Libanon szóbeli alkotmánya szerint minden nemzeti kisebbségnek egyenlő jogot biztosít. Nem uralkodhatnak a relatív többségben levő mozlimok, s annak egyetlen irányzata sincs a többiek felett. A keresztények is békében kell hogy éljenek egymással, s a mégoly kicsiny zsidó csoport is kap jogosítványokat. A béke azonban Libanonban éppoly ritka, mint a cédrusfa. Utóbbiból egy maradt, az is a zászlót díszíti.
A keresztény közösség politikailag mélyen megosztott. Michel Aun libanoni nemzeti hős, aki Szíria hatalma elől távozott Franciaországba. Amin Dzsemajel nem kevésbé ismert alak, családja összefonódott az ország vezetésével a XVI. század óta, bátyját 1982-ben, elnöki beiktatása előtt kilenc nappal, fiát, az ipari miniszter Pierre-t pedig tavaly gyilkolták meg. Fia esetében az egykori államfő Szíriát gyanította a háttérben. Aun nemkülönben ellenséges Szíriával, ám a „március 14-e mozgalom”, a libanoni Szíria-ellenes ellenzék szereplőivel egyáltalán nincs jóban.
A libanoni berendezkedés megköveteli, hogy a miniszterelnök szunnita mozlim, helyettese ortodox keresztény, a házelnök síita, az államfő pedig maronita katolikus legyen. Emile Lahud elnök azonban éppen Szíria kedvéért kapott további háromévnyi lehetőséget az irányításra 2004-ben. Lahud ellen a keresztények ágálnak leginkább, a mostani kormányt alkotó számtalan kicsiny párt, amelyek azért alakultak, hogy Szíriától megszabadítsák Libanont. Lahud egyébként a függetlenségi háború egyik katonai vezetője volt, akinek felettese Aun volt akkoriban. Aun keresztényei nem tagjai a kormánynak, ott csak a Szaad Haríri, Rafik el-Haríri meggyilkolt exminiszterelnök fiának mozgalma és a társutasok szerepelnek. Talán nem véletlen, hogy az egyetlen, csak keresztény által betölthető mandátum megszerzése után olyan ünneplés kezdődik, hogy a hadsereg tankokkal és ötszáz fegyveres katonával áll a két keresztény párt támogatói közé.
origo.hu
Világosan kiderül a legújabb hangfelvételből: hazudott Magyar Péter a tüntetések költségeiről - de honnan jöhet a pénz?
