Sírhatsz, Argentína!

Nem lottózom, de volt egy fogadásom, hogy az idei melegparádén botrány lesz. Szetey Gábor, az Argentínából hazakeveredett, sokoldalú komédiás jól megtervezett, előre megírt beszédben sírta el élete nagy bánatát: homoszexualitását. Azt mondja, szerelmes: illene ezt a szót meghagyni a férfiak és nők alkotta pároknak.
A szombati melegfelvonulás óta tombol a média, nyilatkozat- és ellennyilatkozat-háború folyik, azzal a megszorítással, hogy szájkosarat igyekeznek húzni azokra, akik nem értik és nem akceptálják a melegbüszkeség mibenlétét. Fodor Gábor, aki Dobrev Klárával, Horváth Ágnessel és Kóka Jánossal jelen voltak a coming out aktusánál, minden televízióállomáson és -adón elmondva, hogy a kisebbségek iránti tolerancia európai viselkedési norma, és a nagy közösségen belül mindig vannak kisebbségek, akiket a többség előítéletétől védeni kell. Az érvelés tökéletesen elfogadható, azzal a megszorítással, hogy a többség iránti tolerancia adott és állandó tényezője egy nemzet életének. Ugye? Nem? Most igen, vagy nem? Orosz József meg a hivatalos jogvédők alig várták az ürügyet, hogy telekiabálják Magyarországot a homoszexuálisok szörnyű sorsán, háttérbe szorításukon, megalázásukon, miegyebeken. Érdemes megjegyezni, hogy a posztszocialista országokban jobbára a tettlegességig fajuló utálkozás a jellemző.
Ezzel szemben nálunk? Szetey Gábor államtitkári rangban a legfőbb személyzetise a kormánynak, van, aki nemét váltogatva gyerekeket kapott örökbe, van érdekvédelmi szervezetük, újságjuk, bárjaik, rendeznek, játszanak, komoly kapcsolati tőkéjük és lelkes politikai pártfogóik vannak. Igazából a kutya sem törődik velük, de nekik mindenki homofób, intoleráns, homoszexuálisokat ütlegelő, aki csak céloz is arra, hogy nem szereti őket. Márpedig a szeretet vagy a gyűlölet parancsra nem működik, de a mainstream erőnek erejével szuggerálja az ország hagyományos részére, ne csak eltűrje, szeresse is ezeket a fura figurákat, akik követelnek maguknak családot, gyereket. Nekik ez soha nem adatik meg, és azt hiszik, ha megerőszakolják a természetet, ők is olyanná lesznek, mint a gyűlölt, de titokban irigyelt hagyományos család. Arra késztetik a többségi tömeget, hogy hallgassák el a véleményüket, szentesítsék az egynemű párok házasságát, és biztosítsák nekik az örökbefogadást. A társadalom nagyobbik fele hazudni kényszerül, mert megkíméli magát attól, hogy megszégyenítsék.
Közben Batiz András Gyurcsány Ferenc zsenialitását fényezve korszakos döntésnek nevezte, hogy az új kormányszóvivő páros férfi tagja cigány. Az is hozzátartozik, hogy az illető Batiz András feleségének unokatestvére. Ezt másutt nepotizmusnak nevezik. A magyarországi cigányok ügyét viszont semmivel nem viszi előre. Semmi megoldás nem kínálkozik, mert a Szabad Demokraták Szövetsége nem engedi, hogy erről a témáról egyetlen őszinte szó elhangozzék. A tolerancia jegyében évek óta hazudják, hogy a magyarok üldözik a cigányokat. Nem engedik, hogy valós hírek kerüljenek a médiába, minden módon tagadva bármiféle cigánybűnözés létezését: mégis, az olaszliszkai lincselés és a zámolyi karós agyonverés akkora port vert, hogy nem lehetett elhallgatni. A cigányokat minden lehetséges módon uszítják a magyarok ellen, és a hivatalos jogvédő szervezetek rasszista, cigányellenes, intoleráns magyarokról vizionálva tökéletesen megsemmisítenek bármifajta kibeszélési lehetőséget. Elnézik, sőt biztatják a törvényszegésre a cigányokat. Egyáltalán nem akarják hatástalanítani ezt a ketyegő bombát, túl sokan élnek belőle és túl jól, azt viszont sikerül elérni, hogy a magyarok nem mernek panaszkodni, hallgatnak az örökös konfliktusokról és menekülnek a cigányok közeléből. Igaztalan, megalázó helyzet ez, amiben vergődünk, ám sokan kifejezetten élvezik az állandósult ellentéteket.
Nem szívesen szólok a szabad demokraták legkedvesebb manőveréről, az örökös antiszemitázásáról. Semmivel nincs erősebb zsidóellenesség itthon, mint bármelyik nyugat-európai országban, sőt. De ez nem elég: állandóan kitalált botrányokkal szabályos karanténban tartják a nemzetet: bűnösnek, zsidóellenesnek, nyilasnak és fasisztának bélyegezve. Az emberek pedig vagy hallgatnak, vagy hazudnak. Így néz ki minálunk a kisebbség kiszolgáltatott, sanyarú sorsa. Ha komolyan veszem Fodor Gábor szavait, akkor volna még itt néhány fajsúlyos és valós tennivaló. Itt vannak például az orvosok. Ki védi meg őket a kormány durva támadásaitól? Kisebbség? Igen. Megbélyegzés, kipécézés, bűnbakképzés az osztályrészük? Igen. Kapzsinak, pénzéhesnek, szakmailag nullának tartja őket az irányított közvélemény? Igen. Megvédi őket valaki? Nem. Itt vannak a pedagógusok: nemegyszer bántalmazzák őket a kisebbségi szülők. Tudásuk elavult, nem értik az idők szavát, mondják róluk, két és fél hónapig pedig ingyen kapják a fizetésüket. Megvédi őket valaki? Mint támadott kisebbség mellett kiállnak a jogvédők, az esélyegyenlőség harcosai? Nem állnak ki. A pedagógusok vesszőfutása nem pávatollas melegfelvonulás. A melegfelvonuláson egy festett arcú személy papnak öltözve jó nagy kereszttel a lába között parádézott ország-világ előtt. Megvédi valaki a megsértett római katolikus egyházat, bővebben azok híveit? A papok maradiak, klerikálisok, pedofilok, miközben az erkölcsről prédikálnak. Politizálnak, és nem képesek sem ateistákká, sem szabadelvűkké átképezni magukat – vádolják őket naponta. Megvédik a kisebbségi jogvédők a hívő embereket, tisztelik az ő hitüket: a keresztet és Jézus Krisztust? Nem, a szabad demokraták ott rúgnak a katolikus egyházba, ahol tudnak: nem tisztelik mások hitét, és minden alkalmat megragadnak a kereszténység gúnyolására, a hívők nevetségessé tételére. Külön teológuskommandó áll a baloldal rendelkezésére, hogy pimasz és agresszív teóriákkal botránkoztassák meg a hiszékenyeket. Onnan már csak egy lépés a hívők kétségbeesett önvédelme, amelyre tudjuk, mi a válasz: a szélsőséges klerikális csürhe megint ordít. Vajon tud-e minderről Fodor Gábor?
Rohamléptekkel folyik az ország végső kiárusítása, és legalább ekkora iramban folyik a magyar nemzet képmutató hazug masszává való átgyúrása. Ahogyan azt a liberálisok elképzelik: csupa politikailag korrekt magyar, aki bevallja, hogy titokban mindig is homoszexuális volt, akiknek, ha kitakarítják a kamráját, akkor elemózsiáspakkal bocsátják útjára a tolvajokat. A politikailag korrekt magyar elkerüli a kényes témákat, csak hagyják őt békén, és messze kerüli a templomot, nehogy egy pedofil pap eléugorjon. Képmutatás, hazudozás, lelki erőszaktevés. Ezt hozza a jövő?
Ez a kétszázalékos párt amellett, hogy kendőzetlenül magyar- és kereszténygyűlölő, valószínűleg öngyűlölő is. Abortusz, eutanázia, meddővé tétel, legalizált gyermekpornó. Csupa olyan dolog propagálásában járnak az élen, ami életellenes érzéseket sugall. A nagy kérdés, mi célból?