Merre tart a vonat?

k ö n y v e s h á z

Viktor Pelevin (1962) első könyveinek megjelenése, a kilencvenes évek eleje óta Oroszország egyik legnépszerűbb és legtermékenyebb írója. Műveit hazai kiadásuk után szinte azonnal lefordítják idegen nyelvekre, olvasótábora népes az egész világon. A fiatalabb nemzedékből leginkább neki sikerült ráéreznie az intelligens, nyelveket beszélő értelmiség hangjára, és ezzel – a néha hangsúlyosan megjelenő helyi színezet ellenére, netán épp ezért – máris beírnia nevét a világirodalomba.
Prózája kétségtelenül az orosz hagyományokból táplálkozik, s mint a gogoli fantasztikum piacosított változata új esztétikai minőséget képvisel, amennyiben átjárhatóvá teszi az úgynevezett „magas” és „alacsony” kultúra közötti múlt századi határokat. Ő maga azonban állandóan a határterületeken mozog, „a határzóna költője, filozófusa és mindennapjainak ábrázolója” – amint Alekszandr Genisz írja róla. Gyakran vitatott írásaiban így rakódhatnak egymásra és egymás mellé a borgesi szürrealizmus, a kafkai látomás, a hiperrealizmus, a miszticizmus és a buddhizmus, a lágerirodalom, a sci-fi és a szocialista realizmus (sematizmus) elemeinek legváratlanabbul keveredő, kavargó rétegei.
Magyarul eddig hét regénye (A rovarok életéből, Generation „P”, Omon Ré, Az agyag géppuska, Számok, A metamor szent könyve, A rettenet sisakja) jelent meg. Elbeszéléseiből A Sárga Nyíl a második magyar nyelvű válogatás, amely az 1990-es évek első felében keletkezett négy alkotását (A Sárga Nyíl, Remete és Hatujjú, Hírek Nepálból, A buldózeristák napja) tartalmazza.
Mindegyikben tetten érhető a szerzőnek az a törekvése, hogy értelmezze a kelet-európai rendszerváltás, illetve a globalizálódó világ abszurd, kaotikus, anarchikus volta miatt átélt traumát. A címadó elbeszélésben ez úgy megy végbe, hogy a szürke szovjet hétköznapok világából bontakozik ki a fantasztikum, amely rávilágít e – régi és új – világ teljes értelmetlenségére. A kezdő sorok azt a benyomást keltik, mintha egy (szovjet) társbérlet lepusztult, sivár mindennapjaiba csöppentünk volna, ahol reggel sorba kell állni, hogy a mosdóba juthasson az ember. Csak jó néhány oldal elolvasása után lesz világos, hogy a helyszín egy vonat, amelyről nem tudni, honnan hova tart, amelyen azonban színházba járnak, üzletelnek és szeretkeznek, születnek és meghalnak az emberek (hátborzongató jelenet: a halottakat kidobják az ablakon). Megállás nélküli, örök járat, talán maga az élet.
(Viktor Pelevin: A Sárga Nyíl. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007. Ára: 2500 forint)