Örök kombinációk a régi időkből

Legutóbbi cikkemben megemlítettem a múlt század egyik leghíresebb kombinációját (Levitsky– Marshall, 1912), amelyet látva a nézők-szurkolók aranypénzeket szórtak a sakktáblára elismerésül, s ez a legenda mind a mai napig felvillanyozza a sakktársadalmat. Morphy úgyszintén varázslóként él emlékeinkben, s ha néha-néha a lehetetlenség kerül a szemünk elé pozitív értelemben, Tartakover aranymondását idézzük: „A kombináció a lehetséges lehetetlen!” Minden sakkozó azért szereti még mindig a játékot, mert ilyesmire vár, egész életében minden pancser, zseni vagy igazi csodajátszó, mint például Kaszparov vagy Fischer. És ne felejtsük el Talt sem, aki újjáélesztette a reményt, hogy úgy is lehet sakkozni, ahogy ő mert játszani: fittyet hányva a kollektivizált merev orosz iskola házi feladataira, mintha nem irtották volna ki a jó öreg sakk-kávéházakat a Szovjetunióban. Fischer maliciózus megjegyzését idétlennek találták az illetékes párttitkárok, és megsértődtek az orosz nép nevében is, midőn Bobby kíméletlenül kijelentette, hogy a sakkot majdnem tönkretették az oroszok… 1948 óta a sakknak kellett volna (részben) bebizonyítania, hogy a szocialista-kommunista társadalom magasabb rendű minden más rendszernél. A „Rote Schachmaschinen” (vörös sakkmasinák) ezt a maguk területén azonban meg is cselekedték.
Miről volt szó?
Aljechin óta jószerivel csak orosz-szovjet játékosok adják a sakkozás világbajnokait. Fischer három évig birtokolta a trónt, a bolgár Topalov pedig csupán egyetlen évig tündökölt. Nagyon nehéz lesz a mostani bajnokot, Kramnyikot elmozdítani a trónusról, aki végül is Kaszparovot legyőzve harcolta ki azt. Hős, aki Topalov és Lékó ellen meg is védte a címét. Tovább él az orosz iskola. Igaz, közben elúszott a presztízs a politikában: az új társadalmaknak kevesebbet jelent az orosz sakkhegemónia.
Hasonlítsuk össze, esztétikában mit is jelent az ósdi, régi sakk és az ötven évvel ezelőtti friss, új Morphy feltűnése a szovjet bajnokságban. Tal nyerte, és micsoda stílusban! Az öregek a fejüket rázták: így nem lehet játszani! De lehetett: Tal mindössze három év alatt sakkvilágbajnok lett.

Levitsky–Marshall
Breslau, 1912
Francia védelem [C10]
1. e4 e6 2. d4 d5 3. Hc3 c5 4. Hf3 Hc6 5. exd5 exd5 6. Fe2 Hf6 7. 0-0 Fe7 8. Fg5 0-0 9. dxc5 Fe6 10. Hd4 Fxc5 11. Hxe6 fxe6 12. Fg4 Vd6 13. Fh3 Bae8 14. Vd2 Fb4 15. Fxf6 Bxf6 16. Bad1 Vc5 17. Ve2 Fxc3 18. bxc3 Vxc3 19. Bxd5 Hd4 20. Vh5 Bef8 21. Be5 Bh6 22. Vg5 Bxh3 23. Bc5 Vg3!! 0-1
A kávéházi játékból kialakult csoda még most is meghökkentő hatású. Valljuk be, hogy megmagyarázhatatlannal állunk szemben. Levitskyt ma kezdő játszók is legyőznék, de nem lenne olyan szerencséjük, hogy eljutnának ehhez a bámulatos végálláshoz: sötét indul, és nyer!

Az alábbi játszma minőségileg más szint, de egyik játszmától sem szabad elvitatni a dicsőséget.
Tal–Tolush
Szovjet bajnokság, 1957
Királyindiai védelem [E81]
1. c4 Hf6 2. Hc3 g6 3. e4 d6 4. d4 Fg7 5. f3 e5 6. Hge2 Hbd7 7. Fg5 c6 8. Vd2 0-0 9. d5 c5 10. g4 a6 11. Hg3 Be8 12. h4 Va5 13. Fh6 Hf8 14. h5 Vc7 15. Fd3 b5 16. 0-0-0 bxc4 17. Fb1 Fh8 18. Bdg1 Bb8 19. Hf5 H6d7 20. Fg5 Fg7 21. Hxg7 Kxg7 22. Fh6+ Kg8 23. f4 exf4 24. Vxf4 Vd8 25. hxg6 Hxg6 26. Vh2 Hde5 27. Ff4 Hf8 28. Vh6 Heg6 29. Fg5 f6
30. e5!! Bxe5 31. Fxg6 Bb7 32. He4 fxg5 33. Bf1 Bxe4 34. Fxe4 Bg7 35. Bf6 Fxg4 36. Bhf1 Hd7 37. Bxd6 Ve7 38. Bxa6 Kh8 39. Fxh7 Hb8 40. Ff5+ Kg8 41. Fe6+ Fxe6 42. Bxe6 1-0
Lenyűgöző támadásvezetés, lebonyolítás – és szovjet bajnoki cím. Ha lenne egy Sakk utca valahol a világban, ez a diagram biztosan helyet kapna a világbajnokok körútján. Ötven évvel ezelőtt egy fiatal zseni végigverte a szovjet elitet, majd egészen a világbajnoki címig meg sem állt.