Amikor ezeket a sorokat írom, még nem tudom, mi lesz a norvég– magyar futballmeccs végeredménye. Ami amúgy lényegtelen. Minket lemostak a pályáról, esélyünk sincs évek óta. A magyar futball Puskás Öcsiék, Albert Flóriék óta haldoklik. Ennek a mai mérkőzésnek nincs tétje, jó, hogy nem látja boldogult Puskás Öcsi.
Lassan valami végrendeletfélét kellene megfogalmaznia Várhidi Péter szövetségi kapitánynak, In memoriam magyar labdarúgás. Tudniillik az utolsókat rúgjuk. A magyar válogatott, amelyik 1938-ban Olaszország ellen, 1954-ben pedig a nyugatnémetek ellen játszott döntőt, most esélytelen. Én nem a szomorú tekintetű Várhidi Pétert gyanúsítom a tragédiáért, ő csak ott van, kihelyezték, beosztott. Minek vállalta el?
Norvég–magyar párharc – de miért, nincs jelentősége az egésznek, a dolgok eldőltek, tudjuk, hogy ki megy felfelé, és ki marad alul. Norvégia és Magyarország pertuban nem volt egymással annak idején, az északiak csak a rénszarvassal barátkoztak meg a skandináv lottóval. Most meg valószínűleg levernek bennünket, mint vak a poharat.
Mondom, még nem tudni, mi lesz a mérkőzés eredménye, de remélem, azért mégsem szűnik meg a magyar labdarúgás. Volt itt egy Puskás Öcsi, egy Grosics Gyuszi meg még néhányan a csapatból.
Most várom az estét. Norvégia–Magyarország. Isten óvjon bennünket!
origo.hu
Robbanásveszély a nyári utakon? Csak a guminyomás miatt!
