Harc az elismertségért

A küldetés voltaképp már azelőtt befejeződött, hogy elkezdődhetett volna. Tajvan – immár 11. alkalommal – megpróbálta meggyőzni az Egészségügyi Világszervezetet (WHO), hogy fogadja tagjai közé. Az ENSZ égisze alatt működő szervezet főtitkára azonban kijelentette, csak független országok lehetnek tagjai a csoportnak, így Tajvan ne is reménykedjen. Ma van a napja, hogy ezt hivatalosan is bejelentik, azaz a sziget még bízik sikerében.

Bár számos esetben Tajvan bízhat befolyásos támogatói, főként az Egyesült Államok segítségében, ebben az esetben szinte teljesen magára maradt. Mint azt Washington és Tokió is nyilvánvalóvá tette, a jelen helyzetben nem támogatja Tajvan teljes jogú WHO-tagságát. A WHO pedig könnyen mutathat egyik nagy hatalmú tagja, Kína ígéretére, miszerint Tajvan mint az ő elidegeníthetetlen tartománya joggal számíthat Peking segítségére, ha egészségügyi kérdésekről van szó. Az ő szemében Tajvan ugyanolyan státust képvisel, mint Hongkong vagy Makaó, amelyek az „egy állam, két rendszer” szisztéma szerint állnak Peking fennhatósága alatt. A vörös lobogó ugyan emlékezteti az ott élőket a nagy testvérre, ám a mindennapi életbe nem szól bele. Tajvan esetében azért kissé más a helyzet. Tajpej fölött Kínának gyakorlatilag semmi hatalma nincs, ám azt sem lehet mondani, hogy Tajvan valóban független lenne. Ez pedig annak köszönhető, hogy Peking igen aktív külpolitikai téren, s minden szövetségesének alaposan eszébe vési, hogy számukra elfogadhatatlan Tajvan függetlenségének elfogadása.
A genfi központban a tajvani szervezők várják, hogy megérkezzen Csen Suj-pien tajvani államfő, aki valóságban ugyan Tajpejben, videokonferencia segítségével viszont Európában is megjelenik. A videokonferencián Csen Suj-pien érthető módon külföldre mutogat. Érvelése szerint ha Palesztina megfigyelői státusban tagja lehet a WHO-nak, akkor ezt Tajvan számára is meg kell engedni. Gondolatainak középpontjában az áll, hogy ha az atípusos tüdőgyulladás-járvány (SARS) idején a WHO tagja lett volna országa, sokkal eredményesebben léphettek volna fel a később 73 áldozatot szedő kór ellen. Tajvan azonban – minthogy nem kapja meg a szükséges információkat – egyedül küzd a világméretű járványok ellen is. Az elnök szavai ellenére optimista. Elismeri, hogy jelenleg nem tud maga mellé állítani befolyásos támogatókat, ám a WHO-tagság lelkiismeretében bízik, amikor minduntalan a sziget 23 milliós lakosságát említi, amelynek „joga van megkapni ugyanazt az egészségügyi ellátást, mint a világ többi népének”. Egyúttal hitet tesz amellett is, hogy „Tajvan független ország”, újra egyértelműen elutasítva Kína fennhatóságát. A kijelentés is egyértelműsíti, hogy itt bár egészségügyi kérdésekről van szó, valójában minden a politikáról szól.
„Saját sikereink áldozatai vagyunk” – mondja egy tajvani újságíró, aki szerint a legfőbb baj az, hogy kívülről nézve országa nem szorul rá a nemzetközi segítségre egészségügyi szempontból. Sőt Tajvan saját segélyszervezetet is létrehozott, hogy külön utakon átadja tapasztalatait a szűkölködő országoknak, s egyúttal bizonyítsa rátermettségét a WHO-tagságra.
Kína vezetői minden külföldi megszólalásukkor hangsúlyozzák az „egy Kína elvet”, amelynek elfogadása nélkül nincs továbblépés a kétoldalú kapcsolatokban. Akinek nincs szüksége Kína jóindulatára, az választhatja persze a huszonöt ország által elismert tajvani kapcsolatot. Ez a huszonöt csak nemrégiben alakult ki, Szent Lucia szigete csak az elmúlt hónapban lépett közéjük. A nemzetközi elismertség Tajvan számára életbe vágó, így minden kicsiny, ám ENSZ-tagsággal rendelkező állam támogatására szüksége van. A válasz persze nem maradt el, Kína azonnal visszahívta nagykövetét. A terjedő pletykák szerint Tajvan a diplomáciai kapcsolatokért pénzzel fizet. A szigetnek ez a politika megéri, hiszen pénze van, csak politikai kapcsolatai nincsenek. Tajvan számára az is égetően fontos, hogy ezen a néven tudjon részt venni a nagyvilág diplomáciai vérkeringésében. 2008-ban Peking rendezheti az olimpiai játékokat, ahol Tajvan mint „kínai Tajpej” vehet részt, már amennyiben Kína ezt meg nem akadályozza valamilyen módon. Úgy tűnik azonban, hogy a sziget nem ezen az úton kívánja megvalósítani elképzeléseit, pedig három éve Athénban aranyérmet is szerzett. Tajvan emellett tagja a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek, a FIFA-nak. A szervezete maga dönt tagjainak nevéről; nemrégiben, a világbajnokság előselejtező körében volt Palesztina–Tajvan mérkőzés. A nemzetközi elismertséget egy kiválóan teljesítő futballválogatott talán elhozhatná a sziget számára, ám lapunk ez irányú kérdésére Csen Suj-pien csak mosolygott.