Mindent kiszivárogtatok (31.)

ELMÉLKEDÉS A TISZTELETRŐL
– Befejező rész –

(„TELJESEDJÉK MINDEN, AMI HELYÉNVALÓ”)
– Szólt Jézus a Keresztelőhöz tevékenysége kezdetén (Mt 3,15). És valóban beteljesítette: „Jézus így szólt: Beteljesedett. Azután lehajtotta a fejét” (Jn 19,30).

(A FŐNEK EZ A MEGHAJTÁSA)
(Bele a halálba) volt a tett Krisztus életében.

(KRISZTUSBAN AZ ISTEN IGENT MONDOTT)
– Egész emberi lényünkre, minden kicsiségével, semmiségével.

(DE EGYBEN MINDEN REMÉNYÉVEL)
– És az abszolutum felé való nyitottságával is.

(MOSTANTÓL FOGVA ÁLL A TÉTEL:)
– Ha az ember a jövőre és még tovább gondol, ha tiszteli az életet, ha nőni segíti…

(HA VALAMI MÉG NAGYOBBNAK A REMÉNYÉT DÉDELGETI MAGÁBAN)
– Ha jóakarattal fordul az élet felé, akkor térden áll – olyankor is, amikor vonaton ül, vagy a villamoson lóg.

(AZ ABSZOLUTUMRÓL, ISTENRŐL)
– Az Ő útjairól és végzéseiről való gondolkodásnak sohasem jutunk a végére.

(ÉS MÉGIS:)
– Az az ember, aki a másikat tiszteli, már célnál van.

(VALAHÁNYSZOR VALAMI ABSZOLÚTOT ISMER FEL A MÁSIKBAN)
– És azt szeretettel elismeri, ez az abszolutum visszaárad rá, és belevonja az emberré lett Istenbe.

(ISTENBEN VALÓ ÉLET AZ ILYEN)
– És mégis, azaz hogy éppen ezért, a világban való élet.

(LEGMÉLYÉBEN ISTEN FELÉ FORDUL)
– És éppen ezzel az Isten felé fordulással tudnak az ilyen emberek erőt és életet osztogatni a világban.

(TUDNAK EGÉSZEN, SŐT GYERMEKIEN EGYSZERŰEK LENNI)
– Krisztusnak ezek az igazi „megigézettjei” sajátosan éltető, gyógyító, megszentelő szelleműek.

(NEM CSODÁK)
– De valami csodálatos jelenik meg bennük.

(OLYAN ÁLLAPOTBAN ÉLNEK)
– Amelyet a régi teológiában egy bámulatos kifejezéssel:
(„FRUITO DEI” – NEK)
– Isten élvezésének neveztek.

(TALÁN ANÉLKÜL)
– Hogy tudnák, anélkül, hogy számot adnának maguknak róla.

(EZEK AZ EMBEREK MEGTALÁLTÁK A TISZTELETBEN ISTENT)
– Önmagukat és a testvért.



P. S. Hosszan lehetne idézni a következő hetekben is Boros László Az emberben felénk hajló Isten könyvéből, hiszen a már hetek óta felidézett Elmélkedés a tiszteletről fejezet mellett számos megszívlelendőt találhatunk még az Eisenstadtban, a Prugg Verlag által 1973-ban kiadott könyvben, melyet megtérésem kezdetén Jelenits István adott a kezembe, útravalóul. Ha befejezésül e könyv fejezeteit minden további hozzáfűzés nélkül csupán megemlítem, már világossá válik az olvasó előtt, hogy szinte egész életünket be- és átjárja ez a könyv(ek könyve)! Tehát a címek: Elmélkedés az igazlelkűségről, a megbecsülésről, az örömről, a barátságról, a szeretetről, a nagylelkűségről, a higgadtságról, az egyenességről és végül az alázatról.