A britek elmenekülnek hazájukból

Számos okot sorolnak fel az érintettek, amikor rákérdeznek a statisztikai hivatalban arra, miért hagyják el hazájukat. Van, aki a nehéz elhelyezkedést bírálja, mások a rémisztően magas bűnözési rátát országszerte, megint mások pedig a zord időjárást. Mindezek miatt tavaly 385 ezer ember mondott búcsút az Egyesült Királyságnak.

Bár a távozók helyére 574 ezren érkeztek, a jelenség mégis riasztó, főként az angol nemzet sorsáért aggódóknak. A 2006-ban távozók ugyanis többen voltak, mint bármikor a statisztikák szerint. Most becslések szerint 60 587 000 ember lakik Nagy-Britannia és Észak-Írország területén, egyre változatosabb nemzetiségi kavalkádban. Persze nem biztos, hogy mindenki megtalálta a számítását a szigeteken. A kelet-európai bevándorlók egy része néhány hónap után hazatér, ám nagy részük ott marad, míg a többek között tőlük idegenkedő született angolok továbbállnak.
Célországaik természetesen elsősorban egykori gyarmatbirodalmuk kiemelt csodái. Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, az Egyesült Államok vagy Dél-Afrika mind az első tíz között van, ahol a britek letelepszenek a BBC kimutatása szerint. Ott van ugyanakkor Spanyolország, Franciaország, Hollandia, Németország és az Egyesült Arab Emírségek is a listán, ahol pedig az angol anyanyelvűeknek nehezebb a beilleszkedés, és néhány országban még az eső is hasonlóan sokat esik, mint odahaza. Egy kivándorlással foglalkozó cég vezetője, Dean Morgan a brit közszolgálati adónak elmondta, a mostani rossz időjárás miatt rengetegen adták be emigrációs kérelmüket és külföldi munkavállalással kapcsolatos tanácsokért fordultak hozzájuk. Morgan szerint emellett a bűnözés, valamint a gazdasági lehetőségek iránti aggodalom vezet ahhoz, hogy az emberek elhagyják Nagy-Britanniát. Azt az országközösséget, amely sokak számára a lehetőségek netovábbja, és évről évre egyre növekvő illegális bevándorlással küzd.
A nemzetiségi térképre pillantva a már ötven éve megszűnt gyarmatbirodalom képe még mindig kirajzolódik. Az ausztrálok egy részének máig van brit útlevele, úgyszintén az új-zélandiaknak is. Nem meglepő egy brit világfi számára, ha Brisbane-ben születik, Hongkongban dolgozik, Szingapúrban jár egyetemre, s később Kanadában telepszik le, néhány órás repülőútra a Floridában nyugdíjasként élő szüleitől. Amíg azonban ez a jelenség az ötvenes évekig bezárólag egyértelműen a brit világbirodalom hatalmát volt hivatva bizonyítani, mára inkább menekülésnek tűnik a rossz klímájú, erőszakos és koszos óhazából.