Kedden a Komjádi uszodabeli derbi 6-0-s és 9-1-es angyalföldi tarolással indult, majd 11-8-cal végződött, de a vesztes fél állította, hogy egyszer volt Budán kutyavásár. Pesten a Kőér utcában a feje tetejére is állt a világ – vagy éppen visszazökkent a rendes kerékvágásba. Pedig a látottak alapján még a Vasas erősödött, hiszen először nevezték be a finálé során a nyaki porckorongsérvvel bajlódó olimpiai bajnok centert, Steinmetz Ádámot. Ekkor még nem lehetett tudni, vajon baj vagy ünneplés esetén számolnának-e vele, de ez elég hamar kiderült.
Baj ugyanis lett, ünneplés nem. A Domino játékosai a bemelegítés során mutatott zord eltökéltségüket a vízbe is magukkal vitték, és védekezésben annyira kiszorították az ellenfelet, hogy Gergelynek védenie is alig kellett, mégis érintetlen maradt a hálója. Egészen 7-0-ig. Kezdetben a túloldalon is lassacskán csordogáltak a gólok, Szívós remek passza után még jobb lövéssel rukkolt ki, az első negyed végére ez hozta meg a 2-0-t. Ekkor még úgy tűnt, lehet fordítani, de a Honvéd gyors egymásutánban besuhintott ötöt, és innentől, hasonlóan a három nappal korábbihoz, csak éppen ellentétes előjellel, csupán az „alázás” mértéke volt kérdéses. Ezúttal 9-1 ugyan nem volt, de 10-2 igen, és mivel a győztes most kevésbé volt könyörületes, a különbség a 12-6-os végkifejletig alig mérséklődött. Aki már temetni kezdte a Honvédot, annak a mérkőzés felért egy erődemonstrációval.
Nagy Viktor kezdetben még, míg védte őket, folyamatosan és látványos gesztusokkal értékelte Kiss Gergely löketeit, a balkezes bombázó azonban a válaszadás legprofibb módját választotta: négy góllal forrasztotta a kapus torkára a szót. Kiss viszont szívesen beszélt, amikor arra kértük, vonja meg a döntő második és harmadik mérkőzésének szintézisét. „Mi, magyarok hajlamosak vagyunk minden mögött tendenciát látni, egy-egy meccs jelentőségét eltúlozni, akkor is, amikor nem történik semmi rendkívüli. Korábban is keményen dolgoztunk, most is, de a koncentráción nagyon sok múlik.” Gergely István kapus kevésbé filozofikus választ adott: „Ha két nagyon jó csapat közül csak az egyik játszik jól, szörnyű dolgokat művelhet a másikkal. Mint kedden a Vasas velünk, most mi vele.”
A piros-kék hívek egyelőre tehát csalódtak, de tizennyolc hosszú esztendeje várnak az aranyéremre, úgyhogy két napot még kibírnának. A negyedik meccset ugyanis vasárnap rendezik – az esetleges ötödiket pedig kedden. De ha arra marad a döntés, erős a gyanúnk, hogy nem négy napot, hanem minimum egy évet kell böjtölniük az áhított diadalig.

Jöhet a népszavazás: munkaszüneti nap lehet december 24.