Őszi rügy

Cseh Tamás-dalokban megénekelt állapotokkal találkozhatott, az „ötvenes évek szűk levegőjét” lélegezhette be az, aki az év elején kilátogatott az Orczy-kertbe. Pedig az ezerhétszázas évek végén Orczy Lőrinc báró által alapított közpark Budapest ékessége volt. Július óta új gazda, új igazgató próbál életet lehelni a tizenkét hektáros területbe – első lépésként a telefont köttették vissza, és elköltöztetnék egy munkásmozgalmi mártír domborművét is.

Hasig érő fű, ötvenes–hatvanas évekbeli bútorokkal teli, lelakott épület, szörnyű állapotú mellékhelyiségek fogadtak, amikor először idejöttem – meséli Szabó Lajos, az áprilisban a józsefvárosi önkormányzat által megalapított Józsefvárosi Kulturális és Sport Kht. ügyvezető igazgatója. – Nem véletlen, hogy annak idején itt forgatták a kultuszfilmmé vált retromozi, a Csinibaba egyes jeleneteit – folytatja –, mert a hetvenes években errefelé megállt az idő, a belvárostól alig pár száz méterre lévő park a kerület mostohagyermekévé vált.
Bejárjuk a kertet, amely úgy néz ki, mintha az elmúlt évtizedekben nem lett volna gazdája. A nagy futballpálya lábtörésveszélyes, legföljebb amerikaifocira használható. Az egykori úttörőházon Kreutz Róbertre, a munkásmozgalom mártírjára emlékezik egy dombormű – az új üzemeltető szerint a nagytétényi szoborparkban a helye, de a költözést még meg kell szavaznia az önkormányzati testületnek. A faház egykor ugyan alkalmas volt pár száz fős rockkoncertek lebonyolítására, de ma már nagyon rászorul egy alapos felújításra.
Az irodában újra működik a telefon és a számítógép, és megállapodás született egy kertészeti szakcéggel a kert gondozására és ápolására.
Azért is meglepőek a lehangoló állapotok, mert közben a nyolcadik kerület több területén nagy fejlődés tapasztalható. Megkezdődtek a Corvin sétány kivitelezési munkálatai, felújították a játszótereket, sok helyütt rá sem lehet ismerni a korábban igen rossz hírű kerületre. Az Orczy-kertben pedig nem egyszerűen megállt az idő, hanem tönkrement a főváros egyik legszebb angol tájképi parkja. Ez azért is nehezen érthető, mivel olyan városról van szó, ahol nemhogy egy csodás parkot, de minden négyzetméter zöld területet illene megbecsülni.
Az egykori csoda építése 1794-ben kezdődött a svájci Petri Bernard tervező irányításával. Orczy Lőrinc báró birtokán megnagyobbították a tavat, mesterséges dombot, sziklakertet és kerti kápolnát építettek. Az alapítói szándék az volt, hogy a kert a természet szépségeit, a nagyvilági életformával szemben pedig az idilli paraszti életet dicsérje. Sikerült a terv, mert 1873-ban a Vasárnapi Újságban a következőképpen írtak róla: „És hány lakosa van Budapestnek, ki híréből is alig ismeri az Orczy-kertet, ezt az árnyas, gondozott, pompás fákkal telt parkot, melyet irigyelhetne tőlünk sok nagyobb és előhaladottabb főváros is? … egy darab fallal kerített föld … hatalmas és festőileg szép facsoportokkal, gondozott virágágyakkal, miniature tóval és mesterségesen emelt halmocskákkal.”
A park nagy híre felkeltette a fővárosba érkező királyok érdeklődését is, 1815-ben például három uralkodó (Ferenc császár, I. Sándor cár és Frigyes Vilmos porosz király) tett látogatást itt. Kiss József okleveles táj- és kertépítész tanulmányából azt is tudjuk, hogy 1817 és 1820 között hatalmas, hatvanöt méter hosszú üvegház épült harmincezer aranyforintos költséggel, ezt sokáig az ország legnagyobbjának és legszebbjének tartották. Később a park szélén húzták fel a katonai akadémia számára a Ludoviceumot, vagyis a magyar tisztképzés intézetét, de ez azzal járt, hogy megszűnt a kert nyilvános jellege, már csak korlátozottan volt látogatható. A század közepére az odatelepedő cirkusz miatt a park egyre rosszabb állapotba került, leégett az üvegház is. 1873-ban a közmunkatanács (József nádor ösztönzésére) rendbe hozatta a parkot, remélve, hogy a város közkertjeként működhet tovább, de a katonai akadémia közbelépett, és gyakorlóteret, valamint lovaspályát építettek ki benne, így 1891-ben a főváros hivatalosan is lemondott az Orczy-kert használatáról.
Több részt lecsipegettek a parkból a második világháború után, így tizennégy hektárnyira apadt a területe. Egyes részeit a cipőgyár, a többit az úttörőszövetség vette birtokába. Az egykori lovardából lett az 1992-ben leégett Alfa mozi.
Az újkori hanyatlás a nyolcvanas évektől kezdődött, és ezt csak mérsékelni tudta egy uniós támogatás. A történeti kertek helyreállítására létrehozott keretből kaphattak a pályázó, csatlakozásra váró országok. Sikerült is szerezni egy jelentős összeget, ám az akkor végrehajtott rehabilitáció eredményei ma már nem nagyon látszanak. A fejlődést mindössze a tavaly átadott műfüves kis labdarúgópálya jelenti, miközben a kert és az épületek állapota tovább romlott – úgy tűnik, hogy a mindenkori intézményvezetők és az önkormányzat vezetői elfeledkeztek a birtokukban lévő értékekről. Nem tettek jót az itt megszervezett, több tízezer főt megmozgató események sem – a roma majálisok után például rendszeresen szeméthegy, széttaposott pázsit és mindent beborító csikktenger maradt.
A nyáron érkezett új igazgatónak azonban tervei vannak a kerület és a város életében egykor nagy szerepet játszó park újjáélesztésére. Szabó Lajosnak első diplomája szerint erdésztechnikusi végzettsége van, így érdemi munkát tud végezni: a szomszédos Füvészkerttel felvette a szakmai kapcsolatot, és madárbarát ösvény, valamint fás ligetek kialakításának fogtak neki. Leporolt egy 2003-ban készült fejlesztési tervet is, amely a park teljes rehabilitációját, tanösvények kialakítását, szabadidős és közösségi tevékenységek lebonyolítására alkalmas tereket álmodott a területre.
– Ehhez legalább négymilliárd forintra volna szükség, de Budapest fejlesztésében most minden pénzt elvon a négyes metró finanszírozása – mondja az igazgató, aki abban reménykedik, 2008 januárjától talán lesz pályázható brüsszeli pénz a történelmi kertek fejlesztésére. Miközben nem hanyagolják el a hozzájuk tartozó többi intézményt sem (a Józsefvárosi Galéria üzemeltetése mellett ők adják ki az önkormányzati lapot, és helyet adnak egy magángyűjtő zászlómúzeumának is), abban reménykednek, hogy a park újra az eredeti cél szerint fog működni. Nagy termük ugyan nincs (a park mellett lévő Bárka Színházat a főváros üzemelteti), de közösségi élet megteremtésére alkalmas lehet az egykori úttörőház is.
– Mindenki fontos nekünk – mondja Szabó Lajos –, és mindenkit a megfelelő súlyán kezelünk.
Így a roma rendezvények mellett ezután odafigyelnek a többség igényeire is. Újjá akarják éleszteni például a tóparti muzsikálást, de nem a „retro érzés” jegyében, hanem a kor igényeinek megfelelő módon. Tőkeerős vállalkozót keresnek a csónakázó- és horgásztó, valamint a teraszok fejlesztésére. Az a cél, hogy 2010-re az Orczy-kert újra a főváros egyik emblematikus kulturális és szabadidőparkja legyen.