Élettér

Régóta tudjuk, baj van az élettér kifejezéssel. Ezt a szót (németül lebensraum) ugyanis Hitler Adolf is előszeretettel használta annak idején, vagyis ezt el kell felejtenünk, ilyen szófordulat nincs, szótárból törölve. Pontosabban: egyesek használhatják, mások nem.
Néhány éve Orbán Viktornak jött a szájára ez a szó, kapott is olyat a baloldali sajtótól, hogy alig tudta lábon kihordani. A tudományos baloldal magabiztosan harsogta: azt a szót, ami elhangzott a Führer szájából, azt nekünk használnunk nem szabad, még magyarul sem. Na most a vezér elég sokat beszélt, vagyis igencsak meg kell szűrnünk a mondókánkat, nehogy ismétlődjön belőle valami. Azért ezen a kapitális marhaságon alapuló gondolatmeneten el kellene merengeni. Mi baj van ezzel az élettér kifejezéssel, kedves bolsevik sajtó? Valamilyen szinten mindenkinek van élettere. Nekem a házam, a kertem, a közeli Szilas-patak, a szomszédok, a kis ábécé, a patika meg a kocsma… Ettől én náci vagyok?
Az egész onnan jutott az eszembe, hogy kezembe került a győri Egyetemi Csarnok most bezárult kiállításának meghívója, amelyben a Győri általános vásár, az Agroraab mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kiállítás, valamint az Élettér – élettér! – építőipari és lakberendezési kiállítás tájékoztatja a nagyérdeműt erről-arról. Most elmaradt a balsajtó kifakadása. Ilyen szövegkörnyezetbe belefér az élettér kifejezés. Orbán szájába nem… Kihasználom a lehetőséget, s mondom: élettér, élettér, élettér.