Főbor az áldozói éjszakában

Tóth Sándor áldozói borművész, a Balaton-felvidék tudora visszateszi szépen a tufát az asztalra, befejeztük a kőzetszemlét, következhet a táj. Állunk a tücsökzenében a pincére épült, hatalmas teraszon, alattunk szuszog az egész Káli-medence az alkonyatban, háttérben a pírral festett tanúhegyekkel, a Rendesi-heggyel, a Hegyestűvel és egészen távol a víztükörre könyöklő fonyódi ikerdombbal.
Magyarország egyik legszebb fekvésű, egyben legeldugottabb pincéje Tóth Sándoré, úgy rejtőzködik a Monostorapáti feletti háborítatlan csendben, ahogy a gazdája is a magyar borkultúrában. Az ilyen találkozásokért szívesen húz szandált (és kockáztatja a másnapi nehéz kelést) az országjáró vándor: egy este a Táltos- és az Áldozó-hegy alatt megnyugtatja a városban túljáratott szívet, átfésüli a kusza gondolatokat, feléleszti a lelket. Amúgy pedig, aki az ötven kilométeres sugarú körben feltárt műemlékekre, Árpád-kori templomromokra, geológiai-ökológiai jellegzetességekre, a Kárpát-medencei szőlészeti, mezőgazdasági hagyományokra, a bor évszázadaira s a Kádár-féle rombolás módszertanára kíváncsi, úgy érezheti magát Tóth Sándorral szemben, mintha egy interaktív kultúrtörténeti tárlaton sétálgatna.
Tóth Sándor 1937-ben született Monostorapátiban, a kilencvenes évek elején szerezte vissza az anyai, Scheller-ágon örökölt kétszázharminc éves présházat, ami afféle helytörténeti múzeumnak is beillene már, borai pedig helyt követelnek a legtekintélyesebb szaklapokban. Így vagy úgy, de kóstolni (inni) jöttünk, hiszen mint azt Bodor Ádám sugalmazta, a józanság hallatlanul üres, steril állapot. Előkerül tehát Tóth Sándor szerelme, a zöld veltelini, aztán végigkóstoljuk csendben, hümmögve a borsort, meghajolunk a Scheller-birtok főbora, az „Áldozói Zenit – Főbor” előtt, amelyben benne van minden, amit a pinceteraszon megélünk: a tóról felszálló pára melege, a kora este a függönyt meglebbentő erdei szellő, a Káli-medence szakralitása, a gazda tekintélye; mámor és csend. A nap a dűlőút mögé bukik, ahogy hazafelé ballagva a sterilitáson és az ürességen kuncogunk, szandálunk is csillagporos lesz az áldozói éjszakában.