Egy fiatalember, bizonyos Ferkó Zoltán budapesti középiskolai tanár minap úgy döntött, negyvenöt napos zarándokútra indul – kerékpárral –, hogy támogatókat gyűjtsön a moldvai csángók magyar nyelvű misézéséhez. A Dunántúlról indul, majd Bécs, Velence, Róma és Zágráb érintésével érkezik a gyulafehérvári püspöki székhelyre. Részt vesz a csíksomlyói pünkösdi búcsún, majd a csángó településeket járja végig. Útját Jászvásáron, a római katolikus egyház moldvai központjában fejezi be.
Vannak még ebben a lepusztított országban igaz emberek, érző magyarok. Két kezemen meg tudnám számolni, hány anyaországi közéleti személyiség állt ki a csángó magyarság mellett az eltelt fél évszázadban… Ferkó Zoltán az egyik közülük. Fehérek közt egy érző magyar.
Ez nem afféle látványműbalhé, amelyik számíthat majd a Blikk első oldalára, az RTL Klub harsány felkonferálására. Ferkó Zoltán szavait idézem: „Zarándoklatommal arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy a XXI. század Európai Uniójában létezik egy nemzetrész, a moldvai csángó magyarság, amely nem hallhatja anyanyelvén az egyházi szertartásokat.”
Ferkó Zoltán tudja, zarándoklata nem enyhíti meg az illetékesek szívét, azt azonban reméli, elgondolkodnak majd a Szentíráson, amely a különböző népek anyanyelvi vallásgyakorlatáról is rendelkezik.
Miközben tisztelettel gondolok a tanár úrra, el nem tudom képzelni, hogy a tervezett zarándokút végén Gyurcsány Ferenc, Kóka János és Lendvai Ildikó könnybe lábadt szemmel levelet ír majd az illetékeseknek, ugyan, hadd misézzenek már a moldvai csángók magyarul…
Azért köszönjük, Ferkó Zoli, amit az ügyért teszel!
origo.hu
Tömegkarambol történt az M0-áson
