Nézem a balatoni horgászokat, akik a móló kövein csücsülve lóbálják botjaikat. Kikészített vedreikben alig van hal, már nagy izgalom számukra az is, ha egy húszcentis keszeg akad a horogra. Az igazi horgászok biztosan a nádasban, combtőig érő gumicsizmában szákolják a tíz-tizenöt kilós halakat – gondolná az ember, de a partot járva mégse találkozom halfogás miatt elégedett emberrel.
Balatonakalin a sűrű nádasnál felszereléséből ítélve gyakorlott horgászt szólítok meg. A budaörsi férfi számára futó kaland, hogy átjött fogásért az északi partra, hiszen egy egész délelőttös horgászat alatt egy kicsiny dévért sikerült kifognia. – Nem jövök át ide északra többet. Kilenc éve Fonyódra járok, s ott horgászom. Ott sincs sok hal, de itt semmi sikerem nincsen. A ponty- vagy a kárászfogás lenne jó, de elkerül a szerencse. Vagy a hal túl kevés? Ráadásul a horgászóhelyek száma is korlátozott, az északi part számos helyén csak csónakkal érdemes kimenni. Mint mondja, évek alatt fogott már úgy busát is, hogy beleakadt a hal kopoltyújába a horga, de nem kedvelték meg a hal ízét – panaszkodik az ember.
A tó másik részén feszülten figyeli a bot végét egy férfi, aki évek óta horgászik a Balatonnál, Tihany környékén. Mint mondja, egyértelmű, hogy kevés a hal a tóban. – Az elmúlt hetekben, amikor egy háromkilós pontyot fogtam, szinte összeszaladtak a sporttársak, mondván, íme, itt az az ember, aki fogott halat – mondja korántsem vicces kedvében.
Sikertelen telepítések
A balatoni halállományért felelős, száznyolc éve alapított halászati társaság, az állami tulajdonú Balatoni Halászati Zrt. elnök-vezérigazgatója, Kiss György Károly némi történelmi utazásra invitál.
Mint megtudtam, az első haltelepítés a Balatonba az irodalom tanúsága szerint 1880-ban történt. Ebben az évben 15 000 kaliforniai lazacot telepítettek a Keszthely és Balatongyörök közötti vízterületen. A következő évben újabb negyvenezer lazac került a Balatonba. A telepítés sikertelenségét mutatja, hogy egyetlen példányt sem láttak többé viszont. 1904–1907 között mintegy harmincezer észak-amerikai eredetű törpeharcsát és még két amerikai jövevényként a pisztrángsügért és a naphalat telepítették a tóba. A naphal szaporodott el legjobban az ilyen egzotikus halak közül. 1955-ben a nagy maréna balatoni telepítésével kísérleteztek, eredmény nélkül. Megalapozatlan honosítási kísérletként Magyarországon az 1950-es évek végén törpe marénát telepítettek a Balatonba és néhány kisebb vizünkbe. A nagy maréna és a törpe maréna betelepítése teljes kudarc volt. Angolnaivadékot pedig 1961-től 1991-ig, a nagy balatoni angolnavészig évről évre hoztak a tóba. Gyakorlatilag a süllő mellett a ponty volt az a halfaj, melynek állománynövelésére a tudatos gazdálkodás részeként nagy gondot fordítottak már az 1920-as évek kezdetétől.
A jelen problémáihoz érve a halászati részvénytársaság vezetője elmondta, hogy hosszas vitákat követően 1972–1984 között közel kétmillió kétnyaras fehér busát telepítettek a Balatonba azzal a céllal, hogy algafogyasztásukkal csökkentsék a tó úgynevezett eutrofizálódási folyamatát. (Az eutrofizálódás a vizek tápanyagokban, főként nitrogén- és foszforvegyületekben való gazdagodása, aminek következtében a vízben élő növények gyorsan szaporodnak, a tó elalgásodik, közben a hagyományos vízi élővilág pusztulni kezd.)
Sajnos, a kutatók ma már egyértelműen kimondták, hogy a busa ennek a célnak nem felelt meg, így jelenléte a tóban súlyos problémává vált, s a halfajta intenzív visszafogása indokolt. Ráadásul a balatoni telepítésekor halgazdálkodási szempontból egy rendkívül fontos tényezőt – a visszafoghatóságát – nem vizsgálták meg.
– Nehéz mindenki számára jót mondanom. A Balatonban nagyjából 12 ezer tonna a tudományosan becsült halbiomassza mennyisége, így ez hektáronként 200 kiló halat jelent. A legnagyobb biomasszaarányt a busa teszi ki, ennek a mennyisége 3-6 ezer tonna – szögezte le Kiss György Károly.
Egészséges, de ízetlen
Lássuk tehát a problémákat. A Dél-Kínából származó busa a 70-es években került be a tóba a víz tisztítása céljából, azzal, hogy szűri a vizet, és kivonja belőle a káros anyagokat. A vezérigazgató szerint „akkoriban más alternatíva tulajdonképpen nem volt”, hiszen a busa világszerte az édesvízi haltenyésztés meghatározó fajtája, s gazdasági jövőt is reméltek a telepítéséből. Pech, hogy a magyar ember ezt a halat nem szerette meg. Kétségtelen, a ponttyal összevetve neutrális íze van. Mondhatnánk, ennek is lehet előnye, hiszen sok mindenre fel lehet használni, ráadásul a halféléken belül is nagyon magas az omegazsírsav-tartalma, de a busa nem vált közkedvelt halfélévé.
Miután a hal nem tisztította a tó vizét, ajánlott lett volna az egyedszám csökkentése, de újabb, a mai napig tartó problémákkal találkoztak a szakemberek. A busa telepítésekor senki sem gondolt arra, hogy hogyan történik ennek a halnak a visszafogása. – Bármilyen megdöbbentő, de nem gondolt rá senki sem, hogy ez a hal a magyarországi horgászati módszerekkel nem fogható, csupán speciális halászati technikával – tudtuk meg Kiss György Károlytól, aki hozzátette: ezeknek a hatásoknak tudható be az, hogy a busa elszaporodott a Balatonban. Olyannyira, hogy ha elfogadjuk a tizenkétezer tonna körüli halbiomassza jelenlétét, akkor a tudományos kutatások szerint az állomány egyharmada-fele busából áll.
Nem létező állomány
A horgász számára tehát a balatoni halállomány közel fele nem létezik, mivel nem harap a csalira, esetleg úgy foghatják ki, ha beleakad a horogba. – A kínai halfaj számunkra is gond, mert a busa rettenetesen erős, stresszes és ingerlékeny hal, s a fogásmódszerek kezdetben nem álltak rendelkezésünkre. Időközben kialakult egy módszertan, az úgynevezett állított hálós halászati módszer, amikor is egy kilométer hosszú hálót eresztünk le a meder aljáig. Szinte láthatatlan vékony neofil háló, 130 milliméteres szembőséggel, amely a 10–15 kilogramm közötti halakat képes megfogni. A hálót éjszakára feszítik ki, amikor a rajban járó busa beleúszik, s a kopoltyúja beakad a hálóba – tudatja velem az elnök.
Csak érdekesség, hogy a busát aktív halászati módszerrel, vontatott hálóval azért nem lehet kifogni, mert a hal gyorsabban úszik, mint a legerősebb hajó. Kínában ezt a halat más módszerrel fogják ki. Ott viszont a hazaitól eltérők az adottságok, nincs beépítve a sokszor száz méter mély tavak partja. Más technológiával és munkaszervezéssel dolgoznak, például a halászok hét hónapig kint vannak a vízen, s addig gyermekeiket bentlakásos iskolákban helyezhetik el.
Ötvenkilós hal
A Balatonon az egyik leggyakoribb hálófajta az állított hálós halászat eszköze, az eresztőháló. Ez tulajdonképpen egy hoszszan kifeszített, egysoros hálófal, amelynek a hal nekiúszik, és fennakad. Napjainkban a Balatonban élő, nagy testű busaállomány hatékony halászeszköze. A háló ma már korszerű, többszálas multimonofil, nagy szakítószilárdságú anyagból készül. A busaállomány nagy többsége 12-15 kg-os egyedekből áll, és tömegesen ezt a méretet fogja meg a háló. A zsákmányból már nem egy 40-50 kg-os példány is előkerült. Az ötfős brigád egy hajóval úgynevezett eresztős csónakból haljárás, szélirány függvényében elszórja a hálót. A halászatot éjszaka folytatják, ezért a hálót bójákkal és világító lámpákkal jelölik meg. A hálót eresztős csónakkal éjszaka többször ellenőrzik, és az esetleges zsákmányt a hajó haltárolójába szállítják.
Így a kilencvenes évek óta több mint háromezer tonnát fogtunk ki ebből a halfajból. Ez persze kevés a megoldáshoz. A jelenleginél nagyobb mennyiségű másféle hal a táplálékláncolat adottságai miatt elképzelhetetlen lenne a Balatonon. Ha sikerül a busa mennyiségét érdemben csökkenteni, akkor a tó őshonos halfajainak aránya megnőhet. – Ekkora lehalászással viszont nálunk nem csökken a busa aránya, annyit viszont elmondhatunk, hogy az évi 300-400 tonna kihalászásával a busa menynyisége nem nő – nyomatékosította a szakember.
– Egy laikus azt mondaná, miért nem dolgoznak háromszor annyi hajóval és háromszor annyi halásszal – mondom a halgazdaság vezetőjének. – Erre a felvetésre gyorsan tudok válaszolni. Mert gazdaságilag ennek a halfélének a halászata nem értékelhető. Óriási veszteség képződik rajta. Így tehát a magyar állam költségviselő képessége a kulcspont ebben a történetben. Három évvel ezelőtt kezdeményeztük, hogy a magyar állam kössön a társasággal egy szolgáltatási szerződést ennek a halnak a halászatára, mert a társaság annak ellenére, hogy állami tulajdonban van, ugyanúgy működik, mint egy magáncég, tartósan veszteséget jelentő tevékenységet nem folytathat. A szerződéskötés magyaros módon történt, mi kiszámoltuk a költségeinket s azt a támogatást, amely egy kilogramm busa kifogására esik. A költségeink 50-60 százalékát kapjuk meg. Állami megrendelés tehát van, de csak 300-400 tonna mennyiségre szól, így a halmennyiség háromszorosát nem tudjuk saját erőből kifogni. Mindez egyéb invesztíciót is igényelne, fejleszteni kellene a fogástechnikát s a feldolgozás módját is, illetve új piacot kellene találnunk – szögezi le Kiss György Károly.
A Balaton ökológiája nemzetgazdasági érdek. Ketyeg a busabomba. A halászati társaság által kifogott populáció 8-10 éves, tehát a halak feltételezhetően szaporodnak, a pusztulások alkalmával a halőrök idős, 30-40 éves példányokat is találnak. Megjegyzendő, hogy a tudományos szakma egy része kétli azt, hogy a busa szaporodna a Balatonban.
Főzőiskola mint marketingeszköz
E kényes helyzetben a társaság marketingje a halfélék eladására, a busára és a keszegre vonatkozik, illetve a horgászat népszerűsítésére. A haleladás esetében azt szorgalmazzák, és lehetőségeik szerint támogatják, hogy legyenek olyan események és rendezvények, ahol halételek elkészítésére kerül sor, és azokon a ponty mellett meg lehet jelentetni a busát is. Az elnök-vezérigazgató szerint ilyen esemény volt az idén Balatonfüreden a balatoni halak és borok fesztiválja, a déli parton a boglári halfőzőfesztivál, vagy ilyen lehet augusztus végén az országos halfőzőverseny is.
Arra biztatják a turistákat, hogy főzzenek ételeket ezekből a halakból. Kétségtelen, hogy szűk a halfajták és elkészítési módok köre is, sokan csak a halászlét és a rántott halat ismerik. Otthon is elkészíthető busarecepteket osztogatnak, halbemutatókat tartanak a budapesti és a balatoni éttermekben. Mint mondja, az éttermi séfeket meg akarják győzni, hogy bátrabban éljenek ezzel a hallal, s a busa kerüljön be az éttermi kínálatba, és kapjon rangot. Mivel divat az egészségbarát táplálkozás, ezért megszerezték a busára a szívbarát egyesület ajánlását is.
Halfasírtlé szabadon
Ha több busát eszik a magyar, gazdaságosabbá válik a kifogása is. Ha gazdaságosabb a kifogása, több halat húznak fel a hálókkal, és akkor végre elszaporodhat a ponty, a keszeg és a süllő is a Balatonban. Ez pedig a horgászturizmusnak is kedvez.
Kiss György Károly szerint a Balaton beépítettsége s a halállomány nagysága miatt a jelenlegi 80-90 ezres horgászlétszám csak kismértékben növelhető, nem mehet fel arra a 120-140 ezres számra, amely a nyolcvanas éveket jellemezte. Mivel a Balatoni Halászati Zrt. igen jelentős halastórendszer kezelője is, olyan horgászjegy-konstrukciót ajánlanak, amely a más tavakon való horgászást is lehetővé teszi. Statisztikáik szerint a horgászok 60 százaléka Balaton körüli, meghatározó részük budapesti s dunántúli. A külföldi horgász kevés, de a szállásadók szerint például egyre többen jönnek Csehországból.
Legfeljebb keszeg és ponty kapható
A horgászok szerint nehéz olyan helyet találni, ahonnan a parti horgász szabadon horgászhat. – A hajózási részvénytársasággal már megállapodtunk arról, hogy a mólókról hogyan lehessen horgászni, a strandüzemeltetőknél pedig azt kezdeményeztük, hogy idényen kívül is lehessen a területükön horgászni. Több strandüzemeltető önkormányzattal már sikerült is megegyezni – summázta a törekvéseket az elnök.
Egy siófoki halboltban szerény áruválasztékot látni, a „jelenleg kapható élő és friss halak” kategóriában egyedül pontyot árulnak kilónként 823 forintért. Kiss György boltvezető szabadkozva mondja, hogy eddig még nem járt úgy, hogy délre elfogyott volna a friss halválasztéka, de most ez bekövetkezett. Sok a visszatérő vevő, jól indult ez a nap. A mélyhűtött harcsa kilója 1460 forint, az amuré 572 forint, a busa pedig 416 forintba kerül. A boltvezető Kiss úr elismert halfőző, legutóbb segítőivel együtt 1250 liter halászlét főzött, négy mázsa keszeget sütött és kétszáz darab busafasírtot készített el egy balatoni fesztiválon. Mint mondja, a busafasírt savanykás levét is kitunkolták a tepsiből az emberek.
Azt a kérdést boncolgatjuk, hogy miért nem vált közkedvelt ételnyersanyaggá a busa. Szerinte a busahússal foglalkozni kell, munkaigényes, ezért azt az emberek nem tudják elkészíteni. Valóban recepteket és elkészítési leírásokat kell osztogatni, s minél többet kóstoltatni, hogy a fogyasztás megnőjön.
Több büfénél is megállok, s balatoni halat szeretnék enni. Példátlan karriert futott be a tengeri hekk, legtöbb helyen csak azt árulják. Azért a nagy forgalmú konyhákon a rántott ponty és a keszeg is előfordul, de busakínálattal nem találkoztam. Amikor érdeklődtem, elutasító válaszokat kaptam. Aztán az egyik vendéglátós rám kacsintott, mondván, amikor a pontykészlete kiürül, busát rak a halászlébe, elvégre azt is meg lehet enni.
origo.hu
Elég egy apró figyelmetlenség, és a TAJ-kártyád máris érvénytelenné válhat!
