Kossuth téri tavak

Budapest vízivárosi jellegét kívánja erősíteni az a hamarosan valósággá váló terv, amely szerint a Parlament előtti Kossuth téren különféle medencék készülnek majd. A főváros így szeretné úgymond meghittebbé, hangulatosabbá tenni a placcot, egyszersmind megőrizni a tér reprezentatív, pihenő, illetve biztonsági szerepét.
Nekem eddig úgy tetszett a Kossuth tér, ahogyan volt. Ahogyan Steindl Imre megálmodta annak idején az Országházzal együtt. Ha arra sétáltam, és vizet akartam látni, hát kiballagtam az onnan száz méterre hömpölygő Dunához. A nyakig adósságban úszó országnak és fővárosának most az a legfontosabb, hogy két tavacskát alakítson ki a Parlament előtt. Először kormánynegyedecske, azután tavacskák. Tavaly még vaskordonokkal akarták „meghittebbé” tenni a teret.
Kilóg a lóláb, gyerekek! Egyértelmű a cél, megszüntetni vagy legalábbis megkurtítani egy olyan területet, ahol a nemzet a maga tömegével összegyűlhetne. A tiltakozni felvonuló traktorokat már kitiltották a városból. A gyurcsányi hatalom fél. Beszorult a zabszem. Ijedtében most tavakat telepít a Parlament elé. Morvai Krisztinát, a Civil Jogász Bizottság társelnökét idézem: „El lehet takarítani a föld színéről olyan szimbolikus tereket, amelyek az embereket az ellenállásra emlékeztetik, de magát az ellenállást nem lehet megszüntetni.”
Demszky Gábornak – aki mellett ott virított Szili Katalin, őt értem, meg Rogán Antal, őt már nem – víziváros helyett lakható, élhető fővárost kellene építenie. Az egészből ordít a demagógia.