Már megszokhattuk, hogy a Budapesti Értéktőzsde évről évre újabb, a piacot élénkítő, a tőzsdei erőt növelő lépéseket tesz az illetékes minisztérium elé. Ön szerint miért a tőzsdének kell vállalnia ezt a nem túl előnyös szerepet?
– A tőzsde szerepe nem korlátozódhat a kereskedés lebonyolítására, főleg egy olyan országban, ahol a pénzügyi és befektetői kultúra ilyen mérhetetlenül alacsony. Fontosnak érzem, hogy a Budapesti Értéktőzsde az idehaza árva gyerekként kezelt tőkepiac egyes számú érdekvédelmi szervezete legyen. E szerepet pedig csak úgy lehet jól betölteni, ha a tőzsde képes egyszerre arra, hogy javaslataival és munkájával támogassa a mindenkori kormányt, ha az tőkepiacot kíván élénkíteni, s vele határozottan szembemenni, ha lépéseivel a piacot korlátozza vagy rombolja.
– Elmondhatjuk, hogy a 2005. szeptemberi megállapodás végül sikertelen lett, hiszen az árfolyamnyereség-adót jóval nagyobb mértékben és korábban vezették be. Ön miként látja a korábbi megállapodást?
– A tőzsde még soha nem volt képes korábban több ilyen jelentős lépésből álló, piacélénkítő csomagot elfogadtatni a mindenkori magyar kormánnyal. Ezért e megállapodást továbbra is sikernek tekintem. Más kérdés, hogy a gyorsan romló makrogazdasági helyzetben a kormány kénytelen volt a tervezettnél nagyobb kamatadót kivetni, ami azt jelentette, hogy a megállapodásunkból kihátrálva az árfolyamnyereség-adó mértékét is meg kellett emelnie. Ám ennél lényegesebb, hogy a piacélénkítő lépések bevezetése után másfél évvel határozottan kijelenthetjük, hogy a magyar tőkepiac vonzóbbá tételében csak úgy lehet áttörő sikert elérni, ha 17 év után először végre hajlandó a kormány a gazdaságpolitikájában stratégiai szerepet biztosítani a tőzsdének.
– Mit ért stratégiai szerepen?
– Azt, hogy a tőkepiac kínálati és keresleti oldalának növelését nemzetgazdasági érdeknek tekinti a kormány. Két kiemelkedően fontos lépést említenék itt meg. Elengedhetetlen, hogy a hátralévő állami vállalati privatizáció során minden egyéb szemponttal szemben elsőbbséget élvezzen a tőzsdén keresztüli értékesítes. Most arra kértük a pénzügyminisztert, hogy a sorban álló öt nagy állami vállalat – az MVM, a MÁV Cargo, az Állami Autópálya Kezelő, a Magyar Posta és a Szerencsejáték Zrt. – magánosításával a költségvetés mellett a hazai tőzsdét is erősítse.
– Ezeken kívül most milyen egyéb új ötletekkel állt elő a tőzsde a Pénzügyminisztériumban?
– Az előbb említetteken kívül három pontban jelöltük meg azokat a javaslatainkat, amelyeket fontos lenne, hogy a kormány megvizsgáljon, és magáénak érezzen. Az egyik, hogy célszerű lenne a tőzsdére bevezetett befektetési jegyeken elért hozamot nem kamatként, hanem árfolyamnyereségként adóztatni. Ez vonzóbbá tenné a befektetési alapokat, ami tovább segíthetné, hogy az emberek ne a párnájuk alatt tartsák a pénzüket. Egy másik javaslatunkban arra kértük a pénzügyminisztert, hogy a már régóta előkészületi fázisban lévő hosszú távú befektetési számlát a korábbi ígéreteknek megfelelően mihamarább léptesse hatályba. A harmadik javaslatunk pedig abból indult ki, hogy a magyar lakosság megtakarítási szerkezetét tekintve az állampolgárok döntő többsége még mindig az ingatlanbefektetésben hisz a legjobban. A magyar ingatlanpark 95 százaléka magánkézben van, és az állaga sajnos egyre romlik. Azt is tudjuk, hogy az ingatlanértékesítésnek van egy sarkalatos pontja, a jelenlegi adószabályozás. Ha egy ingatlant eladunk, s nem veszünk azonos árút vagy drágábbat helyette, akkor a korábbi vételi és az eladási ár közötti összeg 25 százalékát kell befizetnünk a költségvetésbe. Azt azonban tudjuk, hogy a forrásadót a lehető legkevesebben fizetik meg, azaz újabb lakás, lakások vásárlására kényszerülnek. Arra gondoltunk, hogy mivel az ingatlanpozícióba visszakényszerülő lakosság miatt a kormány amúgy is igen csekély bevételt lát ebből a forrásból, mi lenne, ha az ingatlaneladásból származó bevételt adómentességet élvezve be lehetne fizetni egy nyugdíjpénztárba vagy egy nyugdíj-előtakarékossági számlára, illetve a kidolgozás alatt lévő hosszú távú befektetési számlába.
– Vagyis nem kellene megfizetni a 25 százalékos forrásadót és az árfolyamnyereség-adót sem?
– Igen, de a kormány jól járna, mert azzal, hogy lemond egy bevételt valójában soha nem jelentő adóról, cserébe megnövekedett társaságiadó-befizetésre számíthat az ingatlanpiaci és a tőkepiaci szolgáltatók részéről. A tőkepiac jelentős forgalomnövekedést produkálna, s a lakosság is komoly részt szerezhetne magyar vállalatokban. Tudjuk, hogy négymillió ingatlan van ma Magyarországon, s ha egy átlag tízmillió forintos értékkel számolunk, akkor 40 000 milliárd forint áll lakásokban, és ennek a 95 százaléka a lakosság kezében. Ha ezen összegnek akár az egy százaléka megmozdul, akkor jelentős kereslet alakulhat ki a tőzsdén. Az adó elmozdításával segítünk a tőkepiacon, annak keresleti oldalán, segítünk az ingatlanpiac állagának javulásán, és segítünk a nyugdíj-előtakarékosságon. Annak érdekében, hogy bizonyosak legyünk abban, hogy ez az elméletünk valóban működik, megrendeltünk egy átfogó hatástanulmányt, ha az alátámasztja a számainkat, akkor törvénymódosítási javaslatot juttatunk el a Pénzügyminisztériumhoz.
– Felmerült az a kérdés is, hogy valójában van-e szükség a magyar tőzsdére. Már korábban is megjelentek olyan információk, hogy a BÉT legnagyobb tulajdonosai bezárnák és Bécsbe telepítenék át a magyar tőkepiacot.
– Határozottan állíthatom, hogy szükség van a magyar tőkepiacra. A BÉT forgalma az elmúlt években továbbra is szépen növekedett, ráadásul nyereséges. Bezárásával Budapestet és a magyar pénzrendszert értékelnénk le, a gazdaságunkat pedig még függőbbé tennénk a külföldtől. Sehol a világon nincs olyan pénzügyi központ, ahol ne működne tőzsde.
origo.hu
Új mérföldkő a hazai filmes oktatásban, átadták a Kovács László Műtermet
