Lola

Patrik szeptemberben megy harmadikba. Szülei elváltak, édesanyja neveli. A szünidőben naphosszat az utcán játszik, főleg biciklizik, néha focizik, ha éppen van kivel, de társalogni is szeret. Talpraesett, eszes gyerek, meglepően értelmesen fogalmaz, mindenről van véleménye. Ülünk egy kidőlt fatörzsön, az út szélén, és beszélgetünk. Érdekes dolgokat mesél arról a világról, amely a felnőtt társadalom számára követhetetlen és rejtelmes. Például a kábítószerről. A környezetében már sokan kipróbálták, de ő még nem szánta rá magát, pedig nagyon izgatja, hogy milyen a hatása. Biztos benne, hogy nagyon jó, nem lehet véletlen, hogy annyian élnek vele. Reménykedik, hogy majd a suliban szert tesz néhány olyan barátra, akikkel jól lehet füvezni, mert a társaság is fontos. Patrik egyébként cigarettázik, egy nap általában két szálat szokott elszívni, az édesanyja készletéből látja el magát, de egyszer már tarhált is a bolt előtt. Muszáj volt rágyújtania, mondja, mert egy csaj nagyon felbosszantotta.
Ezek szerint már nőügyeid is vannak – jegyzem meg tréfásan.
A csajok mind nagyon idegesítők, jelenti ki Patrik. Fel se fogják, mit mond nekik az ember, máris teszik az agyukat. Vagy megsértődnek. Egy lány nem érti, ami a fiúk számára nyilvánvaló. Például a focit. Ronaldinhót. A kapáslövést. A dzsungelharcot. Vagy hogy milyen érzés, ha már csak egy töltény marad a tárban.
Milyen érzés? – nézek rá. Piszkosul fél ez ember, lehet, hogy be is pisil, mégis nagyon bátor lesz, mert akkor már minden mindegy – mondja, akár egy tapasztalt harcos. Van barátod? – kérdezem. Hát persze, válaszolja, de nem úgy… Hanem, hogy? Fiúval járok – mondja, és kékeszöld szemét rám függeszti, hogy mit szólok ehhez. Gyorsan hozzáteszi: de nem azért, mert a lányokat nem szeretem, hanem mert a Tomi nem akar hülyíteni, és lehet vele kapura rugdosni. Mindenki azt hiszi, hogy haverok vagyunk, de hát ez is olyasmi. Megakad, a szemembe néz. Nem olyasmi? – kérdezi.
n
Aznap este az egyik tévéműsorújság tanulmányozásával ütöttem el az időt, néha megnézi az ember, mivel töltötték fel az etetőgépet. Az alábbi, nyilván kedvcsinálónak íródott filmtartalmakat, tíz nap kínálatából másoltam ki.
Tessék, élvezzék önök is! „Egy kastélyszerű, nagy, öreg házban él Alush Bey, a negyvenéves, nagyon gazdag földesúr, feleségével, a gyönyörű Mukadezzel és szolgájával, Sakóval, aki már jó ideje a menyegzőjére vár. Az esküvője napján azonban a menyasszonya helyett egy férfit hoznak elé menyasszonyi ruhában.”
Itt egy másik film. „Nong Toom, amikor találkozik egy transzszexuális férfival, rádöbben, hogy benne is egy nő lakik, férfitestbe zárva. Egyik nap arra kényszerül, hogy megvédje a barátját, és a verekedés során kiderül, hogy érzéke van a thai bokszhoz. Egy gyakorlott edző veszi a szárnyai alá, bajnokot nevel belőle, aki arra gyűjt, hogy nővé operáltassa magát.”
Reméljük, összejött neki a pénz! „Apja halálát követően Charlie Price folytatja a családi vállalkozást, ami a csőd szélén áll. A sors összehozza a harsány kabarésztárral, Lolával, akinek köszönhetően rést fedez fel a cipőpiacon: nincs a boltokban férfiaknak szánt erotikus női csizma! Charlie az új kollekció tervezőjének az extravagáns Lolát szerződteti.”
Reméljük, Lola a magyar piacra is odafigyel! „Ziege, Sven és Adam teljesen átlagos, szexmániás kamasz. Egy trópusi növény formájában rájuk mosolyog a szerencse. A növény virága ugyanis olyan nedvet termel, amelynek elfogyasztói pár perccel később az első útjukba eső emberrel ágyba bújnak. A srácok a kéjes tervezgetés után kipróbálják a szert, ám pechjükre szem elől tévesztik kiválasztottjaikat, így végül Sven és Ziege egy viharos csók után – mivel más nincs a közelben – egymásnak esik az iskolaudvaron…”
Mi folyik itt? – tehetném fel a kérdést álnaivan.