Üldözött Neander

k ö n y v e s h á z

Szepes Erika Bíborban és feketében az ezredvégen – Sebők Éva mítoszai című kiváló monográfiájában az elmúlt század és az ezredvég mítoszait, meghatározó irodalmi irányzatait fedezte fel a költőnő alkotásaiban. A feltétel nélküli istenhit, a létfilozófia démonaival folytatott küzdelem, a küldetéstudat és mindezek groteszk fonákja, a koboldos-prófétai magatartás, az irónia, a frivol, az abszurd iránti fogékonyság mind-mind jelen van e sokarcú lírában. Határtalan játékossága tette őt a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években a költői gyermekregény-irodalom egyik magányos alkotójává, a Boholy című nagyregény, a Hiszőke című verses elbeszélés teremtőjévé.
Mivel az utóbbi esztendőkben sorra láttak napvilágot kiváló verskötetei, a Jégkarc, a Belső sáv, a Koronatanú, a Félsötét, akár gyűjteményes könyvvel is ünnepelhetné azt a József Attila-díjas költő, író, hogy júliusban kerek évfordulóhoz érkezett. Annál nagyobb öröm és meglepetés az olvasóknak, hogy Sebők Éva Mibenlét címmel olyan kötettel állt elő az idei könyvhéten, amelyben kizárólag az utóbbi néhány évben keletkezett költemények szerepelnek. A mindennek végső értelmet adó hit, a biblikus tónus szinte minden verset áthat, és szinte ezzel egy ütemben jelenik meg az ironikus kétely. „János evangéliuma szerint / egyszerre folyt vér és víz. / Bor. Vér. Víz. Mindegyikben / föllelhetők a szent keveredés / elegyedés-vegyülés titkai / s egyáltalán a szentség” – írja a költő Vízválasztó című költeményében. Az összetett metafora emlékezetünkbe idézi földi létezésünk kétarcúságát vagy például azt, hogy Isten képére teremtett egyéniségünknek van halandó és halhatatlan szegmense. Egy dolog biztos, vallja a költő: a vér nem válhat soha vízzé, még az elegyen belül sem.
Sebők Éva látszólag nagyon egyszerű, kézenfekvő metaforát is képes találni a földi létezés ambivalenciájára. Kevesen tudják, hogy az ősemberi lét szimbólumává lett Neander-völgy egy Joachim Neander nevű zsoltárköltőről kapta nevét, aki hite miatt üldöztetve bujkált az ősember barlangjában. „Két szellem száll / Neander-Tal – a völgy fölött: az ősi ember – ember-ős – és Neander. Az üldözött.”
A sok érett, összetett, sokszólamú vers megindítja az olvasót. Sebők Éva a groteszk, csúfolódó verseiben és a létfilozófia alapkérdéseivel szembesülő művekben is arra törekszik, hogy a költemény a szó hagyományos értelmében is esztétikus, magyarul: szép legyen. Ez a törékeny szépség valódi lírává oldja a nehéz filozófiai üzeneteket, a nagy gondolati költeményeket, például az Ugyanaz hétszer című hét tételes gondolati verset. A kötet föltárja földi és földön túli mibenlétünk természetét, bizonyítván Heideggernek azt a gondolatát, hogy vannak pillanatok, amikor a lét mibenlétét önmagában a filozófus megragadni képtelen. S ekkor jön a költő, aki átvágja a gordiuszi csomót, s képes kimondani a kimondhatatlant.
(Sebők Éva: Mibenlét. Új versek. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2007. Ára: 1500 forint)