Hét év alatt már a második Korea-közi csúcstalálkozónak fog otthont adni Phenjan. Azaz szinte sűrűnek tekinthető a kapcsolattartás a koreai vezetők között, főként, ha figyelembe vesszük, hogy Kim Dzsong Il észak-koreai vezető apja és elődje, Kim Ir Szen egyetlen alkalommal sem beszélt déli kollégájával. Vegyük figyelembe, hogy a két Korea között nincs békeszerződés, csak tűzszünet, ilyen körülmények között a gyakorlati diplomácia igen nehézkes.
Az üzlet azonban mégiscsak üzlet, és kivel kereskedhetne könnyebben az ember, mint épp a testvérével, bármennyire másképp nézi is a világ eseményeit. Észak- és Dél-Korea között az utóbbi időben megindult az óvatos kereskedés mindkét oldalról szigorúan ellenőrzött szereplőkkel. Családlátogatások, az olimpiákon közös zászló alatt felvonuló sportolók, valamint a tűzszüneti vonalon keresztül haladó vasút is jelzi, hogy van esély az egyezkedésre, csak akarni kell.
Az ötvenes években azonban nem akarták ezt egyik oldalon sem. Az amerikai irányítású délen és a szovjet utat követő északon is kölcsönös gyűlölettel figyelték testvérüket. Kim Ir Szen a sztálini Szovjetunió és Mao Ce-tung Kínája között őrlődött, amíg a szovjet diktátor meg nem halt. Akkor Kim kitalálta a dzsúcse eszméjét, amely máig érvényben van. Az ország hivatalos ideológiája szerint Észak-Korea egyedül van, saját utat követ, így esély sem volt az imperialista déliekkel való megegyezésre. Délnek nem volt ilyen elkötelezettsége, mégis 1987-ig várhattak lakói, hogy urnákhoz járulhassanak, addig a kormányok általában puccsokkal váltották egymást. 1998-ban Kim De Dzsung akkori államfő bevezette a „napfénypolitikát” északkal kapcsolatban, s 2000-ben el is utazott Phenjanba.
origo.hu
Világosan kiderül a legújabb hangfelvételből: hazudott Magyar Péter a tüntetések költségeiről - de honnan jöhet a pénz?
