Mi lesz veled, Puskás-stadion?

A Népstadion eredetileg egy új gazdasági rend, a tervgazdálkodás sikerének jelképe volt a politikai hatalom propagandájában. A felavatás napjára, 1953. augusztus 20-ra a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) akkori amerikai elnökét, Avery Brundage-ot is meghívták, abban a reményben, hogy támogatja majd Budapest olimpiai rendezési szándékát. (Ismeretes, hogy Budapest helyett Róma lett az 1960-as olimpia házigazdája.) Az akkori idők szellemében a Népstadion névre keresztelt létesítmény azonban fél évszázad görbe tükrévé vált, születésének rendellenessége miatt. Eredeti feladata ugyanis az lett volna, hogy bebizonyítsa a háború utáni tervgazdaság hatékonyságát a két háború közötti tehetetlenséggel szemben, amely csak kereste egy új nemzeti stadion helyét, de nem tudta megvalósítani. (Krúdy Gyula például Óbudára képzelte a felépítendő létesítményt.) Sajnos a vajúdó hegyek nagy, torzszülött óriást hoztak a világra.
Befejezetlen torzó
A Népstadion tervezője, Dávid Károly építész ugyan Kossuth-díjat kapott a műért, de felhőtlen nem lehetett az öröme. Egyedülállóan zseniális elképzelését, az ún. patkó vagy rámpás stadiontervét tudniillik a maradi hivatalnokok megbuktatták. E terv szerint a metró felől érkező tömeg a dromoszon (az épülethez vezető, szegélyezett úton) végigvonulva, a stadion enyhe lejtésű rámpáin jutott volna fel a terepszinttől a nézőtér legfelső soráig, és ugyanígy vissza, elkerülve a tumultusokat. A bírálók azonban elhitették, hogy ónos eső, meg letaposott, fagyott hó esetén ez a forgalmi rendszer kész tömegkatasztrófa. Máig érthetetlen, hogy nem akadt egyetlen jó szemű, éles eszű ember sem, aki arra hívta volna fel a figyelmet, hogy a mi éghajlatunk mellett nem szoktak télvíz idején bajnoki meccseket játszani. Különben is, beépített fűtésszállal a csúszós jégréteg leolvasztható a betonról. Az ötvenes években azonban a hatalom embereivel nem volt tanácsos szembeszállni.
Amikor aztán Dávid Károly – eredeti elképzelését feladva – pilonos tervet készített, és százezer nézővel számolt, majd ennek megfelelően az építkezés el is kezdődött, váratlanul jött a parancsolat, hogy a nézőszámot 78 ezerre le kell csökkenteni. Így aztán a Népstadion az elmetszett vasbeton karéja miatt befejezetlen és torzó maradt. Két évvel ezelőtt az Új Budapest Központ a főváros új építészeti jeleire pályázatot hirdetett, amely lényegében visszhangtalan maradt. A pályázók közül csak Gilyén Jenő Kossuth-díjas építész, a Népstadion szerkezetének tervezője és társa, Kiss István Ybl-díjas építész jelentkeztek sporttárgyú ötlettel, mégpedig a Népstadion rekonstrukciójával, illetve hasznosításával. A pályázatot később tanulmány is követte.
– Európa nyugati felében több, fél évszázaddal régebben épült, legendás, nagy stadiont korszerűsítettek az utóbbi időben – mondta Kiss István. Korábban ezeket a drága épületeket csak állami támogatással tudták fenntartani, mert az évi harminc-negyven sporteseményből befolyó pénz nem volt elegendő a fenntartásukhoz. Született egy kereskedelmi modell, amely az év 365 napjára beprogramozta ezeknek a létesítményeknek a létét.
Újjáépített európai arénák
Az 1936-os olimpia házigazdája Berlin volt. A 110 ezer néző számára létesített olimpiai stadiont a 130 hektár kiterjedésű akkori birodalmi sportpark területén, Werner March építész tervei szerint, két év alatt építették fel. Az alkotás nagy előrelépés volt, hiszen például az 1912-es stockholmi olimpia atlétikai versenyeihez szükséges stadiont V. Gusztáv svéd király vadaskertjében építették fel. Berlin 1974-ben a labdarúgó-világbajnokság házigazdája volt. Ez alkalommal a FIFA (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) előírásainak megfelelően a stadion két hosszoldalát kísérő nézőtéri üléseket lefedték. Ezt a részleges lefedést a 2006. évi labdarúgó-vb-re készülődve lebontották, és a körbefutó nézőteret – a maratoni kapu kivételével – teljesen lefedték. Az átépítés legmarkánsabb eleme az új tető lett, amely 68 méternyire konzolosan nyúlik ki a nézőtér fölé, de a fesztáv közel harmadpontjában a nézőtéren álló, ernyőfejes csőoszlopok támasztják alá.
A százezer nézőt befogadó moszkvai Luzsnyiki-stadiont 1956-ban avatták fel. Az 1980-as olimpia során átkeresztelték olimpiai stadionnak, és a nézőszámot 130 ezerre emelték. 1998-ban – a felújítás, a korszerűsítés és a nézőtér teljes lefedése után – Nagy Sportaréna néven ismét megnyitották, de a férőhelyek számát 85 ezerre korlátozták. Megtervezték a játéktér feletti szabadon hagyott tetőnyílás később megvalósítandó nyitását és zárását is. A felújítás összköltsége ez utóbbival 415 millió euróra rúg.
A névadó Wembley parkban 1924-ben épült stadionban rendezték meg az 1948. évi olimpiai játékokat, továbbá az 1966-os labdarúgó-világbajnokságot. Közben 1953-ban itt kapott ki 6-3-ra kilencvenévi veretlenség után először az angol válogatott Puskáséktól. A 2002 szeptemberében elkezdődött átépítés során a stadiont teljesen lebontották, és eredeti helyétől harminc méterre eltolva építették újjá. A nézőket 26 felvonó kíméli meg a lépcsők megmászásától. A korábbi szűkös ülőhelyek térméreteit harminc százalékkal megnövelték, hogy a lábak mozgása minden néző számára nagyobb legyen. Az újjáépített stadion nagy építészeti ötlete és városképi látványa – mind éjjel, mind nappal – a ferde síkban álló, 133 méter magas parabolaív, amelyen a nézőtér felett a tetőfelület nyugszik. A játéktér feletti szabad nyílás 15 perc alatt nyitható és zárható. Az újjáépítés költsége 560 millió eurót tett ki.
Az újkori nyitott stadionok tervezői kezdetben a befogadóképesség, a nézőszám növelésére törekedtek. Ennek szélsőséges példája az, hogy a németek a második világháború előtt, a 110 ezres olimpiai stadion mellett egy 400 ezres stadiont is fel akartak építeni Berlinben, legfőképp a politikai gyűlések helyszínéül.
Korszerűsítenék Budapest jelképét
– Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) korifeusai a magyar Eb-pályázat kapcsán leszólták a Puskás Ferenc Stadiont amiatt, hogy a nézők túl messze foglalnak helyet a játéktértől – mondta Kiss István. – Pedig máig érvényes az a nemzetközi előírás, hogy a nézőtér legtávolabbi sorában ülő szurkoló és játéktéren belül tartózkodó labdarúgó közti távolság nem haladhatja meg a 190 métert. A Puskás Ferenc Stadionban ez 167 méter. De nem ez a fő probléma. A nemzetközi előírások szerint a nézőterét és a játékterét, a mai szokásoknak megfelelően, le kell fedni. A versenyrendező és irányító központ, a médiumok működési feltétele korszerűsítésre vár. Fel kell újítani az ülőhelyeket, a hangellátást, a közönségtájékoztatást és a stadionvilágítást is. Sőt, át kell alakítani mindennapos, az év 365 napján nyitva tartó, egészségmegőrző, erőnlétfenntartó és szabadidősport céljára oly módon, hogy az eddig szabadon hagyott lelátó alatti holt területeket és a pilonok közti üres légtereket bárki, az év bármelyik napján igénybe vehesse. Ily módon a stadion multifunkcionálissá válhat, ahol a sporton kívül kulturális rendezvények, üzletek, éttermek, kávézók, cukrászdák stb. is otthonra lelhetnek.
Gilyén Jenő és Kiss István szerint a félbemaradt Népstadion befejezése nemzeti önbecsülést öregbítő aktus, városépítészeti szempontból elemi szükséglet, építészeti szempontból komoly szakmai kihívás. Ők maguk tanulmányukban kellő alázattal kezelték Dávid Károly művét, és az a véleményük, hogy a mai kor igényeinek figyelembevételével a stadion alapkoncepcióját, az aszimmetrikusságot megtartva, illetve továbbfejlesztve, a nézőteret ki kell bővíteni 100 ezer főre, minden ülőhelyet és a játékteret is – ez utóbbit tetszés szerint nyitható és zárható – tetővel kell lefedni. Ahhoz, hogy a stadion tisztes hasznot hozzon, az is szükséges, hogy a Dávid Károly által elképzelt öltözőépületet az eredeti tervnek megfelelően, 14 emeletre magasítsák meg, és abban idegenforgalmi szállodát működtessenek. Gilyén Jenő és Kiss István nem azért készítették el a pályázatukat, hogy az ő tervük valósuljon meg, hanem csupán az vezette őket, hogy felhívják a figyelmet a Puskás Ferenc Stadion hasznosítására. A fiatal építészek körében egyesek azon a véleményen vannak, hogy a stadiont le kell bontani, és újat kell építeni a helyén. Gilyén Jenő elismerte, hogy nagyon erős a lebontási lobbi. De ő halálos véteknek tartaná, ha a stadiont lebontanák. Feltette a kérdést: Negyvenezer köbméter vasbeton összetörése 80 ezer köbméter hulladékot termel, hol lehet ekkora mennyiséget tárolni? Egy új stadion felépítése a panamázásra nyújtana lehetőséget…
Az Eb-pályázatot elbuktuk, és a Puskás Ferenc Stadionra vonatkozó elképzeléseket nem ismerjük. A kérdés ezek után az: mikor és mi valósul meg a tervekből? Mert a miniszterelnök szava nem szentírás. A FIFA és az UEFA előírásainak megfelelően a stadionok nézőterének harminc százalékát be kell fedni. A magyar futballstadionok nem felelnek meg ennek a követelménynek.
Hogy mi lesz a Nép-, illetve Puskás Ferenc Stadion sorsa a jövőben, ez ma még kiszámíthatatlan. A városszerkezetben elfoglalt helye változatlanul kitűnő, a főváros bármelyik részéről könnyen elérhető. A hely szakrális jellegét csak fokozza, hogy területén, a dromosz nyugati végén, az öltözőépület előtt terebélyesedik a magyar olimpiai bajnokok által ültetett facsemetékből kinőtt „szent liget”. Gilyén Jenő és Kiss István tanulmánya egyértelműen mutatja, hogy újjáépítésében és hasznosításában nagy fantázia van, csak hát akarat is kellene hozzá, meg nyilvánvalóan pénz. A kocsi motorja önmagában még nem képes a kormányzásra. A szó kevés hozzá.