Az őszödi számvető

Számot adott Gyurcsány Ferenc 2004-től regnáló, tavaly újraválasztott hazugságkormányának egy évéről. Bár a szocialistáktól csak fejlécében, de mentalitásában egy pillanatra sem távolodó napilap azt harangozta be, hogy a Medgyessy-utód számsorok egymásutánjával bizonyít majd, a gyurcsányi számvetés legszembetűnőbb sajátossága az volt: a kormányfő az Országgyűlésben számok nélkül igyekezett bizonyítani, amit lépten-nyomon hadovál, hogy „gyerünk, MSZP, gyerünk, miniszterelnök úr, gyerünk, Feri – elnézést a továbbélő torgyánizmusnak tekinthető önmagategezésért, de ez is copy right by Gyurcsány –, tartsd a tempót, tartsd az utat”.
Szűk szocialista körben, szigorú névsor alapján történő beléptetéssel szervezett szolidáris szeánszokon amúgy is oly hitelesen hangozhat a gyurcsányi meggyőzés, hogy az emberek többsége támogatja a reformoknak keresztelt ámokfutást, amely egyelőre nem szolgál mást, mint a szociálliberális kormányzatok több mint öt éve folytatott kártételének enyhítését. S ennek folyományaként az országban élő minden ember – a csecsemőtől az aggastyánig – jövőjének elzálogosítását, sőt már-már kilátástalanná tételét.
A folyton-folyvást retorikai bukfencekkel operáló kisz-es-milliárdos Gyurcsány őszödi beszédéből visszavéve most azt szajkózta, hogy az általa alig több mint egy éve semmittevőnek és hazugnak aposztrofált elmúlt öt-hatévi szocialista–szabad demokrata kormányzás jó szándékú volt. Ám arról, hogy hová vezetett hátba döfött mentorának, Medgyessynek és jómagának (?) a kormányzása, inkább hallgatott. Különben is, az őszödi beszéd óta nem árt csínján bánni azzal, ha a böszme és kompániája az őszinteséget, a hitelességet említi. Bármennyire is gyomorforgató és ordenáré a magát kétszeresen a kormányfői székbe lavírozó szocialista Brutus stílusa, azért a hónapokig csendbe burkolózó folyamatos tettestárs hallgatóságától („Vétkesek közt cinkos, aki néma”) vagy az erkölcsi kérdésekben időről időre struccpolitikát gyakorló úgynevezett szabad demokratáktól se várjunk sokat. Úgy hiányzik mindnyájuknak a hiteles számvetés, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. Nehogy már forintra, fillérre elszámoljanak!
Egyébként is, Gyurcsány Ferenc új kormányának első évét értékelő brosúrájában – aminek népszerűsítésére, mint a pápai gyerektől megtudtuk, apostolok és hírvivők kéretnek – előszóként megírta: „A sokakban meglévő ezernyi kérdésre nem adnak pontos választ a számok és az adatok…” Nyilván ebből kiindulva fukarkodott a számokkal és adatokkal, s múlatta beszédidejét olyan „fennkölt” gyurcsányiádákkal, mint hogy „a jobboldal át akarja venni a hatalmat, és szűnni nem akaró módon gyűlöli a baloldalt”, vagy a „szembenézés cselekvést jelent”, s innen jutott el viszonválaszában a parlamenti büfében kapható linzerkarikákig.
Az adatok és a számok egzaktak. Fölösleges mellettük érvelni, bizonyára benne vannak – vagy mégsem? – a valószínűleg nem csekély összegért készült évértékelő füzetben. S ne legyünk igazságtalanok sem, hiszen ebből egy alkalommal – igaz, oldalakat keverve – képes volt még maga Gyurcsány Ferenc is idézni számokat-adatokat negligáló parlamenti számvetésében.
Talán szerencsésebb ez így, hiszen akár még zavart is okozhatott volna az apadó gyurcsányista hívőtáborban, ha kormányfőjüknek az újból meglebegtetett adócsökkentés helyett a hazai adófizetők (akár magánszemélyek, akár hazai kis- és középvállalkozások) elmúlt években megnövekedett terheiről kellett volna szólnia. Az meg már csak a makacs tények kategóriájába tartozik, hogy Magyarországon lassul a gazdasági növekedés, csökkennek a reálbérek, magas az infláció, nő az ország és polgárainak eladósodása, elvándorol dolgozni vágyó és befektető. Igaz, ezt a számok és az adatok pontosan alátámasztják.