Ez az erős, több tíz kilósra is megnövő hal egyáltalán nem kap a horogra, de még a halászata is nehéz és veszteséges. A hetvenes években víztisztítás céljából betelepített busa túlszaporodott, kevés esélyt adva a kívánatos ponty- és keszegállomány bővüléséhez, s mindez gátolja a horgászturizmus fellendülését is. A Balatoni Halászati Zrt. is csak állami dotáció mellett tudja biztosítani a lehalászását, ám ha az csak a mai ütemben folyik tovább, még sokáig a busa lesz a meghatározó faj a tóban és hiába várjuk az őshonos halak elszaporodását. Ráadásul a kifogott halak értékesítése is igen problémás, hiszen a hazai fogyasztók nem vevők busára, mert ízetlen, igaz, nagyon egészséges. A történet pikáns mellékszála, hogy a busák az eredeti feladatukat se végzik el, hiszen nem eszik meg a Balaton algásodásáért felelős szerves anyagokat.
Megoldásnak tűnik a szívbarát busahús idén kezdett népszerűsítése, amelyet eddig a bátor séfek is csak halászléalapként mertek bekeverni az ételbe. A fogyasztás felfutásával gazdaságossá válna a lehalászás és idővel ismét ontaná a pontyot és a keszeget a Balaton.
Riport az 5. oldalon
Mosolyogva tért vissza Kapu Tibor
