Juszt se fizetnek a megnyert per után

Sokan vagyunk érintettek a Juszt László tévéügyvédes műsorából ismert Fosamax-per ügyében. Gondolom, senki nem számított arra, hogy ennek ilyen felháborító vége lesz. Egy ország szeme láttára, füle hallatára indítottak pert a gyógyszer gyártójával szemben, „a mi érdekünkben”. Minket, idős, beteg embereket félrevezettek, megkárosítottak, mert sok pénzért rossz gyógyszert szedtünk – mondták. Juszt kihirdette a műsorában, hogy aki érintett az ügyben, szedje össze az erről szóló orvosi papírjait, és küldje el a megadott címre. Én is ezt tettem, ajánlva elküldtem. Később azt kérte, hogy írjunk levelet a Tisztelet Társaságának, amelyben megkérjük, illetve felhatalmazzuk a szervezetet, hogy járjanak el ügyünkben. Ezt is megtettem, ismét ajánlott levélben. Egy másik alkalommal Juszt megmutatta a tévében az asztalra rakott magas levéloszlopot. Az adás idején kihúztak találomra hármat, és közölte, hogy ennek a három embernek a nevén folyik le mindannyiunk pere, hisz mind ugyanarról szól. Aztán sokáig semmit sem hallottunk róla. Míg úgy húsvét előtt nem sokkal azt mondta biztatóan mosolyogva, hogy jó híre van számunkra: „a jövő héten lesz már valami.” Én örültem, hogy lesz egy kis pénz húsvétra. Végül mégsem lett semmi.
Júniusban levelet kaptam, a feladó a Tisztelet Társasága volt. Még egy szál rózsa is volt a feladó nevére nyomtatva. Az volt benne, hogy június 19-én menjek el délután három órára a kecskeméti Tudomány és Technika Házába. Rendkívül meleg nap volt, de elmentem. Tizen-egynéhányan lehettünk idős emberek, olyan is, aki messziről jött. Vizet vinni elfelejtettem, s bár egy asztalra poharak és tányérok voltak kirakva, víz nem volt. Megkérdeztem, hol lehetne vizet kapni – mondták, hogy a büfében. Vettem hát egy kis üveg ásványvizet.
Aztán egy hölgy köszöntött bennünket, és közölte, hogy törték a fejüket, miként kárpótolhatnának minket, mert anyagiakkal nem áll módjukban. Így vetítenek nekünk meg beszélnek az egészséges életmódról: hogyan éljünk, étkezzünk, mozogjunk, tornázzunk. Én rögtön eljöttem volna, de az egyik előadó egy kedves doktornőm volt, aki mindig kedves és segítőkész. Miatta ottmaradtam. Azt követően egy gyógytornász megtornáztatta a hőségtől és a szomjúságtól szenvedő idős, beteg embereket. Igaz, fel sem kellett állniuk, csak úgy ülve, ölbe tett kézzel kellett hol a sarkat, hol a lábfejet, meg a csípőre tett kezet emelgetni, a kart a fül felé húzogatni.
Tehát „értünk” pereskedett a két nagy cég, és „mi pert nyertünk”. Ezzel a tornával kárpótoltak bennünket. Sajnálom, hogy törniük kellett a fejüket, hogy ezt kitalálják. Biztos nehéz volt és sok időbe került. Mi meg az orvosi papírjainkkal, a megbízólevelünkkel asszisztáltunk. De kié a megnyert per haszna? Nehogy azt mondják, hogy olyan nem volt! Juszt Lászlónak már az is elég nagy haszon, hogy minden hétfőn este ott tündökölhet a tévében és boldog mosollyal mondja: „Ne hagyják magukat becsapni, átverni, megkárosítani.”
Kérem, fogjunk össze valamennyien, és ne hagyjuk!
Hajnal Pálné
Kecskemét