Irán a sah uralma alatt kissé olyan volt, mint az amerikaiak Kubája. Sok lehetőség, szórakozás és a könnyű élet ígérete, ám ezt megvalósítani egy ókonzervatív társadalomban szinte lehetetlen. Reza Pahlavi sahnak is csak ideig-óráig sikerült határozottan elnyomó, ám a vallástól meglehetős távolságot tartó rendszerét működtetnie, ám rajta vesztett, mikor hatalmát féltendő szembehelyezkedett az ulémákkal, a vallási irányítókkal. Az elsősorban vallási gondolkodó Khomeini a nyugatiak, főként Amerika támogatását élvező iráni monarchia változtatására törekedett, s élesen bírálta a fennálló rendszert. Így lett politikus a síita elöljáróból, amely alapvetően meghatározta jövőjét.
A sah Khomeinit 1964-ben száműzte, ezt ő rövid törökországi kitérővel az iraki síita szent városban, Nedzsefben töltötte. Összesen tizennégy éven át élt hazájától távol, ezalatt lefektette az általa ideálisnak tekintett kormányzás alapjait. Úgy látta, mivel a hatalmat Isten adja az ember kezébe, az iszlám jogrend, a saríja kell, hogy legyen mindennek az alapja. A vallástudósoknak komoly hatalmat adna, hogy megakadályozzák a korrupciót, és őrködjenek az iszlám tisztasága felett. A választott utat rossznak tekintette, szerinte az ideális vezető mindenki mást túlszárnyal tudásban.
Mikor a sah rendszere végül összeomlott, nem is volt kérdéses, ki fogja vezetni az iráni forradalmat. Khomeini ajatollah, akit már korábban a „forradalom őrének” neveztek, 1979. február 1-jén megérkezett Teheránba. Elveinek megfelelően azonnal felállította kormányát, amelyet később Isten kormányának nevezett. Ezzel pedig igen nehéz szembeszegülni, főként a mélyen vallásos iráni társadalomban volt gyakorlatilag lehetetlen. A régi rendszert végül március 31-én törölték el, amikor a monarchiát népszavazáson utasította el Irán népe. Megalakult az Iráni Iszlám Köztársaság, élén Khomeini ajatollahhal, aki vallási vezetőként gyakorlatilag támadhatatlanná vált. Novemberben a lakosság elfogadta az új alkotmányt, hivatalosan is az új vezető irányítása alá helyezve az országot.
Khomeini hitt abban, hogy országának új szövetségeseket szerez majd az iszlám országok körében, s közösen tudják megvívni a harcot az Egyesült Államokkal. Az iszlám forradalmak azonban nem törtek ki a különböző országokban, bár egyes lépések történtek. Gombamód szaporodtak a kis forradalmi sejtek a Közel-Keleten, átalakítva a térség jövőjét. A Mozlim Testvériség Egyiptomban is a Khomeini-elvek alapján szerveződött meg, és hajtotta végre Anvar Szadat elnök ellen híres merényletét. A gyilkosság után Iránban dicsőítették Hálid Esztambolit, aki a végzetes lövést leadta a kairói díszszemlén, még utcát is elneveztek róla. Az eszme elterjedt, Khomeini pedig utolsó tíz éve során vaskézzel irányította vallási fundamentalista államát. Az idő voltaképp őt igazolta. Irán ragaszkodik a forradalom vívmányaihoz, az utóbbi években a világpolitikai változások pedig segítettek a középhatalmi státus kialakításában. Az Esztamboli utcát átnevezik, és valószínűleg a közeljövőben megnyílhat a kairói iráni nagykövetség. Az igazi nagy dobás az lenne, ha az amerikaiakkal való kapcsolatfelvétel is sikerülne. Erre azonban a legjobb esetben is várni kell néhány évet.
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
