Szédítő tempó, pályán kívül is

Harmadízben rendezték meg a 2005 januárjában elhunyt világklasszis beállós előtt tisztelegve a Kulcsár Anita női kézilabda emléktornát Dunaújvárosban, de a tempó ezúttal minden korábbit felülmúlt. A menetrendet tekintve legalábbis feltétlenül, hiszen a hat csapat másfél nap alatt zavarta le az összesen kilenc mérkőzést. A forgatagot olykor még a játékvezetők sem tudták követni, a Budapest Bank-FTC–Cornexi bronzrangadó második bírája például a találkozó nyolcadik percében toppant be. Ekkor megpróbált ugyan rutinosan „besunnyogni” az alapvonalhoz, de az éles szemű publikum azonnal észrevette, és olyan üdvrivalgásban részesítette, ahogy valószínűleg még soha egyetlen kollégáját sem.
A rohanás a csapatokat is megviselte; akinek egy napra két fellépés jutott, az a minimum szubtrópusi hőségben a másodikra „kifeküdt”. A Ferencváros például péntek délután 36-26-ra elporolta az igen tartalékos montenegrói Buducsnoszt Podgoricát, majd másfél órával később 41-31-re kikapott az akkor debütáló Dunaferrtől. Zsiga Gyula vezetőedző kissé kényszeredetten meg is jegyezte: ő napi egy mérkőzésre készíti fel a csapatát. Szombaton már ennyi várt együttesére, és az a 3. helyért le is győzte 30-28-ra a Cornexit. (Az 5–6. helyen a két külföldi osztozkodott, az orosz Lada Toljatti végül 33-24-re gyűrte le a Buducsnosztot.) A döntőt a papírformának megfelelően a Győr és a Dunaferr vívta, bár előbbi nem kis szerencsével, körbeverés árán jutott be oda. Ott viszont rövid úton elintézte a szombaton duplázó, délelőtti-délutáni műszakban kézilabdázó házigazdát. Az ETO 7-0-s vezetéssel nyitott, és Imre Vilmos hiába kért már három perc után időt, egészen addig robogott, míg tíz góllal, 19-9-re nem vezetett már szünetben. A vírusbetegséggel bajlódó győri vezetőedzőt, Róth Kálmánt helyettesítő Konkoly Csaba mégis olyan vehemenciával meccselt, mintha az olimpiai bajnoki finálé döntetlenre álló hosszabbítását dirigálná, de rajta kívül a csarnokban mindenki rég elkönyvelte már: a Győré a kupa, és a 29-23-as végeredmény még szorosabb találkozót is sejtet a valóságosnál. „Ilyen sebességű csapattal még nem találkoztunk a felkészülés során” – szögezte le a délelőtt kidőlt csapatkapitányát, Ferling Bernadettet már nélkülöző Dunaferr mestere, Imre Vilmos, de nem kétséges: a pénteken rajtoló bajnokságban még fognak.
Az előkészületek alapján ugyanis nagy biztonsággal leszögezhető, hogy öt alakulat (a Dunaújvárosban látott négy mellett a DVSC, amely saját tornájának aranycsatájában 28-26-ra maradt alul a román Oltchim Valceával szemben) küzd az érmekért, úgy, hogy a hatodik helytől lefelé állóknak talán egyetlen pontot sem ad majd. Az újvárosi torna azt is jelezte, hogy kapusposzton jelentősen megerősödött a mezőny, és Kulcsár Anita is megnyugvással tapasztalhatta, hogy utódai, Borbás Rita és Szamoránsky Piroska egyre inkább kitölthetik a válogatott beállós posztján az általa hagyott, amúgy feneketlen űrt.