Már hetekkel a melegfesztivál mai nyitónapja előtt megkezdődött a harc a gyermekvédelmi szempontokra és a jó ízlésre hivatkozó radikális jobboldali, illetve a mindenkinek tolerancialeckét előíró ultraliberális civilek között. Úgy hírlik, lesz ellentüntetés is a szombati tetőpont idején. Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos a maga hivatali körében már meghozta állásfoglalását: jogszerűtlen, ha nem csak a média munkatársai készítenek fotókat a saját nemükhöz vonzódó felvonulókról.
De mit tudunk a hazai melegek egyéni és közösségi világáról, belháborúikról?
Hétköznap este hatkor még zárva ugyan a Capella, a legismertebb pesti melegbár, de üvegajtaja nyitva. Hidrogénezett hajú srác ácsorog a küszöbön. A válla fölött pillantok a melegfesztivál plakátjára. Hirtelen a bárba toppan, az ajtót becsukja, mögüle tekint vissza rám. Bekopogok, és egy alternatív ajánlatot teszek. Ha van kedve, meséljen a melegségéről.
A most huszonegy éves Flórián, a Belgrád rakparti szórakozóhely mindenes alkalmazottja tizenöt évesen ismerte fel, hogy homoszexuális. Ekkorra már volt lányokkal, és „mindig hiányzott valami az élményből”.
– Amíg bicegett bennem a dolog, hogy elfogadjam-e melegnek magam, dráma volt az életemben. De amióta döntöttem, hogy inkább azt éljem, ami én vagyok, ne azt, amit a világ diktál, azóta nyugodt vagyok.
– Boldognak is érzi magát?
– Azért az túlzás, de teljesnek… Meg aztán feltalálom magam, a kihívásoktól nem félek. Néha utánam ordítanak, hogy hülye buzi, én meg visszaordítok, hogy bocs, de nem vagyok hülye!
Flórián szeret a Capellában dolgozni, mert itt „összekötheti a kellemest a hasznossal”. Hétvégeken este kilenctől hajnal hatig tart a munka és/vagy szórakozás. Ehhez adott az élettér: a belül mindenütt vörös falú melegbárnak három szintje, két táncterme is van. Egyikben „diszkós, house-os”, a másikban „latinos, retrós” zenére ropják a melegek, leszbikusok, no meg a transzvesztiták.
A melegség Flórián felfogásában nem csak testi, mert ha elmélyül a kapcsolat, akkor már lelki is, és szilárd. Állítja: öt megélt homoszexuális éve alatt volt már „tartós” kapcsolata.
– Van igényem az együttélésre – bizonygatja –, de ez még úgy… ráér. Fiatal vagyok ahhoz, hogy lekössem magam.
Előéletéről szeretnék többet megtudni, irányultságának esetleges külső, hajlamosító tényezőiről. Nem találok egyebet a korai promiszkuitásnál és annál, hogy szülei korán elváltak. Szilárdan vallja, hogy ő melegnek született:
– Ezt lehetetlen az emberbe belenevelni, van az embernek kedvenc kajája, és van, amit soha az életben nem enne meg.
E vitás kérdésben jó lesz Buda Béla pszichiáterhez fordulni. Az egyetemi tanár elismeri, hogy nem ismeretesek teljesen az identitásváltozást okozó külső benyomások, hatások, tehát nem olyan egyszerű a kérdés, hogy a melegség „okozható”. Kevés a kutatás arról, milyen és mekkora hatása van a fiatalokra zúduló vegyes szexuális ingerözönnek. Hozzáteszi azért: a szakemberek nagy része ma is fejlődés-lélektani és tanulásos folyamatként értelmezi a pszichoszexuális identitás megtalálását. Arra, osztja-e a kilencvenes években megtalált, a homoszexualitásért felelős génszakasz sorsszerűséget sugalló elméletét, az egyetemi tanár így felel:
– A veleszületett biológiai variáció elmélete már akkor uralkodó volt a melegek körében, amikor még a genetika nem volt ismeretes. És valóban, a kromoszómákra vonatkozó megállapítások azonnal helyet kaptak a bulvárirodalomban. Míg minden vizsgálatot vitatnak, a kétkedő vagy ellenkező adatokat hozó kutatások valahogy sosem kapnak médiafelületet. De sok felvilágosult meleg aktivista újabban már nem utasítja el olyan határozottan a kritikát. Annyi bizonyos, ma még nem tudjuk biztosan, milyen tényezők és milyen módon döntik el a biológiai és a pszichológiai egyedfejlődésben a nemi orientációt…
Másik – csaknem negyvenéves, értelmiségi – homoszexuális riportalanyom, Gyula is pusztán veleszületett tulajdonságnak tartja irányultságát. Ő is lányokkal kezdte, majd amikor szembesült homoszexuális vonzalmaival – húszas évei közepén –, öngyilkos akart lenni. Azóta több mint tíz év eltelt, most már belülről ismeri és magyarázza a „melegtársadalom” gondját-baját.
– Melegnek lenni válsághelyzet – ismeri el –, mert közöttük nagyobb a promiszkuitás, és kisebb a választék. Félsz a magánytól, attól, hogy öregségedre egyedül maradsz, félsz a társadalom reakcióitól…
Ugyanakkor nem bánta meg a „coming out”-ot, a homoszexuális életforma felvállalását:
– Életenergiám nyolcvan százalékát arra pazaroljam, hogy hazudjak magamnak és másoknak, és hogy megpróbáljam legyőzni a vágyaimat? Legyek szorongó, kéztördeléses ember? Nem úgy vagyok hasznosabb tagja a társadalomnak, ha anyagilag segítem rokonaimat, ha erőimet a munkába fektetem, aminek mellesleg semmi köze a főállású melegséghez?!
Gyula láthatólag elveti a „megélhetési” melegséget, főleg annak melegjogi aktivista formáját. Mondván, egy meleg civil szervezet úgy marad fenn, ha aktivistái szüntelenül ágálnak, eltúlozzák a diszkriminációs problémákat, a vagyonmegosztási természetű élettársi jogviszony tökéletesítése helyett a homoszexuálisok házasságát követelik, gyermek közös örökbefogadási jogával persze. Határozottan állítja, ezt a normális melegek széles rétege nem kívánja. Bár sokan – ő is – szeretnének gyermeket, de belátják, hogy a gyermeknek valóságos családra volna szüksége.
Abba is beavat: a melegek többsége elutasítja a büszkeségi meneteket, amelyeken a melegtársadalmon belüli „szánalmas kisebbség”, az önmutogató transzvesztiták vonják magukra a médiafotósok, operatőrök figyelmét.
Felhívja a figyelmem egy homoszexuális honlapra, amely azt tanácsolja olvasóinak: kerüljék el a szombati büszkeségi felvonulást, mert az éppen a társadalom melegek iránti elfogadását gátolja.
Érintettek mesélik: Budapest meleg közösségére jellemző a húspiac mind mohóbb kultiválása. Ez bizony a testi vágyak kiélésének prioritását jelenti a partner iránti hűséggel szemben, esetenként a melegprostitúciót is. Így érthető csak igazán: a „megélhetési” homoszexualitás nemcsak melegszervezetek – például a homoszexuális életformája miatt kitett református teológusnak elégtételt követelő Háttér Baráti Társaság, vagy a homoszexualitást a kereszténységgel képtelen módon összeegyeztethetőnek tartó Öt kenyér – előjoga. A melegszexipar infrastrukturális növekedése is jelzi, bizony van vásárlóerő ebben a némelyek szerint ötszázalékos arányú rétegben. No meg a mind több nyugati szexturistában. Sorra nyitnak meg a melegpanziók. Ma már körülbelül hét bár, öt melegbarát terem, két szauna és ki tudja, hány szexbolt mozirészlege is erre a vásárlókörre szakosodott.
Amit a homoszexuálisok szervezetei elértek: 1996 óta a magyar jog a meleg párokat is élettársnak tekinti. 2003 óta ugyanolyan feltételekkel jár egy elhunyt azonos nemű élettárs után az özvegyi nyugdíj, mint a különneműek esetében. Nagy áttörés volt 2004, amikor uniós mintára és ösztökélésre magyar esélyegyenlőségi törvény született, és felállt az úgynevezett Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH). Mindkettő a nemi orientációval kapcsolatos hátrányos megkülönböztetés tiltásán őrködik. Igaz, az EBH-nak még nem sikerült munkahelyi melegdiszkriminációs ügyet találni.
Kárpáti József a Háttér Baráti Társaság fő jogi képviselője volt, mígnem a miniszterelnök kinevezése alapján az EBH megalakuló tanácsadó testületébe került. Erős joghatásokkal rendelkező, regisztrált élettársi viszonyt szeretnének elérni. Mert belátták, jelenleg nincs olyan politikai erő, amely következetesen kiállna amellett, hogy az új polgári törvénykönyv 1998 óta zajló kodifikációja megengedje a melegek házasodását.
– Hosszú távon mégis a házasság intézményének megnyitása a kívánatos – szólaltatja meg Kárpáti a honi melegjogi aktivisták régi, nemzetközi álmát, amelyet Európában eddig csak Hollandiában, Belgiumban és Spanyolországban sikerült valóra váltani. A makacs érv: az azonos neműek házasodási jogának biztosítása vezetne el a teljes jogegyenlőséghez. Az aktivista melegek és a szabad demokraták homofóbnak bélyegzik az egyházak és a jobboldali pártok ellenérvét, hogy a házasság férfi és nő között köttetik, s hogy ez képezi a társadalom alapsejtjét, a családot, ami miatt a házasság intézményének rangját, méltóságát és egyediségét meg kell őrizni. De elismerik: ha az a „gyenge” regisztrált élettársi viszony, ami a Ptk.-módosítás jelenlegi normaszöveg-tervezetében van, valóra válik, előrelépés történik érdekükben. Ha jegyző előtt be lehet jelenteni az élettársi viszonyt, az a későbbi esetleges vagyonjogi kérdésekben megkönnyítené e viszony bizonyítását. A tervezet szerint az élettárs automatikusan örökössé válna, ha leszármazott hiányában halna meg a párja. Az EBH-testület azonban továbbmenne: követeli, hogy a regisztrált élettársi viszonyhoz minden házasságjog kapcsolódhassék, kivéve (egyelőre) a közös örökbefogadást.
Érdeklődvén a pártok körében, mikor lesz valami a regisztrált élettársi kapcsolatból, azt hallom, nagyon soká. Egy szocialista élpolitikus mondja: az „MSZP-s képviselők között is vannak homofóbok”, ráadásul a további szavazatvesztést sem kockáztatná a nagyobbik kormánypárt. Aztán meg az új Ptk. végleges körvonalazódása „ekkora törvényalkotási dzsumbujban”, mint a jelenlegi, egyébként is illúzió.
Úgyhogy Magyarország a melegfesztiválok ellenére még hosszú ideig megmaradhat viszonylag konzervatívnak.
origo.hu
Egyre gyanúsabbak a körülmények az óvodából eltűnt gyermek ügyében – vajon ki lehet a felelős?
