Hogyan tudott bekerülni a törvényhozás tagjai közé ön, a mozlim vallású, pakisztáni származású politikus egy túlnyomórészt nem iszlám országban?
– Minthogy brit állampolgár vagyok, ezért Nagy-Britannia az én hazám. A pakisztáni Kasmírban születtem, és gyermekkoromban költöztünk át az Egyesült Királyságba. Az állampolgárságot már harminc éve megkaptam, itt nevelkedtem, minden tekintetben egyenrangú vagyok a többi brittel. A főiskolai éveim során diákvezető voltam, majd csatlakoztam a Munkáspárthoz, és a Fiatal Szocialisták társaságának elnöke lettem. Nem karriervágyból léptem be a Munkáspártba, hogy egy nap majd a lordok házának tagja lehessek. Adni akartam valamit a hazámnak, az embereknek, akik között élek. Úgy érzem, hogy ez a kötelességem, mint olyan embernek, aki szereti a hazáját és annak népét. Nem mindenben értek egyet a pártom és a hazám nézeteivel, de a legtöbbel igen. Én voltam az első mozlim tagja a felsőháznak, ám mára már a lordok közül hatan követjük ezt a vallást, és az alsóházban is négyen az iszlám hívei. A Koránra esküdtem fel, és imádkoztam ezt követően, ám ez nem okoz problémát. A vallásom a magánügyem. Én egyetértek a hazám által képviselt értékekkel, a közteherviseléssel, a demokráciával, a jogokkal és kötelességekkel, és épp ezeket az értékeket képviseli az iszlám is.
– Hogy tud felsőházi tagként részt venni a törvényhozásban, miközben Nagy-Britannia az Egyesült Államok gyakorlatilag összes háborújában részt vesz, s ezek történetesen iszlám országok ellen folynak?
– Szeptember 11-e előtt Nagy-Britannia nem vett részt olyan vállalkozásban, amely kifogásolható lett volna az iszlám országok részéről. London támogatta a két állam elképzelését a Közel-Keleten, jó kapcsolatokat ápol Izraellel és az arabokkal egyaránt, ahogy Indiával és Pakisztánnal is. Szeptember 11-e után mindez megváltozott, a miniszterelnökünk sajnos úgy döntött, hogy az ország részt vesz az Afganisztánban és Irakban folyó háborúkban. A kormányfő Izraelt is támogatta, mikor az bombázta Libanont. Ezeket is ellenzem, de épp ez a szép a brit társadalomban. Az embernek lehet saját véleménye, nyíltan kritizálhatja a döntéshozókat, mégsem fogja soha senki elítélni vagy beperelni ezért. Tony Blair távozásával a külpolitikánk valószínűleg megváltozik, ám a lényeg az, hogy a britek többsége nem támogatta az iraki háborút. Mégis vannak olyan mozlim katonáink, akik Irakban harcoltak, vagy Afganisztánban estek el. Olyan mozlim katonáink is voltak, akik a II. világháborúban a nácik ellen küzdöttek. Ennek fényében nem látok ellentmondást a brit politika és a vallás között.
– Nem tartja tévútnak, hogy a tolerancia hangoztatásával mindig fennmarad a különbözőség a brit társadalom mozlim és keresztény tagjai között?
– Nem szeretem azt a szót, hogy tolerancia. Én inkább azt mondom, örüljünk a változatosságnak. Amikor megérkeztem Nagy-Britanniába, a nemzeti konyha a hal krumplival volt, ma dél-ázsiai ételek tömkelegét készítik otthon a családok. Csak egy példa, hogy milyen változáson ment keresztül a brit lakosság a bevándorlók kulturális különbözőségei következtében. A problémát a fejkendő jelenti, s nemcsak a többségi társadalom, hanem az iszlám közösség tagjai számára is. Én például úgy értelmezem a Koránt, hogy a fejkendő nem szükséges. Erre a ruhadarabra azoknak a fiataloknak van szükségük, akik itt élnek kisebbségi létben, s megpróbálják hangsúlyozni identitásukat. Itt bangladesi, pakisztáni, indiai szülők gyermekeiről van szó, akik már Nagy-Britanniában születtek, de nem érzik magukat briteknek. Ezek a fiatalok azt mondják, ha a társadalom megengedi, hogy meztelenre vetkőzz, a szemöldöködbe ékszert tegyél, a nyelvedbe vasdarabot helyezz, a hajad pedig a szivárvány minden színében pompázhat, miért nem hagyja, hogy eltakard a teljes testedet. A Korán azt írja, a nők takarják el testüket, ha kilépnek otthonról, nehogy zaklassák őket. Itt viszont épp azért támadják a nőket, ha az előírt módon eltakarják magukat.
– A brit mozlim kisebbség identitási válsága mellett nem tapasztalható ugyanez a többségi lakosság körében?
– Ez valóban így van. Nézzük a futballt! A skótok bárkit támogatnak, aki Anglia ellen játszik, ezt még a skót főminiszter is kijelentette. Ez a mi nemzetünk sajátossága. Nem vagyunk olyanok, mint az amerikaiak vagy a franciák, akik egyesülnek saját zászlójuk alatt. Mi britek vagyunk, akik ugyanolyan értékeket képviselnek. Ha egy autó elüt egy kutyát, a sofőr meg fog állni, és elviszi az állatot az orvoshoz. A pakisztáni földrengés idején ötvenmillió fontot adott össze a brit lakosság, hogy segítsen a mozlim pakisztániaknak. Ez így történt a cunami idején is. Politikai ügyekben azonban nem értünk egyet, de ez nem is baj. Ez egy jól bejáratott demokrácia.
origo.hu
Napi balfék: Itt van Magyar Péter üzenete a nézőknek!
