(Jeruzsálem)
Jeruzsálem keresztény negyedének utcáin alapvetően négyféle embert látni: arabokat, turistákat, izraeli katonákat és papokat. Ez utóbbiak lehetnek hosszú szakállú ortodoxok, fekete ruhás, mellükön díszes keresztet hordó örmények vagy barna csuhás ferences szerzetesek a világ minden tájáról. Néha megállnak egy-egy kegytárgyárusnál, esetleg barátaikat vezetik körbe a szent városban. Mindenesetre látványosan sok egyházi ember van az utcán. Ők itt otthon vannak.
Persze nem itt születtek, ám a szent helyek fölött ők gyakorolnak fennhatóságot, s nem az őket körülvevő állam, esetünkben Izrael. Kafarnaumban fémkerítés fut körbe, a bejáratnál pedig diszkrét címer mutatja: átléptünk egy „országhatárt”, innentől már nem izraeli területen járunk, hanem a ferences szerzetesek földjén. No, ez persze nem nagy, legfeljebb néhány száz négyzetméter, ám a hely szentsége miatt mégis súlya van. A Szentföldön minden keresztény szent helyet a ferencesek tartanak fenn, mégpedig mintegy hatszáz éve. A feladatuk pedig továbbra is ugyanaz, mint a török hódoltság idején: a Krisztushoz kötődő szent helyek őrzése, fenntartása, a zarándokok védelme, elszállásolása és a hitélet fenntartása.
Az évszázadok alatt azonban történt egy és más a világtörténelemben, s a különböző keresztény felekezetek egymás közötti viszonya sem volt mindig kimondottan baráti, így kellett pecsétet ütni 1852-ben arra a megállapodásra, amely kisebb módosításokkal máig érvényben van, s eredetileg a török porta utasítása. Ez alapján osztották be a jeruzsálemi Szent Sír-bazilika fennhatóságát. A status quo szerint a szent hely, ahol Krisztus keresztje állott, valamint ahol eltemették, és harmadnapra feltámadt, hat keresztény gyülekezet közös irányítása alatt áll. Ezek közül háromnak van valódi hatalma, a többi három pedig egy-egy kis terület birtokosa. A kicsik a szír keresztények, a koptok és az etióp keresztények. Ez utóbbi csoport olyan szegény, hogy koldulásból tartják fenn magukat, celláik pedig a bazilika tetején épültek fel. A szírek még szerzetest sem tudtak Jeruzsálembe küldeni, így maradt nekik az a büszkeség, hogy egyetlen kis szoba, Arimateai József sírja az ő irányításuk alatt áll a kereszténység egyik legszentebb helyén.
A nagyok – a római katolikusok, az örmény ortodoxok és a görögkeletiek – azonban más léptékkel mérnek. A status quo szerint az épületet közösen tartják fenn, ám a törékeny egyezményt fenntartandó egyik sem zavarja a másikat. Az említett létra a bazilika külső homlokzatán van, mégpedig a szerződés megkötése óta. Mivel a templom területen kívüliséget élvez, a világi hatóságok nem nyúlhatnak hozzá, az illetékesek, azaz a hat felekezet egyik tagja sem vetemedik viszont arra, hogy a többiek engedélye nélkül hozzányúljon a faalkotmányhoz. Ha viszont valamely szerzetes felmenne eltávolítani a létrát, azt úgy lehetne értelmezni, hogy a külső fal az adott egyház irányítása alatt áll, ezt pedig senki nem akarja. Így a létra marad.
Bent hasonló kép fogadja a zarándokot. Középen az a márványtömb, ahol egykor állítólag Krisztus testét balzsamozták be a keresztről való levétel után. Jobbra nézve latin nyelvű mise folyik, ám nem szabad közel menni, ugyanis egy fekete ferences szerzetes elállja az utat. Jó oka van erre, ugyanis a sok turista megakadályozhatná a százötven éves megállapodás betartását. Bal kéz felől ugyanis ugrásra készen állnak az örmények. Fiatal szerzetesek várnak sorukra, hogy elindulhassanak szokásos liturgikus útjukra, végig a szent helyeken. A katolikusok nagyjából tíz perccel előzik meg örmény testvéreiket, hangosan énekelve a szent helyeken. A latin rítusú keresztények testületileg felvonulnak a Golgotára, pontosabban arra a helyre, ahol egykor a kereszt állt. Ide ma csigalépcső vezet, odafenn pedig két templom, egymástól oszlopsorral elválasztva. A katolikusok imája után a szerzetesek gyorsan távoznak. „Jönnek az örmények” – magyarázzák helyiek a sietséget, és valóban, egyre erősödik a kaukázusiak éneke, majd belép a kis csoport. Füstölővel átmennek az oszlopsoron, megszentelik a katolikusok oltárát is, közben néhány szerzetes arra ügyel, nehogy a turisták beavatkozzanak az évszázados rituáléba. A görögkeletiek eközben a Szent Sír mellé állítottak egy szerzetest, amely egyébként a három nagy egyház közös irányítása alatt áll. Ő negyven másodpercet engedélyez egy-egy látogatónak, hogy bemehessen a helyre, ahol Krisztust sírba tették. A latinok kápolnája épp a sír mellett van, a katolikus híveknek át is kell vágniuk magukat az ortodox zarándokok tömegén misére menet. Míg odabenn többek között angolul is lehet hallgatni Isten igéjét, kívülről hangosan behallatszik a jellegzetes ortodox ének.
A viszálykodás gyakorlatilag azóta tart, hogy az első keresztes háborúk megkezdődtek. 1192-ben Szaladin döntött úgy, hogy az 1187-ben elfoglalt város keresztény szent helyének kulcsát két mozlim családnak adja. A harcos szultán parancsa pedig még ma is él. Minden reggel a Dzsude család egyik tagja kiviszi a kulcsot a Szent Sír-bazilikához, ahol várja őt a Nuszejbe nemzetség örököse, aki átveszi tőle azt, és kinyitja a templomot. Napszálltakor a Nuszejbe bezárja a szent helyet, a kulcsot pedig visszaadja Dzsudéék fiának. 1192 óta. A status quót betartani pedig nehezebb, mint ahogy elsőre tűnik. A középkor során még háborúk dúltak a fennhatóságért, manapság már beérik egy-egy kisebb torzsalkodással. 2002-ben egy kopt szerzetes úgy tiltakozott az egyezmény szerinte rájuk nézve sértő megállapítása ellen, hogy a székének kijelölt helyet önkényesen megváltoztatva az árnyékba húzódott a nap sugarai elől. Az éberen figyelő etiópok haragja nem ismert határokat, tizenegy embert szállítottak kórházba a kialakult harcok után. Két évre rá a Szent Kereszt ünnepén az ortodox szerzetesek azt vették észre, hogy a római katolikusok nyitva hagyták saját kápolnájuk ajtaját. A barátságtalan gesztus mélyen megsértette a keleti egyház tagjait, többen megsérültek az ökölharcban, ám senkit sem kellett végül kórházba szállítani. Nem véletlenül imádkozik minden keresztény Krisztus követőinek teljes egységéért 1054, a szkizma óta.
origo.hu
Világosan kiderül a legújabb hangfelvételből: hazudott Magyar Péter a tüntetések költségeiről - de honnan jöhet a pénz?
