A Barátság és a Testvériség vége: Ukrajna nem partner, inkább kellemetlenkedő, zsaroló vámszedő

A sok évtizedre visszatekintő magyar–ukrán energetikai együttműködés nem az elmúlt napokban vált Kijev politikai fegyverévé, bőven előfordultak kellemetlen esetek, csapelzárások a távolabbi múltban is. Elemzésünkben visszatekintünk ezekre az epizódokra, amelyek során Magyarország mindannyiszor energiaszuverenitásának megvédésére kényszerült – nem éppen a barátság vagy a testvériség szellemében.

Barátság kőolajvezeték (Fotó: MTI) Forrás: MTI

Nem szóltak a szennyezésről

A földgáz esetében tehát a Török Áramlat megépítésével Magyarország függetlenedett az ukrán útvonaltól, a kőolajnál a technológiai kötöttség (a Mol finomítóinak orosz kőolajra optimalizáltsága) azonban megmaradt. Ezért is érte kellemetlenül a magyar felet az a 2019. áprilisi eset, amikor a Barátság-kőolajvezetéken érkező orosz olajról kiderült, hogy nagy mennyiségben tartalmaz szerves kloridokat, amely rendkívül korrozív a finomítók berendezéseire. Ha Százhalombattára kerül, gyakorlatilag tönkretette volna az üzemet. A szennyezés kezelhetetlen volt, ezért a Mol teljesen leállította az olaj fogadását az ukrán határ felől, és hetekbe telt, mire az ukrán hálózatban rekedt, több százezer tonnányi selejt olajat sikerült eltávolítani. Magyarországnak akkor is a stratégiai készletekhez kellett nyúlnia, hogy fenntartsa az üzemanyag-ellátást.

Bár a szennyezés bizonyítottan orosz területen került az olajba (a gyanú szerint egy kisebb magáncég így próbálta elfedni az olajlopást), az Ukrtransznafta napokig engedte a szennyezett energiahordozót, mert nem volt megfelelő monitoringrendszerük a klorid azonnali kiszűrésére.

Kijev felrúgta a nemzetközi normákat

A technikai jellegű kellemetlenséget követően, a 2022-ben kirobbant orosz–ukrán háborúban Kijev már egyértelműen politikai nyomásgyakorló eszközként használta az olajvezetéket. 2024 júniusában Ukrajna szigorított az Oroszország elleni szankcióin, és tiltólistára tette a Lukoil orosz olajipari vállalatot, amely így nem szállíthatott az ukrán vezetékhálózaton. Ez ismét közvetlenül veszélyeztette a magyar ellátást, durva beavatkozás volt hazánk mint szuverén ország energiabiztonságába. Ukrajna ezzel gyakorlatilag felrúgta azokat a nemzetközi normákat is, amelyek a tranzitországok számára előírják a zavartalan áthaladás biztosítását.

Az eladó stabil, a közvetítő kiszámíthatatlan

Oroszország mint eladó az elmúlt évtizedekben megbízható partnernek bizonyult, a szerződésekben foglaltakat betartották. Ukrajna ugyanakkor több esetben nem partnerként, sokkal inkább kellemetlenkedő kapuőrként viszonyult az energiakereskedelemben betöltendő feladatához, amely alapján az ukrán útvonal nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Mivel a déli gázfolyosó, a Török Áramlat az elmúlt években sikeresen bizonyított, az olajszállításban is elkerülhetetlenné vált – kiváltképpen az elmúlt napok eseményei fényében – elmozdulni más útvonal felé, praktikusan az Adria-vezetéket lehet jobban igénybe venni. Ám ennek hátrányai nem változtak: a cső kisebb kapacitású a Barátságnál, a tranzitdíj az ötszöröse, Horvátország pedig jelenleg nem mutat hajlandóságot az együttműködésre.

Eközben a Barátság északi ága, amely Lengyelországot és Németországot látta el, már évekkel ezelőtt gyakorlatilag elhalt. A folyamat 2023 februárjában ért el a végpontjához, amikor Oroszország – válaszul a nyugati szankciókra és a lengyel fél diverzifikációs lépéseire – végleg leállította a szállítást a lengyel szakaszon keresztül. Ezt megelőzően Németország már 2023. január 1-jével önkéntesen lemondott a vezetékes orosz olajról, hogy tengeri terminálokra álljon át.