Most, hogy napokon belül hazatér Izraelbe, és befejeződik magyarországi megbízatása, miként értékeli az itt töltött három évét?
– Magyarország egy álom volt számomra, amely végül beteljesült. Nagyon szerettem volna egyszer Izrael állam budapesti nagykövete lenni, hiszen szüleim a történelmi Magyarország területéről származnak. Édesanyám nagybányai születésű, de Budapesten nevelkedett, míg édesapám Husztról került Izraelbe. Ők otthon a jiddis nyelvet használták, ám 1945-öt követően egyre több magyar ajkú menekült érkezett hozzánk, így mi is sokat beszéltünk magyarul. Kíváncsi voltam, hogy mi történt a családommal, a nagyszüleimmel és távolabbi rokonaimmal, s elmondták nekem, hogy a történelmi Magyarország területéről származom. Édesapámat Róthnak hívták, az én nevem, az Admon is ugyanazt jelenti, csak héberül: vörös. Később a legnagyobb izraeli hirdetőcég vezetője voltam, a reklámszakmában vezető beosztásba kerültem, ám az álmom az volt, hogy nyugdíjba megyek, s Magyarországra kerülök mint Izrael nagykövete. Most, pár nappal a hazautazásom előtt elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam, és álmaimat részben sikerült megvalósítanom.
– Előzőleg hogyan képzelte Izrael képviseletét Magyarországon?
– Mielőtt ide indultam, négy központi témát választottam ki magamnak: a gazdasági kapcsolatok építése, a diplomáciai viszony, a kulturális együttműködés, valamint a zsidó közösséggel való viszonyok ápolása. Mielőtt idekerültem, az izraeli kereskedelmi kamara elnöke voltam, s 2004-ben akkori miniszterelnökünk, Ariel Saron az irodájába kéretett. Őt régóta személyesen ismertem. A beszélgetésen jelen volt Kiss Péter akkori magyar kancelláriaminiszter is, aki hivatalos látogatáson volt Jeruzsálemben. Saron megkérdezte Kisst: ön szerint mi az a legfontosabb dolog, amelylyel egy izraeli nagykövetnek foglalkoznia kell Budapesten? Kiss Péter erre azt válaszolta, hogy a legfontosabb a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, beleértve a befektetendő izraeli pénzek megsokszorozását is. Ezért döntöttem úgy, hogy ez lesz a fő szempont számomra. A kereskedelmi forgalom Izrael és Magyarország között 2002-ig 120–140 millió dollár volt évente, ma ez túl van az 500 millió dolláron. Az izraeli befektetések Magyarországon ötmilliárd dollárt tesznek ki, 2004 előtt 2,5 milliárd dollár volt. Sok időt töltöttem el találkozásokkal, megbeszélésekkel, hogy elmagyarázzam izraeli üzletembereknek, itt biztos befektetést találnak. Emellett fontos volt számomra, hogy a magyar Országgyűlés minden pártjával jó viszonyt építsek ki. Számos politikus utazott el Izraelbe, mint például a szocialista párt vagy a Fidesz elnöke is, emellett sok izraeli delegáció érkezett Magyarországra.
– Ön szerint milyen a viszony Magyarország és Izrael között?
– Meggyőződésem, hogy a kétoldalú kapcsolatok elértek a csúcsra. A kulturális viszony országaink között megsokszorozódott, sok rendezvényt tartottunk, s erre a célra hatalmas összegeket gyűjtöttem, természetesen tökéletes ellenőrzés mellett. Izraelben is én voltam felelős a függetlenség kikiáltása 40. évfordulójának megünnepléséért, így amikor itt, Magyarországon hasonló rendezvényt szerveztünk, nekem már gyakorlatom volt ebben. A helyi zsidó közösségre térve elmondhatom, szerintem a helyi zsidó népesség sokkal nagyobb, mint az itt közszájon forog. Ezelőtt száz évvel itt másfél millió zsidó élt. Később persze sokan asszimilálódtak – így próbálván menekülni az antiszemitizmus elől –, ám máig nagyon sok zsidó gyökerű magyar ember él. Összefoglalva azt mondhatom, jó volt érezni a magyar vendégszeretetet, ám megemlíteném, hogy bizony tapasztaltam egyszer-másszor antiszemita hullámokat. Ezek nem a politikai pártoktól jöttek, hanem az utcáról. Nem lettem ettől ideges, elégedett vagyok, hogy a Magyar Köztársaság parlamentje elítéli az ilyen megnyilvánulásokat. Én most befejezem a pályafutásomat mint Izrael állam küldöttje. Szeptember 15-én lejár a szerződésem, egy nappal később megyek Izraelbe, de még visszatérek olyan emberként Magyarországra, akinek nem köti a kezét a munkaszerződés és a diplomáciai fegyelem.
– Az összefoglalója alapján azt gondolhatjuk, hogy tökéletes volt a hároméves munkássága Magyarországon. Megkapta már a hivatalos értesítést Izraelből, hogy az ottani rendőrség vizsgálatot indított ön ellen?
– Ugyanazt tudom mondani ebben az ügyben, mint korábban: továbbra sem keresett senki, nem üzent nekem senki. Különleges helyzetben vagyok. Mielőtt ideérkeztem volna Budapestre, az izraeli médiában elkezdődött a sárdobálás ellenem, amikor kiderült, hogy én fogom képviselni Izraelt Magyarországon. Már akkor sem értettem, hogy kinek az érdeke az én besározásom. A múltam ugyanis nem adott erre okot. El kell mondanom önnek, hogy én aktívan politizáltam és politizálok, a Likud párt mellett állok. 1977-ben a Likud szóvivője voltam, amely egyértelműen politikai küldetés, nem havi fixes állás. 1981-ben, a választások idején én voltam Menáhem Begin, a Likud kormányfőjelöltjének a szóvivője, s pártvonalon kerültem az „izraeli ORTT” elnökhelyettesi székébe. Meg kell azonban érteni, hogy a külügyminisztérium nem szereti a politikai kinevezetteket, így aztán egyes emberek mindent megtettek a kijelölésem megtorpedózása érdekében. Mivel ez nem sikerült nekik, nem találtak fogást rajtam, megérkeztem Budapestre. Ahogy a 2005-ös függetlenség napi rendezvényt megszerveztem, újból elkezdtek sarat dobálni rám. Ugyanazzal vádoltak, mint korábban, a kinevezésem előtt, s újabb adatokkal álltak elő. Ekkor megértettem, hogy itt különleges érdekek vannak, úgy politikai, mint gazdasági téren. Valakinek a tyúkszemére léptem. Akkor is és most is kérdéseket kaptam, amelyek eredetileg innen származnak. Ugyanazok a kérdések kerültek az asztalomra más megfogalmazásban, mint előzőleg. Anélkül, hogy bárkit meggyanúsítanék, elmondom, hogy egy itteni újságíró által megfogalmazott kérdésekkel fordultak hozzám az izraeli zsurnaliszták. Az említett kérdésekre én válaszoltam, ám az izraeli médiában ezek megjelentek. Ugyanaz az újságíró a külügyminisztériumot is megkérdezte ebben az ügyben, ahol azt válaszolták, hogy amenynyiben bűnügyről lenne szó, azzal a rendőrség foglalkozna. Ezért az újságírók megírták, hogy a kérdéseket majd a hatóságok fogják feltenni. A kérdések kézhezvétele után én azonnal követeltem a külügyminisztériumban, hogy kutassák fel, kinek az érdeke lehetett ilyen, a két ország jó kapcsolatának ártó kérdések feltevése. Nálam három különböző alkalommal jelent meg vizsgálóbizottság Izraelből, s mindháromszor megállapították, hogy minden rendben van. Az említett kérdések valójában az újságíró ötletei. Így szerepel a listán, hogy én felajánlottam-e a Fidesznek, hogy számukra az Egyesült Államokban pénzt fogok gyűjteni az előző választásokra. Ezzel engem bele akarnak keverni a magyar belpolitikai csatározásokba, rontani a hitelemet a pártok előtt. Egy másik arról szól, hogy én elmentem-e a Maccabi Tel-Aviv kosárlabdacsapat mérkőzésére Belgrádba a követségi autómon, 600 kilométerre. Elárulom, hogy életemben nem voltam még Belgrádban, így azon a mérkőzésen sem, voltam viszont Zágrábban. Nekem ez nemcsak jogom, hanem kötelességem is nagykövetként. Aki az ügy hátterében áll, annak egyetlen célja az volt, hogy engem lehetetlenné tegyen mint Izrael nagykövetét és mint Dávid Admont.
– Nevesítené, hogy kikre gondol, amikor az ön lejáratását célzó embereket említi?
– Azt kértem, hogy szeptember 16-án találkozhassak az izraeli külügyminisztérium államtitkárával, s természetesen minden kérdésükre válaszolok, tegye fel akár a minisztérium vagy a rendőrség. Vannak elképzeléseim, hogy kik állhatnak az ügyek mögött, de ezt nem oszthatom meg önnel. Majd 16-án elmondom ezt az államtitkár úrnak, akihez a jogtanácsosaimmal fogok megérkezni.
– Az említett kérdéseknek így semmi valóságalapja nincs? Önnek nem voltak pénzügyi nehézségei, mielőtt megérkezett volna Budapestre? Az sem igaz, hogy adóhátraléka volt Izraelben, s emiatt a fizetése hetven százalékát egyenesen Izraelbe utalják?
– Nem, ez mind egyáltalán nem igaz, ilyen hazugságokat még elképzelni is nehéz. A fizetési bizonylatomból kiderül, hogy ide, a bankba érkezik a juttatásom.
– Két évvel ezelőtt érkezett hivatalos látogatásra Magyarországra Szilvan Salom akkori külügyminiszter. A kíséretében itt volt a világ legbefolyásosabb nagyvállalkozói közül jó néhány. Amióta Izrael cégei irányítják szinte a teljes magyarországi ingatlanfejlesztést, nálunk minden megváltozott, még az építészeti stílus is. Miért fektetnek be Magyarországon ilyen óriási összegeket ilyen befolyásos emberek? Van-e önnek bármilyen személyes haszna ebből?
– Az én feladatom nagykövetként az, hogy támogassam az itt megjelenő izraeli cégeket. Én azt mondom ezeknek a társaságoknak, hogy európai befektetés esetén a központot itt, Magyarországon kell lefektetni. Ma a kontinens ideális központja Budapest, mert innen el lehet jutni bárhová, s gazdasági biztonság szempontjából is ez a legmegfelelőbb hely. Én nem avatkozom be a várostervezési ügyekbe, ezek egyszerű üzleti tervek. Ha az említett tervek sikeresek lesznek, a cégek tovább fogják csinálni. Megvesznek egy területet, felépítik rajta a házat, és továbbadják. Moti Zisszer megépítette Magyarországon a plázákat, megtanította a magyarokat arra, hogy ezt így kell csinálni. Az izraeli vállalkozók kiegészítik magyar társaikat. A magyarok szeretnek dolgozni, a munkáért pedig pénzt akarnak kapni. A zsidók tudják, hogyan kell vállalkozni, hogyan kell az üzleti részt megtervezni, kivitelezni, így a magyar fél azt mondta: „Engedj dolgozni, s gondoskodj a gazdasági háttérről!” Így sikerült együttműködnie az izraeli vállalkozónak és a magyar kivitelezőnek. Meg vagyok róla győződve, hogy ennek az együttműködésnek a jövője a mezőgazdaságban és a high-tech iparban van. Magyarországon él tízmillió ember, akik meghatározott határok között élnek, míg Izraelben kicsiny a terület és nagy a belső szaporulat. A kényszer azt hozta, hogy nálunk nagyon fejlett a mezőgazdaság. Ha Magyarország kihasználná a mi tapasztalatainkat, akkor ez az ország Európa élvonalába kerülhetne. Magyarország nagy hibája, hogy nem használja ki például a turizmus területén rejlő lehetőségeit, amely kapcsán Izrael szintén átadhatná a tapasztalatát.
– Miért jobb Budapest, mint Pozsony vagy Prága? Talán az itteni politika miatt kedvezőbb az izraeli cégeknek a gazdasági klíma?
– Én Budapesten vagyok nagykövet, és nem érdekel, mi van Prágában. Az ottani nagykövetünk bizonyára arról beszél, hogy ott milyen, s ne felejtse el, az én családom innen származik. Ha engem kérdez, szerintem Budapest szebb, mint a cseh főváros. Nagyon lelkesedtem Moti Zisszer a Hajógyári-szigetre tervezett épületegyütteséért, mert ezek álmok. Egy izraeli befektető szép álmai, amely nagyon sok profitot tud hozni. Nézzük a nyolcadik kerületet! Megvásárolta a lóversenypályát, amelyhez senki sem nyúlt hozzá. Moti Zisszer megvette, és két hónap múlva már kész is lesz az épület, s minden üzlethelyiség el van adva. Ő munkahelyeket teremtett a magyar dolgozóknak, pénzt hozott a magyar piacra, s ennek a hasznát újabb befektetésre fordítja, itt, az önök hazájában. Amikor ő megvette a Hajógyári-szigetet, és elmondta, hogy ötvenezer munkahelyet fog teremteni, akkor körbe kellett volna csókolgatni. Tudja maga, mi az, hogy ötvenezer munkahely?
– Az izraeli cégek által épített házak azonban mind igen hasonlóak, nagyon drágák, és szépen verik is fel a magyarországi négyzetméterárakat. Ön szerint ezzel nem állítják kész helyzet elé a városok irányítóit?
– Ilyen részletekbe nem kívánok belemenni. Nem vagyok építész, diplomata vagyok, és az a célom, hogy ide csábítsam az izraeli befektetőket.
– A beszélgetés elején fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Magyarországon bizony van utcai antiszemitizmus. Ha ez jellemző az országra, vajon miért hazánkat választják az izraeli cégek?
– A vészkorszakot túlélő magyarországi zsidók nem tudnak megszabadulni az emlékeiktől. Az izraeli befektetők azonban nem foglalkoznak a történelemmel, az antiszemitizmussal. Ők üzletemberek, akik a zsidók országából jönnek. Nem érzik az antiszemitizmust mindennap. Az itt élő zsidó közösség egyes tagjait pedig alkalmasint félelemmel tölti el az utcai antiszemitizmus bármilyen megnyilvánulása. Én meg tudom érteni őket, ahogy az üzletembereket is, akik mindezzel nem foglalkoznak.
origo.hu
Soltész Miklós alaposan eligazította Mellár Tamást: ezért sem fognak önök bekerülni a következő parlamentbe
