Dél-Korea lakosságának egy 2005-ös felmérés szerint csaknem a 26 százaléka valamely keresztény egyház tanításait követi, ám egyes kutatók azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy Korea népének fele Krisztus híve. Akárhogy van is, a világ keresztény misszionáriusainak legtöbbje az Egyesült Államokból érkezik, a második helyen pedig a koreaiak állnak. Az adatok meghökkentők, ha a térképre tekintünk. Korea ugyanis távol esik a hagyományos keresztény országoktól, így egyértelmű, hogy a hit elterjedése csakis a missziók eredménye lehet.
Korea a XVIII. században fogadta be először a keresztény misszionáriusokat, akik hallatlan eredményeket értek el, elsősorban ügyes politikai lépéseik következtében. Az irodalmi nyelv akkoriban a kínai volt, ám az egyház a nép nyelvén beszélt. A koreai eredetmítosz is meglehetősen hasonlított a krisztusi tanításokhoz, így a szűztől született istenség nem volt idegen számukra. Nem beszélve arról, hogy a terjedő koreai kereszténység a hazafiság szimbóluma volt a japán megszállás (1095–1945) idején. A japánok istencsászárát megillető imádat a keresztények számára elfogadhatatlan volt, így a koreai nacionalisták és a keresztény egyházak könnyen egymásra találtak.
Ma már furcsa elképzelni, de a koreai háború előtt a keresztények túlnyomó része a fejlettebb északi részen élt, ám a kommunista hatalomátvétel elől a legtöbben délre menekültek. Jelenleg nem ismeretes, hogy hány keresztény él a sztálinista jellegű Észak-Koreában. Az ottani vallásellenes propaganda, valamint a folyamatos háborús helyzet is azt eredményezi, hogy a kereszténység határozott ellenpontot jelent Phenjannal szemben, így a templomjárók száma is magas. Számos kutató a kereszténység elterjedését látja a koreai gazdasági fellendülés és szociális fejlődés alapjának.
origo.hu
Soltész Miklós alaposan eligazította Mellár Tamást: ezért sem fognak önök bekerülni a következő parlamentbe
