Katonai-szakmai publikációkban egyre több írást olvasni arról, hogy Afganisztánban egyre kevésbé mennek jól a dolgok a NATO számára, többek között azért is, mert a tálib (és jegyezzük meg, számos más frakció) harcosai egyre inkább azt a taktikát alkalmazzák, amely Irakban egyre tarthatatlanabbá teszi az amerikai megszállást. Öngyilkos robbantásos merényletek, óraműpontossággal, a nyugati műveleti normák tökéletes ismeretében megszervezett rajtaütések keserítik meg az ISAF-erők életét, miközben nem sikerül permanens jelleggel újabb és újabb területeket megtisztítani az ellenállóktól, és Kabul hűségére téríteni a távoli tartományok lakosait, akikből persze a harcosok javarészt verbuválódnak.
A külföldi erők sokszor korlátlan légi fölényükkel igyekeznek ellensúlyozni a tálibok műveleteit, ami viszont – nagy pontosságú fegyverek ide vagy oda – tovább növelik a civil áldozatok számát, rontva a párhozamosan zajló kommunikációs háború megnyerésének esélyeit, már ha egyáltalán volt is erre valaha kilátásuk. Hiába kért erősítést a szövetség főtitkára, az ország méreteihez képest továbbra is vészesen alacsony létszámú a NATO-sereg.
Bár az ISAF súlyos harcászati problémákkal is szembesül a harcmezőn, immár látható az is, hogy stratégiailag vagy éppenséggel kommunikációs szempontból alighanem hibás döntés volt az amerikaiak vezette „Tartós szabadság” tisztogató hadműveletének és az ISAF missziójának az összevonása. A lépés nyomán ugyanis megnehezedett azoknak az európai katonáknak is a dolga, akik ellen nem viseltettek olyan mély ellenszenvvel korábban a helyiek. Most azonban már azonosítanak minden nyugatit a gyűlölt amerikaiakkal, és ez megkönnyíti a nemzetközi iszlamista toborzást is Afganisztánba.
origo.hu
Borzasztó baleset: frontálisan ütközött egy kombájn és egy személyautó
