Quentin Tarantino semmit nem változott azóta, hogy kilépett a videotékájából: még mindig agyonnézett VHS-ek és DVD-k között matat, agya úgy működik, mint egy vén kocsmai wurlitzer, tulajdonképpen ő maga vált tékává, filmek és bakelitek gyűjteményévé, ahonnan mindig elő lehet varázsolni ezt-azt. Most is ezt teszi, csak hát a Ponyvaregény után nehéz az élet.
Már láthatóan öregszik, de még mindig csibész. Reflektáló alkat. Karikaturista.
Filmjei – és ebben éppen a legújabb, a Grindhouse: Halálbiztos a legerősebb – korok, műfajok, stílusok és magatartásformák karikatúrái, a videotékás szeretetével és szlengjével felmondott filmtörténeti leckék. És Quentin Tarantino, akármilyen furcsa is, jó karikaturista, kellő tisztelettel és (ön)iróniával bánik az anyaggal. Előzmények nélkül nem filmezne, nem létezne. Az előzmény most a hetvenes-nyolcvanas évek amerikai autós-üldözős filmje, az éjjelente műsorra tűzött, dögunalmas és lapos akció, gyönyörű, de idegesítően hülye nőkkel, kemény, de idegesítően üres férfiakkal, akik legalább olyan fontosak, mint az általuk jól összetört autók.
A Halálbiztos lassan indul, látványosan nehéz ebből az alapból dolgozni. Megvannak a kellékek, túlságosan is: a hülye nők, az üres férfiak, az autólegendák. A táj, a texasi unalom. A zene, az elmaradhatatlan zene. Ott a karc a filmszalagon, szándékosan roncsolt a nyersanyag, a vetítőgép még ugrik is látszólag. A karikatúra pontos, a szándékos hibák olyan reálisnak tűnnek, hogy egyre erősebb a gyanú: egy mérnöki precizitással újragyártott B kategóriás film pereg. A mester meg sehol. Csak amikor a film legeredetibb szereplője, Michael Parks néhány üresjárat között elmagyarázza, mi is történt az első egy órában, akkor kezdhetünk ellazulni. Utalások repkednek. Különösen a Vanishing Point autós jeleneteire, a Mad Maxre és Tarantino korábbi filmjeire, és amikor az első, módszeresen kivégzett nőgárda helyére belép a másik, felpörög a film, akár az 1970-es Dodge Challenger motorja (az ember persze csak néz, mint a vett malac: most egy szimpla akción izgul, vagy Tarantino bűvészkedése tartja ébren?). Megváltozik a modor, üldözőből üldözött lesz, az elcsigázott Kurt Russell ámokfutóból anyámasszony katonájává alakul, a nők csitriből a végzet asszonyaivá, és amikor az utolsó nyakcsigolya is elroppan, és a képmező közepére bezuhan a vége felirat, úgy kiált fel a mozi, mint sípszó után a szurkolótábor.
Az ováció utáni csendben, ahogy gondolatban visszaperegnek a képek, az összezúzott Dodge-ok, a karambolok, a véres szélvédők, jön a felismerés: a Halálbiztos voltaképpen Quentin Tarantino ódája a kaszkadőrökhöz.
(Grindhouse: Halálbiztos – feliratos amerikai thriller, Quentin Tarantino filmje. Forgalmazza a Budapest Film.)
origo.hu
Egyre gyanúsabbak a körülmények az óvodából eltűnt gyermek ügyében – vajon ki lehet a felelős?
