Wittner Mária: Hatalmas elégtétel

A nem várt megtiszteltetés erőt adó, hatalmas lelki elégtétel a meghurcoltatások után, egész életem megkoronázása – mondta el a Ferihegyi repülőtéren a Magyar Nemzetnek a ma hetvenéves Wittner Mária ötvenhatos szabadsághős azután, hogy a Vatikánban XVI. Benedek pápa áldásában részesült.

Wittner Mária ma hetvenéves ötvenhatos szabadsághős, akit annak idején a forradalomban játszott szerepéért a Kádár-diktatúra halálra ítélt. Kötél helyett végül tizenhárom év börtönnel fizetett a magyar szabadság melletti kiállásáért. De nem ez volt az igazi büntetés, a legnagyobb szenvedés, hanem hogy – mint sok egykori bajtársát – őt is súlyosan meghurcolták, olyan vádakkal illették, amelyekkel ember voltában alázták meg, s amelyekkel szemben nem tudott védekezni. Ez volt a diktatúra módszere: sározd be, bélyegezd meg, hatásosabb, mint a börtön vagy a kötél – emlékezik.
S ami a legszomorúbb, a bélyeg a Kádár-diktatúra kimúlása után sem tűnt el. A suttogó propaganda, a történelemhamisítás folytatódott. Wittner Máriát, aki megalkuvás nélkül kiállt ötvenhat igazsága mellett, igyekeztek „szalonképtelen, szélsőséges” személyként bemutatni. Ahogy mondja, nem gondolta egykor, a siralomházban, hogy megéri a hetvenedik évét. Hogy amit a sors rámért, emelt fővel, egyenes gerinccel el tudja fogadni, abban a hit volt a legnagyobb segítség.
A napokban Wittner Mária a Vatikánban XVI. Benedek pápa áldásában részesült. A nem várt megtiszteltetés erőt adó, hatalmas lelki elégtétel a meghurcoltatások után, egész élete megkoronázása – mondja, s ahogy élményeit feleleveníti a Ferihegyi repülőtéren, közvetlenül a megérkezése után, egyszer csak könnybe lábad a szeme. Szavaiból kiderül, a legnagyobb adománynak azt tartja, hogy a szentatya az audiencián, személyes beszélgetésük alkalmával megígérte: imádkozik Magyarország szabadságáért. Szeretettel és elismeréssel méltatta az ötvenhatos forradalmat, megemlékezett a magyarok történelmi szenvedéseiről, szabadságszeretetéről. Megáldotta a Wittner Mária által varrt, a pápa címerével ékesített zászlót, aminek a sarkában – egyfajta aláírásként – az ötvenhatos lyukas zászló került:
– Ezzel szerettem volna ötvenhatos barátaim tiszteletét is elvinni őszentségének, s azt is szerettem volna, hogy ha ránéz, mindig jusson eszébe Magyarország. Ezért került a lyukas zászló a pápai lobogóra. XVI. Benedek nagy örömmel fogadta az ajándékot.
Wittner Mária mindvégig úgy érezte, hogy a pápai kegy nem elsősorban neki szól, hanem a legnagyobb elismerés a magyar forradalomnak. És ez többet jelentett számára, mint a személyének szóló megtiszteltetés:
– Mindig azért imádkozom, hogy az egész magyarság szeretettel forduljon egymás felé, és akkor el tudjuk érni, hogy olyan vezetők irányítsák az országot, akik a felemelkedéséért dolgoznak, és nem pedig saját földhözragadt szempontjaik alapján a kifosztásán, tönkretételén ügyködnek – mondja.
Mosolyog, szeméből sugárzik a nyugalom, az őszinteség, a tiszta bizalom. Az asszony, akit nap mint nap azzal vádolnak meg, hogy „megosztó személyiség”, azt vallja: a szeretet a legnagyobb erő és keresztényi kötelezettség. De ez nem azt jelenti, hogy elhallgatjuk az igazságot. – Ezt ne is várja senki tőlem. Az igazság hangoztatása sokakat zavar, sokaknak kellemetlen. Azonban nem azonos a gyűlölettel, annak ellenére, hogy vannak, akik jól felfogott érdekeik miatt ezt sugallják. Az Úristen eddig megtartott, s ha lehetne egy kívánságom, azt szeretném: szabaduljon fel hazánk lélekben. Imáimban azt kérem a Szűzanyától, terítse fátyolát a Kárpát-medencére, hiszen ez az ő országa. És vezesse rá népét arra az útra, amit Szent Fia kijelölt számunkra. És segítsen ezt az utat alázatban és szeretetben végigjárni. Sohasem gyűlöletben, de mindig igazságban…