Szakadék a bérek között

A legalacsonyabb és a legmagasabb bérek közötti különbségek tekintetében Magyarország áll az első helyen – derül ki az OECD nemrégiben kiadott foglalkoztatási jelentéséből. Míg 1995-ben a munkavállalók legjobban fizetett tíz százaléka csupán négyszer keresett többet a legrosszabbul fizetett tíz százaléknál, addig 2005-ben már hatszoros volt a különbség.

Rugalmasságra lenne szüksége ahhoz, hogy a munkavállalók ne jövő nélküli, csapdahelyzetet jelentő állásban legyenek – fogalmaz a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb foglalkoztatási jelentése, amely 20 tagállam bérkülönbségeit elemezte. A tanulmány szerint a keresetkülönbségek szinte mindenhol növekedtek a vizsgált 1995-től 2005-ig tartó periódusban, ez alól csak Írország és Spanyolország a kivétel. A legjobban és a legszerényebben keresők 10–10 százalékát figyelembe véve a listát Magyarország vezeti, ahol nemcsak a legnagyobb ütemben, hanem a legszélesebb szakadékot kialakítva távolodtak egymástól a bérek. Az angolszász országok hagyományosan előkelő helyet foglalnak el a rangsorban, míg a legigazságosabbak az északi jóléti államok – a skandináv országok és Dánia – bizonyulnak.
Az egyenlőtlenségekért sokan hibáztatják a globalizációt, amely a kevésbé képzett munkaerő bérét leszorítja – vélekedik az Economist, amely leszögezi: a magyar és lengyel bérolló nyílásáért a rendszerváltás utáni liberalizáció okolható. A jelenség hátterében ezenkívül a felső vezetők és a középosztály kereseteinek eltávolodása áll, bár ez csak kisebb mértékben befolyásolja a különbségeket – írja a brit gazdasági lap.
Bogár László közgazdászprofesszor szerint a magyar egyenlőtlenségi probléma talapzata, hogy 2008-ra az egy keresőre jutó reálbérek az 1978-as szintre süllyednek vissza a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján kalkulált becslések szerint. Az igazság megértéséhez nem pont a 2000-es évre kellene hivatkozni, ahogy azt a kormány teszi – figyelmeztet az egyetemi tanár. A számokkal való manipulálás lényege ugyanis, hogy 2001 és 2003 között valóban 32 százalékkal nőttek a reálbérek, ez azonban csak arra volt elegendő, hogy enyhítsen azon a tényen, hogy 2000-ben az egy főre eső reálbér az 1970-es szinttel volt egyenlő, vagyis csak ötévnyi különbséget sikerült lefaragni.
Bogár László hangsúlyozta, hogy 1988 és 2008 között a reálbérek évente átlagosan mindössze 0,7 százalékkal emelkedtek, illetve emelkednek, miközben a multinacionális vállalatok profitja ennek 33-szorosával nőtt.