Enola Gay

Ma gyásznap van Japánban és számos helyen a világban. Hatvankét esztendővel ezelőtt ezen a napon dobták le az első atombombát egy emberektől zsúfolt nagyvárosra, Hirosimára. Az amerikai Enola Gay, a repülőgép „jól” vizsgázott. 72 ezer ember meghalt, 80 ezer megsebesült. Aztán a későbbi évtizedekben emiatt még sok tízezren kerültek a föld alá. Harmadnapra, 1945. augusztus 9-én Nagaszakira hullott le a könyörtelen atombomba. Ott 40 ezren haltak meg azonnal, és 25 ezer sebesült maradt a romok alatt. (Az áldozatok száma utóbb ott is megsokszorozódott.)
Az Egyesült Államok megmutatta, mit tud… Pedig már nem kellett volna. Ráadásul elsősorban a polgári lakosság szenvedte meg az atomcsapást. A csonttá fogyott Kelet a „művelt” Nyugattól.
Addig és azóta emberrel nem végzett atombomba. Most „csak” készítik és kísérleteznek. Már akiknek szabad, mert ez amolyan privilégium, zártkörű klubféle. Az USA és szövetségesei, valamint a régi Nagy Testvér, Kína és a komálósok igen – a többiekről szó sem lehet. Irán? Észak-Korea? Ki van zárva.
Hogy ki babrálhat az atom körül, azt az Egyesült Államok mondja meg, ő a döntnök. Merthogy ő a legdemokratikusabb állam. Önmaga szerint.
Ezen a szomorú napon el kellene gondolkodni ezen. Ennek lehet, a másiknak nem… Senkinek se lehessen.