Hongkongba utazott mindenki, aki számít Kínában, élükön Hu Csin-tao (Hu Jintao) államfővel. A helyszínen fogadta őt Donald Cang (Donald Tsang), a különleges közigazgatású régió első embere, aki az első kínai származású vezető volt Hongkongban. Cangot néhány hónappal ezelőtt nevezték ki újra a tartomány élére, így 2012-ig a mélyen hívő katolikus politikus fogja irányítani a várost. A vezető személye egyébként összeköttetést jelent a régi és az új világ között, ami azért olyan nagyon nem különbözik egymástól. Helyiek szerint gyakorlatilag minden olyan, mint a brit uralom alatt volt, Kína nem avatkozik be Hongkong belügyeibe.
Ez abból a szempontból valóban igaz, hogy az „egy ország, két rendszer” elmélete alapján Kína távol tartja magát a befolyásolástól, ám Peking tekintete mindig Hongkongon nyugszik. Donald Cang megválasztását is egy olyan testület törvényesíttette, amelyet Peking jóváhagyott, tagjai politikailag megbízható, Kínához hű emberek. Ugyanakkor még ez a módszer is jóval demokratikusabb, mint a gyarmati időszak gyakorlata, amikor Londonból döntöttek az új vezető személyéről. Akkoriban kizárólag angolok kerültek vezető tisztségekbe a tartományban, a brit és kínai lakosság között pedig igen csekély volt a kapcsolat.
Az 1997. június 30-án éjfélkor megejtett átadási ceremónia előtt a két állam, Kína és Nagy-Britannia megállapodott a jövőről. Londont kötötte a második ópiumháború idején lefektetett megállapodás, hogy 99 év múlva visszaadja Kínának Hongkongot, ám gondoskodni akart a jövendőről is. A megállapodás arról szól, hogy Kína legalább 2047-ig, azaz az átadást követő 50 év során nem veheti közvetlen irányítása alá Hongkongot. Peking ebbe szívesen beleegyezett, ugyanis nem szívesen rombolta volna le a kirakatba kitehető mintarégiót, amely kőkemény kapitalista kereskedőállam a kommunista birodalom kebelén. Kína inkább lemásolta a britek mintáját. Az egykori halászfalu Hongkong a brit birodalom fontos távol-keleti kikötője lett, bár ehhez évszázadokra volt szükség, no meg pénzre és politikai akaratra. A kínai–hongkongi határ „vörös” oldalán levő halászfalut, Senzsent állították így a brit kolónia versenytársául, s úgy tűnik, sikerrel. Az 1979-ben kialakított különleges gazdasági régió óriási lökést adott a területnek, és lett a 30 ezres faluból mintegy kilencmilliós világváros, a Gyöngy folyó deltája sikereinek egyik legfontosabb láncszeme.
Hongkongra azonban mégis úgy van szüksége Kínának, mint ahogy most ismerjük. Egy helyi diplomata szerint Kína azonnal térdre tudná kényszeríteni Hongkongot, ha akarná, egyszerűen azzal, hogy elzárja a tartomány felé irányuló vízszolgáltatást. Ezt a gyarmati időkben is meg tudta volna tenni, ám Peking akkoriban nem akart összeakaszkodni a hatalma csúcsán levő birodalommal, másrészt várta a 99 éves szerződés lejártát. Most 2047-et is várni lehetne, ám a kínai tisztviselők szerint ennek semmi értelme. „Ki tudja, mi lesz fél évszázad múlva?” – teszik fel a költői kérdést Peking emberei Hongkongban. Évről évre közeledik egymáshoz a két dinamikus régió, Sanghaj és Hongkong. Sanghaj egyértelműen a jelenkor Kínájának kirakatvárosa, amely eséllyel küzd a kereskedelmi elsőségért Hongkonggal. Az ottani beruházások látványosak, s főként a 2010-es világkiállítás során fog szárnyalni az építőipar. A volt brit gyarmat azonban nem aggódik. Nekik ugyanis évszázados tapasztalatuk van már a Kínával való kereskedés területén, amelyet nehéz behozni néhány év alatt. Hongkong szerint a leggyorsabb út rajtuk, a tapasztalt, kínai gyökerű, ám európai gyakorlatot is magukénak tudó üzletembereken keresztül vezet.
Hongkong lakói jelenleg talán a világ legkozmopolitább emberei. Identitásuk bizonyos szempontból kínai, ám gyakorlatilag mindenki beszél angolul is. A városban minden a brit múltra emlékeztet, ám azt kínai köntösbe öltöztették a lakosság 95 százalékát kitevő kínaiak. Nagy-Britannia voltaképp történelemkönyve dicsőséges lapjaira teheti Hongkongot, ám jellemző a gyarmati gondolkodásra, hogy az ott élő nép megnevezése „Hong Kong people” angolul. London 1842-es letelepedés óta nem adott nevet saját nyelvén a lakóknak. Épp ma tíz éve, hogy ennek a nyelvészeti kérdésnek már nincs értelme.
origo.hu
Megfosztották mandátumától Fekete-Győr Andrást
