Nem vagyok…

Nem vagyok meleg, ávós, zsidó, sem „turbómagyar”, sem szabaddemokrata-fan, sem nemzetgyilkos, sem náci, sem más egyéb jelzős szerkezet tagja, melyeket Kartal Zsuzsa olyan bőven osztogatott a Népszabadság július 17-i számában Meleg vagyok címmel. Két mondatot idézek a cikkből, az egyik a jobboldalra vonatkozik, „akiknek […] rohamcsapataik rettegésben tartják az utcát”. A másik egy gyöngyszem, amellyel mindenki egyetért: „Azért mégis meg kellene állítani ezt az elmebajt!”
Úgy van. A baj ott kezdődik, hogy az elmebajon mindketten mást értünk. Én azt tartom súlyos elmeháborodásnak, ahogyan a liberális tollforgatók kezelik az általuk elképzelt magyarokat. A magyar ember, írja Kartal Zsuzsa: „… keresztény, jobboldali és heteroszexuális. Reszkessen mindenki, aki nem olyan, mint ők, mert egyszer […] hatalomra jutnak.” A mondatok hordoznak egy adag elvakult gyűlöletet, a jövőre nézve pedig célzatos és durva fenyegetéseket.
Először is, miért baj, ha a magyar ember keresztény? Miért elviselhetetlen, miért bűn, de miért is lenne erény, hogy valakit megkereszteltek, és mondjuk vallásos? Ez valakiknek nem tetszik? Hogyhogy és mire fel? A magyar ember jobboldali. A meghatározás felületes, mert ha igazat akarunk mondani, akkor a magyar nemzet nagyobb hányadának semmiféle ideológiai töltete nincs. Az emberek élnek, ahogy tudnak, 1989 óta megy ez a kényszeres megosztás, amitől pontosan úgy szenved a baloldalnak nevezett valami, mint a jobboldalnak nevezett párja. Példa erre az MSZP hívő tagozata. Valakiknek azonban nagyon jól jön ez az egymás elleni uszulás, amit a liberális média óriás szörnnyé növeszt nap mint nap. A nyilvánosság megszállva toleráns médiaharcosokkal, akik nem válogatnak módszerekben, legyen hazugság, feltételezés, általánosítás, túlzás, egyoldalúság vagy más technikás trükk, egy a lényeg: nagyot szóljon, nagyon fájjon, nagyot üssön. Jellemző, hogy mennyire „hidegen” hagyta a balos médiát a melegparádén a lába közt keresztet lóbáló papi ruhában pózoló fiúcska vagy leányka. De hogy mit mondott egy református lelkész a periferikus kerületi nyomtatványban, abból majdnem nürnbergi hangolású per lett.
Jól irányzott botrányokkal lehet turbózni a nyári szünetet, nehogy egy pillanatra lanyhuljon a bunyó. A homoszexuálisok idétlenül bizarr idei felvonulása verekedésekbe, zavargásokba torkollott. Igazából várható volt, mindkét oldal köpte a markát: az egyik pávatollal, parókával, félmeztelenül ugrálva, vastapssal biztatva, a másik ál- vagy valós felháborodását készült leverni a magamutogatókon. Kedves liberális műháborgók, tiltakozók, aláírók, habzók és a melegek jogaiért aggódók! Nyugodjatok le, hol tiltakoztatok azokért, akiket október 23-án véresre vagy nyomorékká vertek? Pedig nem piros parókát meg tangát viseltek, hanem egy békés nagygyűlésről igyekeztek haza. Nehogy már néhány meleg verje ki a jogállamiság biztosítékát. Amennyiben pedig mégis, és október áldozatai „csak” a jobboldali csőcseléket képviselik a szemetekben, akkor az egyetlen lehetséges válasz a melegek bántalmazására Kuncze Gábor szabadalma: Minek mentek oda? Hogy a magyarokra a heteroszexualitás a jellemző, az Kartal Zsuzsa olvasatában szégyellnivaló fogyatékosság. Ma még ez a „hátrány” nagyon kelendő a nők piacán, és ha egyszer a férfiasság elveszti e világban a vonzerejét, akkor leshetjük, hol gyülekeznek a barbárok a horizonton, mert akkor lejárt az időnk.
Fordítsunk a sorrenden: attól, hogy valaki nem cigány, nem zsidó, nem ávós, nem balos és nem meleg, lehet kiváló ember, nemde? Vagy csak a kisebbség számít, minél nagyobb hanggal? Kartal Zsuzsa cikke további részében a jobboldal által gondolatrendőrséggel, rohamcsapatokkal, baseballütőkkel uralt világot vizionál, amely meleg, zsidó, cigány, bal- és liberálisellenes, Molotov-koktélokkal, Dunába dobással, kiüldözéssel és utcai különítményesekkel tartja fenn hatalmát, tesz tönkre színházat, iskolát, művészetet, tévét, újságokat. Mint ahogyan, mondja a beavatott szerző, ez megy most a jobboldali önkormányzatoknál. Annyira szeretném tudni, hogy a jobboldali iskolákban miként folyik a gyermeki lélek tönkretevése. Pálcával, tízparancsolattal, vizes kötéllel, imakommandóval?
A jobboldal mindent „ural”, amit a kezébe kaparint, folyamatos félelmet generál, és el akarja küldeni az országból a másképp gondolkodókat. (Sajna a kijelentés Gyurcsány Ferenc tulajdona.)
Szóval azt kellene tudatosítani magunkban, hogy nem a baloldalinak csúfolt kormány a felelős, amely nyakig eladósította az országot, ad el mindent, ami mozdítható, keríti el a Duna-partot, mert valakik zavartalanul óhajtanak emészteni luxuslakásaikban, kormány, amelynek nyomán tombol a nepotizmus: anyósom, fiam, bátyám, öcsém, unokatestvérem, sógornőm, férjem, feleségem cégei, rokonai kerülnek pénzes pozíciókba. Ahol szemrebbenés nélkül szórnak ki az ablakon milliárdokat nem létező vakcinára, kormányzati negyedre, munkásellenes gyármonstrumra, haverok kistafírozására, ahol a miniszterelnök titokban bevallja, hogy csalás és hazudozás kormányzásának talpköve, ahol a KSH legújabb adatai szerint a fenntarthatóság összességében az 1990-es mutatókra csúszott vissza. Mindezekről nem az első és a második Gyurcsány-kormány tehet, hanem a „turbómagyar” jobboldal.
A megélhetési értelmiség és az idézett cikkíró sem akarja észrevenni, hogy az adóprésektől a továbbtanulásig nincs a kormánynak egyetlen nemzetbarát döntése sem. Az egészségügy állítólagos reformja igenis emberellenes, betegellenes, nem vesz tudomást Magyarország fogyásáról, a lakosság Európában is kirívóan beteg állapotáról. Mit ír Kartal: „az egészségügyi reformot a védtelen betegeken torolják meg”. Kik? Akik bezárták a kórházakat? Az ötéves várólistát produkálók? Akik elrendelték, hogy kórházi orvos nem írhat a betegnek receptet, akik a volumenkorláttal azt produkálják, hogy akinek pénze van, azonnal megműtik, akinek nincs, várhat sorára. Ha meghal, akkor meg sajnáljuk. Ki van kormányon? A Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége.
Az elszabott gazdaságpolitikának, a társadalmi feszültségek szinten tartásának, az Európai Unió dicstelen utolsó helyének feledtetésére kiválóan alkalmas a „borzalmas állat magyar” közhelyképe, amelyet szorgalmasan fazoníroznak az arra érdemesítettek milliós állami adóforintokkal a Hócipőtől a 168 Óra című kurzuslapig.
Hogy hazudnak, közhely, de az már újdonság, hogy néha lázad és visszabeszél a pórnép. És mivel sem tévéműsorok, sem más nyilvános fórumok nem foglalkoznak a halmozódó sérelmekkel, mindenki oly módon fejezi ki magát, ahogy a „nagyoktól” tanulja. Példa erre az SMS-ek és a betelefonálós műsorok gyalázatos hangneme.
Beérett a vetés. Az Árpád-sávos, randalírozó, antiszemita, cigányellenes, rasszista, kirekesztő, lenézett és lenácizott embereknek elegük lett a kisebbségi diktatúrából, a botrányokból, a nemzeti érzések gúnyolásából, az állandó kioktatásból. Kartal cikke a bizonyíték, hogy az értelmiség hangadó csoportja beteges szereptévesztésben van. A szakadatlan fenekedésre nincs racionális magyarázat. Elszalasztottuk a rendszerváltáskor a kibeszélést és megtisztulás pillanatait. Mindent elrontottunk, hogy pozícióban hagytuk az ügynököket, az előző rendszer kovácsolta médiaelitet, és nem küldtük el a politikailag túlexponált személyeket. „Bunkó állat vagy!” – replikázott Fodor Gábor egy hajléktalan trágárságaira. Őszinte mondatok a tolerancia hercegétől. És a hajléktalanok méltósága? Kiáltvány, tiltakozás, elhatárolódás? Semmi! Meleg van, minden vonatkozásban.