India a gyarmati időkben mindazt megtestesítette, ami miatt érdemes arról az időszakról könyveket olvasni. A forróságot nehezen viselő britek csak szédelegtek az óriási gyarmaton, ám mégis megszerveztek egy olyan közigazgatást, vasutat és iskolarendszert, amelynek köszönheti India jelenlegi sikerét. Az angolok ugyan beleszerettek az országba, de ott soha nem voltak otthon, India Anyácska ezt nem engedte meg. Pedig az első brit kereskedők már a XVII. század első éveiben megérkeztek a forró földre, s csak 1947-ben vonták le a Union Jacket. Indiainak születni kell, az pedig soha nem lesz az, akit egy szolga legyez egész nap.
A Brit Kelet-indiai Társaság elméletileg csak kereskedelemmel foglalkozott, majd kiderült, hogy a háborúskodásban is ügyes. India soha nem volt egységes, kicsiny hercegségek alkották, a vezetők pedig egymás ellen acsarkodtak, így szövetkeztek az angolokkal. A társaság viszonylag gyorsan megszerezte magának a teljes Hindusztáni-félszigetet és annak bővebb környékét, ahol kikiáltották az Indiai Birodalmat, természetesen brit zászló alatt. Ahogy a rómaiak, úgy a britek sem ismerték fel idejében, mit nem engedhetnek meg maguknak. A puskákhoz használt tárak ugyanis a gyanú szerint disznó- és marhazsírt tartalmaztak, így mind a hindu, mind a mozlim indiai katonák számára tiltott volt az érintésük. A britek azonban nem foglalkoztak a tiltakozással, így az elharapódzott, és 1857-ben kitört a szipolylázadás. A katonák mozgalmát ugyan a britek leverték, ám ez volt az első pillanat, amikor az India különböző tájairól származó katonák mint honfitársak azonosították magukat, akik a megszállók ellen harcolnak.
A lázadás miatt bizonyos változásokat mégis bevezetett London. A korábbi rendelkezést viszszavonta, amely szerint automatikusan a társaság tulajdonába kerül az a terület, amelynek hercege férfi utód nélkül hal meg. Ebben az időben India területének 40 százalékát 562 kisebb-nagyobb hatalmú herceg irányította, a többi felett a Kelet-indiai Társaság gyakorolta a fennhatóságot. A britek nem értették India Anyácska akaratát, s egyre bizalmatlanabbak lettek az indiaiakkal szemben. A gazdag gyarmat kincseit pedig tovább szállították haza, a hölgyek indiai kasmírkelméből készült sálakkal pompáztak London előkelő utcáin, s a mesés Keletről álmodoztak. A társaság képviselői és a katonák elzárkóztak az indiaiaktól, városrészeikbe tilos volt a belépés. A XIX. század végén a fehérek teljesen elkülönültek, ám a hatalom mégis az övék volt a birodalomban.
A britek gyarmatbirodalma azonban nem tudta kiállni a történelem próbáját. Az önkormányzatiság eszméje Indiával kapcsolatban is elterjedt, ám London a korona ékkövét nem tervezte leszakítani a királynő fejékjéről. A függetlenséget követelő indiaiak élére Mahátma Gandhi állt, aki erőszakmentes ellenállási mozgalmat szervezett. Hindu létére a Kalifátus Mozgalom mögé állt, amely a világ mozlimjainak egy országba való tömörítését kezdeményezte, ám Törökország szekuláris fordulata és Afganisztán elpártolása megpecsételte a tervet. A civil mozgalmak, a rendszeressé váló felkelések, valamint a II. világháború együttesen indították arra Nagy-Britanniát, hogy távozzon a félszigetről. A britek a hatalmat 1947. augusztus 14-én éjfélkor adták át az indiaiaknak.
Ezzel egy időben függetlenné vált Pakisztán is, India mozlim inverze. A britek mindig hittek abban, hogy a tőlük távol eső földeken lakó embereket oda lehet mozgatni, ahová akarják. Így született meg a Közel-Kelet újrarajzolt térképe Izraellel, emberek százezreit kényszerítve menekülttáborba. London India esetében is elővette kreatív énjét, és meghúzta a határokat, mégpedig oly módon, hogy a lehető legtöbb mozlim kerüljön Pakisztán keleti vagy nyugati részébe, az újonnan kikiáltott államba, India pedig a hindukat fogadja be. A végeredmény katasztrofális lett. Nagyjából tízmillió ember vált földönfutóvá, mozlim és hindu szabadcsapatok pedig mészárlásokat hajtottak végre a lakosság körében. A vérfürdőkben egymillió ember halt meg.
Pakisztán és India soha nem voltak jó testvérek. Eddig két nagyszabású háborút vívtak egymással, mindkétszer az angolok otthagyott időzített bombájáért, Kasmír tartományért. Az egymás iránti gyűlölet odáig vezetett, hogy mindkét állam megalkotta saját atombombáját, azzal fenyegetve szomszédját. Pakisztán keleti fele 1971-ben vált le a tőle mintegy 1600 kilométerre fekvő testvérállamától, és lett független Banglades, beékelődve Indiába. Területe 144 ezer négyzetkilométer, azaz hazánk másfélszerese, 2007-es becslés szerint 150 millióan lakják. Története során tizennégy kormány irányította, és négyszer buktatták meg puccsal a kabinetet.
origo.hu
Soltész Miklós alaposan eligazította Mellár Tamást: ezért sem fognak önök bekerülni a következő parlamentbe
