Bölcsészek ötvenhatról

Memoárokból, interjúkból, dokumentumokból állnak össze az Akkor is karácsony volt című Dobos Marianne-kötetek, amelyek több tételben vallanak újabb kori történelmünk három sorsfordító és sorsdöntő dátumáról, 1944-ről, 1956-ról és 1989-ről. A középső könyv azt a dátumot foglalja alcímébe, amely az írónőnek és az általa megszólaltatott jeles személyiségeknek is a legfontosabb évszáma: 1956-ot.
Dobos Marianne megindítóan személyes, ugyanakkor József Attila-i értelemben is pontos és szép látleletet ad a legtisztább magyar forradalomról, a magyar történelem újkori szakaszairól és az író saját személyes sorsáról is. Ez utóbbi szegmens modellt ad hazánkról, Magyarországról, a nemzetről, amelyet Dobos Marianne olykor bírálva, olykor rajongva, dicsőségében, gyalázatában is szeret. Megtudjuk, hogy a könyv alkotóját 1956. október 23-án életre szóló élmény nyűgözte le: részt vett Szabó Lőrinc és Illyés Gyula miskolci irodalmi estjén, így 1957-ben, bár kitűnőre érettségizett, nem vették föl a bölcsészkarra. Ám jelentős mértékben azért sem kerülhetett be arra az egyetemi karra, ahol az eljövendő középiskolás nemzedékek tanárait képezték ki, mert anyai nagybátyja, a legendás Rőmer mérnök először recski internált, majd munkástanácselnök volt. Dobos Marianne pótfelvételi vizsgán jutott el a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre, az egyetlen helyre, ahová közvetlenül a forradalom után klerikális, reakciós múlttal és családi háttérrel egyáltalán reménye lehetett a bekerülésre. A törékeny lány – később Kabdebó Lóránt irodalomtörténész-professzor hitvese – nemcsak hogy megállta a helyét a „férfias” pályán, hanem szellemi, erkölcsi muníciót is kapott egy gyakorlati foglalkozáson. Egy mozdonyvezetővel beszélgetett, aki ismerte a legendás Rőmer mérnököt. A bátor ember azzal búcsúzott el tőle: „De sose felejtse el a nagybátyját, sose felejtse el 1956-ot!”
E szellemi örökség iránymutató volt a „humán önmagához” két évtized múltán visszatért Dobos Marianne számára, aki először különleges mélyinterjúkkal hívta föl magára a szakma figyelmét. Az Akkor is karácsony volt regényfolyammá összeszerkesztve, szabálytalan, modern, mozaikos prózafolyamként mutatja meg újabb kori félmúltunkat, elsősorban 1956-ot az olvasó nagy gyönyörűségére. A könyvben tallózva izgalmasnak tarthatja a szakmabeli és a laikus olvasó is azt a beszélgetést, amelyet Dobos Marianne férjével, Kabdebó Lóránttal folytat. Dobos 1956-ban ismerte meg Szabó Lőrincet, 1963-ban a későbbi Szabó Lőrinc-kutató Kabdebó Lórántot, akikkel négy évtizede él „szellemi bigámiában”. A forradalom emléke a professzor életművét is meghatározta, mind a reakciós Szabó Lőrinc kutatójaként, mind a népi írók műveinek szerkesztőjeként, szellemi mentoraként. A kötetekben szerepelnek részletek Németh László, Illyés Gyula írásaiból, a forradalomnak elkötelezett szerzetesekkel (Végvári Vazul) és apácákkal (Beatrix nővér), a bátyja hősi halálát feldolgozni kényszerülő nővel (Takácsné Oláh Judit), írókkal (Hárs Ernő, Kabdebó Tamás), képzőművészekkel (Schéner Mihály) készített interjúk, riportok, róluk szóló ihletett esszék. Sűrítetten foglalja össze a művek szellemiségét a mottóként választott Meglepetések című Szabó Lőrinc-vers egyik strófája: „Tíz nap szabadság? Tizenegy! / Csók, szívre, minden pillanat! / És nem volt többé szégyen az / Hogy a magyar nép fia vagy.”
(Dobos Marianne: Akkor is karácsony volt, 1944. Bölcsészek 1956-ról. Ádventre várva, 1989. Bíbor Kiadó; I és É Bt., Budapest, 2002, 2004, 2006. A kötetek ára: 2400, 3167 és 2790 forint)