Plusz negyven

Újat nem mondok azzal, hogy gatyarohasztó meleg van, a kerti hőmérő már képtelen jelezni a valós adatokat, magam nyakig ülök a kis műanyag medencében, de a sör így is felforrt a kezemben, a mellettem ácsorgó két tanácstalan kutyának meg térdig lóg a nyelve, és nagyon úgy néz ki, hogy a szomszédot is elérte a hőhullám, mert már hosszú percek óta slaggal locsolja a fejét. Minden jel szerint felborult a környezet, hamarosan már tél sem lesz, a jéghegyek elolvadnak, a pingvinek kihalnak, hóvirág sem nő, a hűtőszekrényt meg aranyárban fogják adni. Tegnap egy fagylaltot vettem a kedvesemnek (csokoládé, vanília), de mire végigálltam a hercehurcát (rendelés, kiszolgálás, blokk, a hölgyem közben meg kiment szellőzni), rám olvadt az egész. Visszasírtam a jégkorszakot.
Mi ilyenkor a helyes viselkedés? Csak az elvi választ tudom, lelkileg rendben kell lenni. Nem szabad például annyit a politikával foglalkozni, az hőhullámot gerjeszt, bepirul a fejünk, és aritmikus lesz a szívverésünk. Kánikula idején nem szabad Gyurcsánnyal törődni (télen sem ajánlanám), ezt orvosok is javasolják. Szóval ülök a kis műanyag medencében, levegő után kapkodok, a hideg sörről már letettem, jöjjön, aminek jönnie kell. A kutyák a bokrok alatt árkokat ásnak, oda menekülnek a hőség elől, valószínűleg én is csinálok egyet, ha keresne valaki, ott érdeklődjön.
A környezet is megváltozott, az aszfalt felhólyagosodott, a szomszédról meg azt hittem, valami beduin. Felborult a világ. Át kell vészelnünk ezt a nehéz időt, az enyhülésig és az előre hozott választásokig még türelem kell. Bízzunk!