A hazai lombikcentrumok egész Európában megállják a helyüket

A lombikcentrumok államosításával sikerült a kormány népesedési politikáját is előremozdítani, 2024-ben több mint 3000 gyermek született asszisztált reprodukciós kezelésből, ami az összes szülésszámnak majdnem a 4 százaléka – fogalmazott Várnagy Ákos a Magyar Nemzetnek. A Humánreprodukciós Igazgatóság vezetője ugyanakkor rámutat: hiába van a legmodernebb eszközparkja a hazai lombikcentrumoknak, ha a párok kifutnak az időből, nem garantálhatnak semmit. Meglátása szerint éppen ezért nem az orvostudomány fejlődésén, hanem a termékenységtudatosságon múlik, hány gyermek születik majd a jövőben.

– Nemrégiben tette közzé a Humánreprodukciós Igazgatóság, hogy 2024-ben 26,4 százalékos sikerességi rátával dolgoztak a hazai lombikcentrumok. Mit jelent ez a szám, és jónak mondható-e? Ez az eredmény hol helyezkedik el ez európai rangsorban?

– Ez az eredmény egész Európában megállja a helyét. Ez a bizonyos 26,4 százalék, az úgynevezett becsült kumulatív élveszülési ráta azt jelenti, hogy az adott naptári évre vonatkoztatva, nem a beültetés utáni terhességi rátát adjuk meg, hanem a valóban megszületett gyermekek számát, akik az indított stimulációknak köszönhetően születtek meg. Fontos azt is látni, hogy nagyon nehéz más, európai adatokkal összevetni a hazai eredményeket, mert ha valid és visszaellenőrzött adatokat keresünk mondjuk külföldi, például csehországi klinikákra vonatkozóan, akkor nem találunk ilyet a 2000–2024-es évre vonatkozóan. Ennek az az oka, hogy az Európai Humán Reprodukciós Társaság ugyan rögzíti az európai központoknak az adatait, csak épp öt év csúszással teszi közzé. Ez azt jelenti, hogy a tavaly megjelent, legfrissebbnek mondható publikációjuk a 2020-as évre vonatkozik. Fontos megemlíteni továbbá, hogy minden országban más szabályozás mellett történik a meddőségi ellátás, más például az életkori felső határ, egyes országokban továbbá jóval dominánsabb például az ivarsejt donáció, mint más országokban.

Várnagy Ákos: A hazai lombikcentrumok államosításával sikerült a kormány népesedési politikáját is előremozdítani (Fotó: Polyák Attila)

– Az elmúlt évtizedekben a termékenységi és nemzőképességi zavarok egyre jelentősebb problémát jelentenek a fejlett országok számára, idehaza a párok 17 százaléka küzd valamilyen meddőségi problémával. Magyarországon a 70-es évektől megfigyelhető a csökkenő tendencia a születési számokban, közel 40 százalékkal csökkent az élveszülések aránya. Mi lehet a megoldás?

– A kedvezőtlen demográfiai trendek valójában sokkal régebbre, már az 1900-as évek elejére visszavezethetők, nyilván a Ratkó-korszakot leszámítva, a születések száma folyamatosan csökkent. Ezt a tendenciát csak akkor tudjuk megfordítani, ha a következő generációkban és a társadalomban tudatosul, az idő véges. A gyermekvállalás idejét nem lehet a végtelenségig kitolni, a lombikközpontok nem azért vannak, hogy majd ott egy csapásra megoldják a problémákat. Tudatosan kell készülnünk erre, akkor is, ha most még a családalapítás képe igen távolinak hat, bele kell kalkulálni az életünkbe a családalapítás idejét is.

A termékenységtudatosság erősítése az emberekben tehát épp annyira fontos, mint az, hogy a lombikközpontokat a legkorszerűbb inkubátorkészülékekkel szereljük fel.

 IVF kezelésen résztvevő női páciensek életkor szerinti megoszlása (Forrás: NEAK)

– A centrumokba érkező párok mennyire tájékozottak a termékenységtudatosság terén?

– Nagyon változó. Nyilván a mai, interneten elérhető adatözönben a legtöbb páciens igyekszik tájékozódni. Ugyanakkor akad olyan páciens, aki elsőként a lombikközpontban találkozik azzal a problémával, hogy mondjuk 44 évesen nem biztos, hogy tudjuk számára garantálni, hogy saját petesejttel várandós lehet. Sokszor találkozunk azzal a jelenséggel is, amikor a beszélgetés során kiderül, valójában csak „annyi a gond”, hogy a pár nem az ovuláció, vagyis a peteérés idején van együtt, éppen ezért a várt gyermekáldás is elmarad.

– Mennyire gyakori, hogy egy egyszerű életmódváltással orvosolható a termékenységi probléma?

– Kifejezetten gyakori, amikor mondjuk egy túlsúlyból adódó termékenységi probléma (és az ebből adódó betegségek miatt, mint például az inzulinrezisztencia, és így a cukorbetegségre való hajlam) rendezése valóban megoldható egy egyszerű életmódváltással, és ezáltal szükségtelenné válik az asszisztált reprodukciós beavatkozás. Ugyanakkor nem mindenre ad megoldást az életvitel megváltoztatása, egy viszonylag idősebb férfi rossz spermaképe nem javul meg attól, hogy hirtelen elkezd sportolni vagy jobban odafigyel az étkezésekre.

– Ha már említi a férfiakat, a HRI-nek a jelentéséből az is kiderül, hogy az esetek 40 százalékában a férfimeddőség miatt szükséges a lombikkezelés. Milyen problémák köthetők a férfiakhoz és hogyan fogadja ezt az erősebbik nem?

– Amíg néhány éve még egy egyszerű spermavizsgálatra is nehéz volt rávenni valakit, hogy eljöjjön, ma már nagyon együttműködők a férfiak is. Legtöbb páciens szinte mindig a férjével, párjával együtt érkezik a vizsgálatokra, illetve a beavatkozásokra is. A férfiak esetében van, ahol csak a darabszám, tehát a hímivarsejteknek a száma, koncentrációja az, ami problémás. Van, ahol szerkezeti, morfológiai eltérésekkel társul ez, tehát nem csak kevés, hanem alaki rendellenességek miatt sincs jó minőségű hímivarsejt. És ezeknek számos kombinációja előfordul egyébként. A legrosszabb verzió például az, amikor kevés van, nem jó minőségűek, esetleg a mozgásbeli problémák is fennállnak. Az viszont sajnos viszonylag ritkán derül ki, hogy ezeknek a problémáknak a hátterében pontosan mi áll.

– Ez azt jelenti, nincs egy mögöttes kórkép, diagnózis, mint mondjuk a nők esetében az endometriózis vagy az inzulinrezisztencia?

– Igen, a legtöbb esetben nem derül ki, hogy mondjuk egy lezajlott fertőzés következménye, vagy valamilyen külső anyag, munkahelyi ártalom, étkezés, mozgáshiány miatt alakul így. Ami pedig a legrosszabb, ez sajnos nagyon nehezen visszafordítható folyamat.

– Életmódváltással, rendszeres sporttal, környezeti váltással is nehezen érhető el kedvező változás?

– A férfiak esetében a dohányzás például az egyik legjobban kimutatható gátló faktor, és a lombikbébi-kezelés hatásfokát is drasztikusan lerontja, mert olyan károsodást idéz elő, ami a spermium megtermékenyíthető képességét nagyon nagy mértékben lerontja.

A meddőség okainak százalékos megoszlása (Forrás: NHR)

– A meddőségi problémával küzdő nők életkora Magyarországon hogyan oszlik el?

– Miután kitolódik a gyermekvállalásnak az időszaka, most a 29 évet meghaladja az átlagos női életkor, amikor az első gyermekvállalás bekövetkezik, ez oda vezet, hogy egyre több a nehezített körülmény is. Megfigyelhető, hogy az IVF kezelésen résztvevő 18–35 év közötti női páciensek száma nőtt, 40 százalékról 47 százalékra emelkedett az arányuk 2017–2024 között. A páciensek 27 százaléka pedig 36–39 év közötti hölgy, de egyre több idősebb nő fordul hozzánk, a lombikbébi-kezelésre szoruló páciensek 26 százaléka 40 év feletti.

– A kormány népesedési politikáját sikerült-e a lombikcentrumok államosításával előremozdítani?

– Abszolút, hiszen több mint háromezer gyermek született meg ilyen beavatkozásból, ami az összes szülésszámnak majdnem a 4 százaléka, ami az államosítás előtt 2 százalék volt. Azok a jogszabályi változások, amelyek az utóbbi időben jogerőre emelkedtek, követik a szakmai igényeket. Az eredeti szabályozás közel harmincéves volt, tehát jócskán időszerű volt, hogy a szakma újragondolja. Fontos változás volt, hogy megszűnt a kötelező várakozási idő a beavatkozások között, ez annak idején azért lett megszabva, mert az volt a feltételezés, hogy túlterheljük a női szervezetet, de igazából a jelenlegi készítményeinkkel, jelenlegi eljárásrendjeinkkel és a külföldi tapasztalatokkal egybevetve ma már szükségtelen ez a várakozási idő.

Az ötnapos tenyésztést követő beültetés támogatása is fontos mérföldkő volt, ahogyan az is, hogy ne a beültetések, hanem öt stimuláció és az abból származó összes beültetés legyen ingyenes.

Ezáltal megszűnt az a kényszer is, hogy többes beültetések történjenek, a magas kockázatú ikerterhességeket is csökkentetni tudtuk. A fagyasztott beültetések aránya így jóval magasabb lett, ami azért előnyös, mert kíméletesebb a női szervezettel és magasabb lehet a beágyazódási arány.

Várnagy Ákos (Fotó: Polyák Attila)

– Milyen a megítélése a lombikcentrumoknak, amióta államosították?

– Rengeteg támadás éri a területet, ami megnehezíti a napi munkánkat is. Szeretnénk ezt a bizalmat mindenkiben helyreállítani, és tudatosítani a párokban, hogy nyugodtan forduljanak szakemberhez, lehetőleg még időben, és bízzanak a magyar szakemberekben, hiszen azok az orvosok, biológusok, asszisztensek, akik az ellátórendszerben dolgoznak, gyakorlatilag ugyanazok a kollégák, akik a magánintézményekben dolgoztak, még az államosítás időszaka előtt.

Vagyis mindegyikük szakmailag jól képzett, elhivatott kolléga, az eszközparkjuk és a megreformált, legfrissebb szakmai evidenciákra épülő szabályozási környezet pedig megfelelő ahhoz, hogy magas szintű ellátást és ugyanazt a hatásfokot tudják nyújtani, mint a külföldi klinikák.

A mai magyar ellátórendszerben nem fordulhat elő, hogy valaki ne kerülne be valamelyik központba időben, az asszisztált reprodukciós centrumokban bárki egy hónap alatt eljuthat a szükséges vizsgálatok elvégzéséhez, a központok között pedig szabad a választás a páciensek számára, mely lehetővé teszi a lakóhelyük és egyéb preferenciáik szerinti választást. Ha mégis két hónapig tart, az azért van, mert egy nő esetében a vizsgálatok a ciklus idejéhez kötöttek. De hiába dolgozunk a legmagasabb szakértelemmel és a legjobb eszközparkkal, ha a párok egyszerűen későn kapcsolnak. Csak akkor tudjuk visszaszorítani a meddőségben érintett párok számát, ha a most tizenévesekben és huszonévesekben tudatosítjuk, nem mindegy, mikorra tervezik a gyermekvállalást.

Borítókép: Várnagy Ákos, a Humánreprodukciós Igazgatóság vezetője (Fotó: Polyák Attila)