Ananászfej

Manuel Noriega volt panamai diktátor leülte büntetését az Egyesült Államokban. Most viszont Franciaországban vár rá bírósági procedúra, ezúttal pénzmosás a vád. Különös, hogy Noriega joggal bűnhődik, de valahogy mégis hiányoznak mellőle a vádlottak padjáról a „tettestársak”.
– Nem értem – mondta Manuel Noriega volt panamai vezető az egyetlen kihallgatáson, amelyet több mint tíz éve miami börtönében folytatott le vele egy francia vizsgálóbíró. – Hazájukkal 1977 óta mindig kiváló kapcsolatokat ápoltam, legyen szó politikai, katonai, gazdasági vagy kulturális viszonyról. Franciaországi látogatásaim mindenki előtt nyíltak voltak. Sőt még a francia titkosszolgálattal is voltak kapcsolataim, mindig segítettem önöket. Mindent, amit vásároltam, a francia törvények tiszteletben tartásával tettem. Szeretném hozzáfűzni, nemcsak ingatlanokat, hanem Panamának francia hadiipari termékeket is.
Ekkor Noriega fényképeket húzott elő a zsebéből, látszott rajta, hogy nagy becsben tartja ezeket a fotókat. Az egyiken Francois Mitterrand-nal, az akkori francia elnökkel pózolt, majd jöttek azok a képek, amelyek a becsületrend 1987-es átadásán készültek. Ezeket a felvételeket mostanában nem nagyon lehet látni.
Az amerikaiak fegyveres beavatkozással 1989-ben döntötték meg Noriega hatalmát. Na nem azért, mert hazájában lábbal tiporta az emberi jogokat, ellenzéki személyiségek tűntek el nyomtalanul, hanem mert hagyta, hogy a kolumbiai kábítószer-maffia, a medellíni kartell szabadon gyakorolja fő tevékenységét, a kokain bejuttatását az Egyesült Államokba. Azóta a miami börtön lakója: 1992-ben kábítószer-terjesztésért 40 évre ítélték, majd ezt harmincra csökkentették. A három évtizednek épp most érünk a feléhez, ugyanis Noriega igencsak megjavult a börtönben, jó magaviseletéért megfelezték büntetését.
Tehát kitárulhat a börtönajtó, és várja a szabadság. Egyes hírek szerint már azt is elrendezték, hogy a 73 éves volt diktátor visszatér hazájába, ahol bár gyilkosság, korrupció és sikkasztás miatt 60 év börtönbüntetés várja, ezt idős korára való tekintettel házi őrizetben töltheti. Ám hőn szeretett Franciaországa közbeszólt. Az amerikai hatóságoknál kedvező elbírálást kapott a francia kiadatási kérelem, ugyanis az európai országban – távollétében – 1999-ben tíz év börtönre ítélték a bukott diktátort, mégpedig pénzmosás vádjával.
Hát Manuel Noriega nem így képzelte el a viszontlátást álmai városával, Párizzsal! A kiadatási eljárás során ügyvédjei azzal az indokkal próbálták megmenteni franciaországi „utazásától”, hogy a genfi egyezmény szerint ügyfelük hadifogoly, hiszen mindenki láthatta – ez volt az egyik első tévében közvetített katonai beavatkozás –, hogy az amerikai hadsereg milyen akciókat hajtott végre elfogására, valóságos hadműveletben vettek részt a deszantosok. Az ügyben eljáró szövetségi bíró szemében viszont Noriega nem más, mint egyszerű kábítószer-kereskedő, akinek felelnie kell más országokban elkövetett tetteiért.
Ananászfej – himlőhelyes arca miatt így hívják hazájában a bukott diktátort – az 1970-es, 1980-as években gyakori vendég volt Franciaországban. Ekkoriban mint Panama hírszerző főnöke igen szívélyes kapcsolatokat ápolt az amerikai testvérszervezettel, a CIA-val. Villámgyors karrierje – talán épp az előző baráti viszonya miatt – egészen a csatornaország vezető posztjára repítette. Az 1980-as évek közepétől egyre mélyült a kapcsolata a Fidel Castro vezette Kubával, és beszédei mindinkább Amerika-ellenes élt kaptak. A kolumbiai drogbárók áttették székhelyüket Panamába, még azt is eltűrték, hogy Noriega tábornok ezért levett bizonyos részt a „jövedelmükből”. Ez igencsak szúrta az amerikai hatóságok szemét, amelyek szerint „már ipari formát öltött” az Egyesült Államokba tartó kokainkereskedelem.
A Noriega család ekkoriban szeretett bele Párizsba. A diktátor feleségével, Felicidaddal három házat vett a francia főváros előkelő negyedeiben. Gondolni kell a junta utáni évekre is! A kiválasztásban segítségére volt Panama párizsi nagykövete is, aki kötelességének érezte, hogy országa első számú vezetőjének ilyen gondjait is megoldja. A tágabb „családhoz” tartozott Marseille akkori polgármestere, Robert Vigouroux, aki baráti kapcsolatot ápolt Noriegával.
A családnak, különösen az asszonynak és két lányának párizsi tartózkodásuk alatt egyik fő programpontjuk a vásárlás volt, itt szabadjára engedhették otthon elnyomott kényszerüket. Ami megtetszett nekik, azt mind megvették, kezdve a nagy szalonok méregdrága ruháitól a párizsi luxusbutikok ékszerkollekcióin át egészen a szőrmékig. Napi kiadásuk nemegyszer meghaladta a több százezer frankot. A becslések szerint – a párizsi ingatlanokon felül – Noriega 1982-től 1989-ig 15 millió, míg felesége 20 millió frankért vásárolt különböző árukat.
Valószínűleg pontos számokkal is előállnak a francia hatóságok Noriega tárgyalásán, ugyanis a törvények szerint a bírósági eljárást meg kell ismételni a vádlott előkerülése esetén. Úgy 25 millió dollárról várnak elszámolást a bukott diktátortól. Tévedés ne essék, ez csak a Franciaországban tisztára mosott pénz, ennek több tízszerese volt a diktátor sápja. Ez az összeg igencsak bonyolult úton jutott el a francia bankszámlákig. Érdekes módon neves brit és francia pénzintézetek is részt vettek a pénz utaztatásában, de valahogy egynek sem tűnt gyanúsnak a megbízások sorozata. Az ügyben érintettek luxemburgi, svájci és ausztriai bankok is. Mint a vizsgálatok megállapították, kiindulópontnak elég volt egy brit bank panamai kirendeltségén dolgozó korrupt munkatárs, aki az amerikai kábítószer-ellenes hivatal, a DEA szerint hatalmas összegeket mosott tisztára Noriegának és a medellíni kartellnak.
A francia vizsgálóbíró évtizeddel ezelőtti érdeklődésére, hogy a tábornoknak mégis miből volt pénze ilyen fényűző életvitelre Párizsban, a válasz az volt: a CIA-től kapta szolgálataiért ezt a tetemes summát. Ennél jobb védekezést nehéz lett volna kitalálni, ugyanis ha amerikai ügynök volt, akkor a CIA sohasem fog előállni a „fizetési szalaggal”. Ha nem, akkor sem. Noriega francia védője is az amerikai kapcsolatra akarja felfűzni a védekezést. Olivier Metzner azt állítja, bizonyítékokkal rendelkezik, hogy a bukott diktátor a CIA alkalmazásában állt, és a DEA utasítására vett részt a különböző kábítószer-ellenes akciókban. Metzner bízik abban, hogy védencét szabadlábra helyezik a bírósági eljárás után. Ha majd egyszer, évek múlva megrendezik a franciaországi tárgyalást, akkor valószínűleg hallani fogunk a különböző titkosszolgálatok, nagyhatalmak eddig feltáratlan szerepéről. De ki emlékszik majd akkor az 1980-as évekre!