Mozlim identitásproblémák

A fiatal mozlim britek komoly identitásproblémával küzdenek, de ez igaz a többségi társadalom tagjaira is – jelentette ki lapunknak adott interjújában Ahmed Nazir vagy hivatalos nevén Ahmed báró, Rotherham peerje, a lordok házának tagja. A pakisztáni származású politikus volt az első mozlim, aki a felsőház tagjai közé lépett.

2007. 05. 31. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hogyan tudott bekerülni a törvényhozás tagjai közé ön, a mozlim vallású, pakisztáni származású politikus egy túlnyomórészt nem iszlám országban?
– Minthogy brit állampolgár vagyok, ezért Nagy-Britannia az én hazám. A pakisztáni Kasmírban születtem, és gyermekkoromban költöztünk át az Egyesült Királyságba. Az állampolgárságot már harminc éve megkaptam, itt nevelkedtem, minden tekintetben egyenrangú vagyok a többi brittel. A főiskolai éveim során diákvezető voltam, majd csatlakoztam a Munkáspárthoz, és a Fiatal Szocialisták társaságának elnöke lettem. Nem karriervágyból léptem be a Munkáspártba, hogy egy nap majd a lordok házának tagja lehessek. Adni akartam valamit a hazámnak, az embereknek, akik között élek. Úgy érzem, hogy ez a kötelességem, mint olyan embernek, aki szereti a hazáját és annak népét. Nem mindenben értek egyet a pártom és a hazám nézeteivel, de a legtöbbel igen. Én voltam az első mozlim tagja a felsőháznak, ám mára már a lordok közül hatan követjük ezt a vallást, és az alsóházban is négyen az iszlám hívei. A Koránra esküdtem fel, és imádkoztam ezt követően, ám ez nem okoz problémát. A vallásom a magánügyem. Én egyetértek a hazám által képviselt értékekkel, a közteherviseléssel, a demokráciával, a jogokkal és kötelességekkel, és épp ezeket az értékeket képviseli az iszlám is.
– Hogy tud felsőházi tagként részt venni a törvényhozásban, miközben Nagy-Britannia az Egyesült Államok gyakorlatilag összes háborújában részt vesz, s ezek történetesen iszlám országok ellen folynak?
– Szeptember 11-e előtt Nagy-Britannia nem vett részt olyan vállalkozásban, amely kifogásolható lett volna az iszlám országok részéről. London támogatta a két állam elképzelését a Közel-Keleten, jó kapcsolatokat ápol Izraellel és az arabokkal egyaránt, ahogy Indiával és Pakisztánnal is. Szeptember 11-e után mindez megváltozott, a miniszterelnökünk sajnos úgy döntött, hogy az ország részt vesz az Afganisztánban és Irakban folyó háborúkban. A kormányfő Izraelt is támogatta, mikor az bombázta Libanont. Ezeket is ellenzem, de épp ez a szép a brit társadalomban. Az embernek lehet saját véleménye, nyíltan kritizálhatja a döntéshozókat, mégsem fogja soha senki elítélni vagy beperelni ezért. Tony Blair távozásával a külpolitikánk valószínűleg megváltozik, ám a lényeg az, hogy a britek többsége nem támogatta az iraki háborút. Mégis vannak olyan mozlim katonáink, akik Irakban harcoltak, vagy Afganisztánban estek el. Olyan mozlim katonáink is voltak, akik a II. világháborúban a nácik ellen küzdöttek. Ennek fényében nem látok ellentmondást a brit politika és a vallás között.
– Nem tartja tévútnak, hogy a tolerancia hangoztatásával mindig fennmarad a különbözőség a brit társadalom mozlim és keresztény tagjai között?
– Nem szeretem azt a szót, hogy tolerancia. Én inkább azt mondom, örüljünk a változatosságnak. Amikor megérkeztem Nagy-Britanniába, a nemzeti konyha a hal krumplival volt, ma dél-ázsiai ételek tömkelegét készítik otthon a családok. Csak egy példa, hogy milyen változáson ment keresztül a brit lakosság a bevándorlók kulturális különbözőségei következtében. A problémát a fejkendő jelenti, s nemcsak a többségi társadalom, hanem az iszlám közösség tagjai számára is. Én például úgy értelmezem a Koránt, hogy a fejkendő nem szükséges. Erre a ruhadarabra azoknak a fiataloknak van szükségük, akik itt élnek kisebbségi létben, s megpróbálják hangsúlyozni identitásukat. Itt bangladesi, pakisztáni, indiai szülők gyermekeiről van szó, akik már Nagy-Britanniában születtek, de nem érzik magukat briteknek. Ezek a fiatalok azt mondják, ha a társadalom megengedi, hogy meztelenre vetkőzz, a szemöldöködbe ékszert tegyél, a nyelvedbe vasdarabot helyezz, a hajad pedig a szivárvány minden színében pompázhat, miért nem hagyja, hogy eltakard a teljes testedet. A Korán azt írja, a nők takarják el testüket, ha kilépnek otthonról, nehogy zaklassák őket. Itt viszont épp azért támadják a nőket, ha az előírt módon eltakarják magukat.
– A brit mozlim kisebbség identitási válsága mellett nem tapasztalható ugyanez a többségi lakosság körében?
– Ez valóban így van. Nézzük a futballt! A skótok bárkit támogatnak, aki Anglia ellen játszik, ezt még a skót főminiszter is kijelentette. Ez a mi nemzetünk sajátossága. Nem vagyunk olyanok, mint az amerikaiak vagy a franciák, akik egyesülnek saját zászlójuk alatt. Mi britek vagyunk, akik ugyanolyan értékeket képviselnek. Ha egy autó elüt egy kutyát, a sofőr meg fog állni, és elviszi az állatot az orvoshoz. A pakisztáni földrengés idején ötvenmillió fontot adott össze a brit lakosság, hogy segítsen a mozlim pakisztániaknak. Ez így történt a cunami idején is. Politikai ügyekben azonban nem értünk egyet, de ez nem is baj. Ez egy jól bejáratott demokrácia.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.