’56-os levele egy másik ’56-osnak

Kedves Imre, most nem támadólag kereslek meg levelemmel, hanem kérni akarok Tőled valamit. Nem a jobboldali csürhe egyik tagjaként (mintha ez neked is ismerős lenne, nemdebár?), hanem az egykori Pitekáj rabtársadként és barátodként fordulok Hozzád.
Valaha a börtönben Tőled hallottam ezt a hasonlatot: Hasek Svejkje olyan, mint amikor valaki egy vidéki pottyantós vécé tároló részéből nézi a világot, más szavakkal ezt az effektust nevezzük reterátperspektívának. Ez, látod, akkor nekem annyira megtetszett, hogy még ma is emlékszem rá.
És hogy mi köze ennek a kérésemhez?
Tavaly nagyon készültünk az 1956-os forradalom 50. évfordulójának megünneplésére, de ezt a Te tehetségtelen, kormányozni képtelen, csak a hatalmat mindenáron birtokolni akaró miniszterelnököd rendőrterrorral vérbe fojtotta. Mit rendőrterrorral! Rendőrruhába öltözött, de álarc mögé bújtatott, azonosíthatatlan vérszomjasak akciójával. Egy ember szemét kilőtték, mások végtagjait eltörték, megcsonkították, volt olimpikont és parlamenti képviselőt, papot vertek meg, rugdostak meg, egyetemista lányokat megaláztak, nem sorolom tovább a mocskos eljárásokat.
Az évforduló előtt néha még volt börtöntársak, Rácz Sanyi, Dénes Jancsi, Hrabovszky Laci, Hegedűs Lacika, Forgách Feri, Varró Csaba stb. összejöttünk néhányan, de az évfordulón történtek annyira letaglóztak bennünket, hogy azóta nem találkoztunk. Gondolom, a többieket is sokkolta az eseménysor. Mintha visszatért volna a hatvanas évek fagyos levegője.
Röviden: a mi – legalábbis nekem még ma is – szent forradalmunkat megalázták, sárba tiporták, amolyan svejki reterátperspektívába kényszerítették. Nem tudom, Te hogyan vélekedsz erről a történelmi eseményről, mióta díszpinty lettél a forradalmat vérbe fojtók utódpártjában.
Mindezekért az ocsmány tettekért a felelős az előbbiekben röviden jellemzett Gyurcsány Ferenc, politikai elvtársad, frakciótársad.
És hogy mi lenne a kérésem?
Légy szíves, van még egy bő hónapod, közbenjárásoddal elérni Apró Antal unokájának férjénél, elvbarátodnál és politikai szövetségesednél, a miniszterelnöknél, hogy miután az előbb említett Apró Antalnak sikerült évtizedekig folyamatosan, neki az 50. évfordulón az 1956-os forradalom eszmeiségét sárba tipornia, legalább a következő évfordulón ne változtassa vérfürdővé az emlékeinket.
Még van egy hónap, értesd meg vele – gondolom, jó barátok vagytok –, hogy az 1956-os, nekünk oly kedves emlékű forradalom nem fideszes, nem is jobboldali, nem is csak a miénk, börtöntársaké, kárvallottaké, hanem az egész nemzeté. Vetkőzze le végre az Orbán-fóbiáját, és engedjen bennünket jó szívvel, felszabadultan és félelem nélkül ünnepelni. Ne úgy, mint az 50. évfordulón, tavaly.
Remélem, maradt még egy szikrányi Benned ’56 igazi, nem kisz-titkáros szellemiségéből.
Választ nem várok a levelemre, erről már leszoktam az elmúlt időszakban, mióta elszakadtál tőlünk, de legalább annyit ígérj meg, hogy megpróbálsz közbenjárni.
Barátsággal:
Pitekáj,
azaz Pataki László, Budapest