Az ENSZ klímajelentése szerint Magyarországon az elkövetkező évtizedekben a hosszú és forró nyarak lesznek a jellemzők. Az éghajlat melegedése miatt a csapadék mennyisége és a folyók vízszintje jelentősen csökken. A víz jelentősége felértékelődik, ezért stratégiai kérdéssé válik, hogy kik tulajdonában, milyen irányítás alatt működik majd a hazai ivóvízellátás.
– Az ivóvíz az egész világon kritikus tényezővé vált – állapította meg lapunk érdeklődésére Láng István akadémikus. Magyarországot a szakember szerint az elsivatagosodás veszélye nem fenyegeti, azonban hátrány számunkra, hogy az összes vízkészletünk 95 százaléka külföldről származik, míg az ivóvíz döntő többségét a felszín alatti vizekből nyerjük ki. S itt már megfigyelhető egyfajta szintcsökkenés az elmúlt év száraz nyarai miatt. Többek között a Homokháton jelentkeztek vízkivételi problémák. Ennek ellenére vízhiányra nem kell számítani – jelentette ki Láng István –, azonban a takarékosságnak mindenképp előtérbe kell kerülnie. Az Országos Meteorológiai Szolgálat jelentése szerint tavaly szeptember 1. és idén április vége között az átlagos csapadékmennyiség mindössze 40 százaléka esett le. Ennek idővel rossz hatása lesz a hazai ivóvízkészletre – tette hozzá az akadémikus.
Egyre fontosabbá válik tehát az ivóvíz mindennapi életünkben, ezért nem mindegy, vajon menynyire marad hazai, közösségi tulajdonban a hazai vízszolgáltatás. Úgy tűnik, a folyamatok e stratégiai ágazat privatizációja felé haladnak. Az egyik legfrissebb fejlemény, hogy az öt nagy, állami tulajdonú vízközművet kihagyták az új vagyongazdálkodási törvény tervezetéből, így azok elvben értékesíthetővé váltak. Igaz, a teljes tulajdoni hányad fele a jelenlegi jogszabályok szerint is értékesíthető. Ma még 100 százalékos tulajdonnal bír az állam a Tiszamenti Regionális Vízmű Zrt.-ben, valamint az Észak-magyarországi Regionális Vízmű Zrt.-ben, 90 százalékos részesedéssel a Dunamenti Regionális Vízműben és a Dunántúli Regionális Vízműben, illetve 91,74 százalékot tudhat magáénak az Észak-dunántúli Regionális Vízmű Zrt.-ben.
A tulajdonosi jogokat gyakorló Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnál azt a tájékoztatást kaptuk, hogy egy esetleges értékesítés nem okozna stratégiai problémákat az országnak, ugyanis az új tulajdonos csak a vállalat részvényeihez jutna hozzá, a közműhálózathoz nem. Ezekhez mindössze vagyonkezelői jogot kapna a vevő, mivel a közműhálózatot nem tartalmazza a társaságok jegyzett tőkéje. Papp Mária, a Magyar Vízközmű Szövetség főtitkára szerint viszont egyelőre nem egyértelmű a vagyontörvény tervezete abban a kérdésben, hogy mi a szándéka az államnak a vízközműcégekkel kapcsolatban. Ha javaslatban a közművagyonról van szó, akkor legfeljebb csak önkormányzat kaphatná meg a társaságokat, ha viszont a működtető vagyonról – vagyis a tulajdonosi részvényekről –, akkor más gazdasági társaság is hozzájuthat a közművek egy részéhez. – Mindenképpen pozitív lépés lenne, ha az önkormányzatok kapnák meg a vízműveket, hiszen így ott működtetnék azokat, ahol a szolgáltatás zajlik – emelte ki a főtitkár. Hozzátette: az sem elvetendő, hogy külföldi tőke kerüljön a közművekhez, erre ugyanis Papp Mária véleménye szerint szükség lenne. Az ugyanakkor kérdéses, hogy a privatizációból befolyó összeget visszaforgatnák-e a vízközművek rekonstrukciójára, mivel a tapasztalatok szerint ez eddig nem valósult meg. – Az önkormányzati vízközműveknél a beszedett bérleti díjakat is másra fordítják, ezért nincs pénz a felújításokra vagy az uniós pályázatokra – fűzte hozzá Papp Mária.
Míg a nagy állami vízközműveknél csak most szándékoznak feloldani a magánosítási stopot, a külföldi tőke az önkormányzati cégeknél már megjelent. Az elmúlt évek egyik leghangosabb botránya az Érd és Térsége Vízközmű Kft. (ÉTV) privatizációja kapcsán tört ki. Az ügy 2005-ben kezdődött, amikor a közművet magánosítani szerették volna, azonban ez ellen többen tiltakoztak, mivel úgy vélték, hogy a külföldi tulajdonos bevonása áremelkedéssel és vagyonvesztéssel járhat. A cégre a Veolia Víz Magyarország Kft. vetett szemet. A Veolia Eau a világ legnagyobb francia tulajdonú vízközmű-szolgáltatója, amelynek birtokában található a Szegedi Vízközmű 49 százaléka, a Fővárosi Csatornázási Művek 25 százaléka. A Veolia egyik leányvállalata, az OTV Magyarország nyerte el a Csepel-szigeten épülő budapesti központi szennyvíztisztító telep építésének jogát. Csenger-Zalán Zsolt (Fidesz– KDNP képviselője) a Pest megyei közgyűlésben – elmondta: az ÉTV privatizációja során a pályázatok bontásakor szabálytalanságok sorozata történt, az egyik ajánlattevő bírósághoz fordult, a per jelenleg is zajlik.
A hazai vízközművek privatizációs történetében más példát is találhatunk. Szekszárd városa 2004 nyarán adta el a helyi vízközmű 44 százalékát – tájékoztatta lapunkat Ács Rezső, a város alpolgármestere. A szakmai befektető 451 millió forintot fizetett a cégért. A vevő több ígéretet is tett, miszerint a városban növelni fogja a csatornázottságot, valamint orvosolja az egyre romló vízminőség-problémát. Két év alatt semmilyen fejlesztés nem történt, ugyanakkor a városlakóknak meg kellett ismerkedniük a korábban nem létező alapdíjjal. A tavalyi önkormányzati választás után hatalomra került jobboldali képviselő-testület döntött arról, hogy a közművet vissza kell vásárolni. Az új városvezetés erősíteni kívánja a közműcégen belüli szerepét, a befolyó jövedelemből fejlesztené a szekszárdi vízellátást, az árakat csak az infláció alatt növelnék.
A Fővárosi Vízművek részbeni magánosítása körül sincs minden rendben. A korábbi privatizációs szerződés felülvizsgálatát kezdeményezte a minap a főváros két szakbizottsága, mivel az ellenzéki és a kormánypárti képviselők sokallták a tavaly a menedzsmentnek sikerdíjként kifizetett 3,2 milliárd forintot. A cégnél jelenleg 100 millió forintnyi költségmegtakarításból 75 millió forint sikerdíj keletkezik.
A hazai vízközművek 80 százaléka önkormányzati tulajdonban van, ebből öt olyan közmű van, ahol jelen van a külföldi befektető – mondta a Magyar Vízközmű Szövetség főtitkára. Papp Mária szerint a közüzemi szolgáltatás területe tőkehiányos, a szükséges beruházások finanszírozásához az önkormányzatok valószínűleg csak a privatizáció révén jutnak megfelelő pénzforráshoz. Ennek nyomán áremelés várható, de nem a tulajdonváltás miatt, hanem azért, mert a 2010 utáni időszakban a fejlesztések fedezetét már a díjakból kell előteremteni, ami 10–70 százalékos díjemelést jelent majd a víz- és csatornadíjakban.
origo.hu
Orbán Viktor a Pride-ról: Mindez nem büszkeség, hanem szégyen
