Fair play

Ismerős kép, amikor a magyar kormányfő elutazik valahová, és a sajtótájékoztatón kijelent valami korszakalkotót. Ilyenkor általában lassabban beszél, mint szokott, minden szót többször is átgondol, látványosan, hogy minden kamerában jól nézzen ki mint felelős politikus. Mostani kínai látogatásán is úgy fogott kezet Gyurcsány Ferenc Ven Csia-pao (Wen Jiabao) miniszterelnökkel, mintha konkrét terveket forgatna a fejében, s egy ország felelős vezetője lenne. A valóság ezzel szemben az, hogy Pekingben csak hűlt helyét találta Hu Csin-tao (Hu Jintao) államfőnek, aki inkább Ausztráliába utazott az ázsiai és csendes-óceáni országok szervezetének (APEC) ülésére, mintsem lekezelt volna az uniós államot képviselő miniszterelnökkel. A magyar gazdasági propagandaanyagok is általában arról szólnak, hogy Magyarország tagja az Európai Uniónak, adu ászként gondolva erre a tényre. Ennél azonban jóval több kell a nemzetközi gazdasági versengésben, és ez az ország jóval több is annál, mint amit a kormányfő gondol róla.
Gyurcsány Ferenc Kínában úgy vélte, a befektetők akkor jönnek hazánkba, ha meghívjuk őket, és természetesen állami pénzből dotáljuk az erőfeszítéseiket. Ebben hibázik jó nagyot a magyar vezető és a gazdasági miniszter. Magyarország ugyanis épp eléggé érdekes a kínaiak számára akkor is, ha nem kapnak ezért a mellényzsebükbe dollárkötegeket. Nem igaz, hogy lemaradunk a nemzetközi versenyben, ha nem árusítjuk ki az országot. Az pedig bizonyos, hogy nemzetközi szinten mindenki a magyar kormány képviselőivel szeret tárgyalni. Ők ugyanis mindig adni szeretnének, sohasem kapni. Itt viszont az a bökkenő, hogy nem csupán saját cégükről, hanem az országról van szó, és a kínai termékek elosztóközpontja kissé kevésnek tűnik cserébe a lehetőségért. A politikai-gazdasági realitások mellett le kell szögezni, Magyarország semmilyen tekintetben nem kevesebb Kínánál.
Gyurcsány Ferenc most sem hazudtolta meg önmagát, amikor kiállt politikai és gazdasági téren is vendéglátója mellett. Ez persze nem baj, ám nem is feltétlenül szükséges. Kína számára minden beszélgetés első pontja persze az egy Kína-elv elfogadása vagy elutasítása kell hogy legyen. A magyar kormányfő azonban a tajvani függetlenség automatikus visszautasítását követően egyúttal bírálta – teljesen szükségtelenül – a tervezett népszavazást is a függetlenség kérdésében. Ez nem okozott különösebb kárt, csak jelzésértékű, hogy Gyurcsány rendszeresen átesik a ló túloldalára. Ennél kissé súlyosabb aránytévesztés azonban az, hogy tegnap a miniszterelnök leszögezte: Magyarország ellenez egy olyan lépést, amelyet az Európai Unió tervez a kínai játékimport területén. Az utóbbi időben ugyanis minőségi problémák merültek fel a távol-keleti ország termékeivel kapcsolatban, és az EU azt tervezi, hogy emiatt a kínai játékok importját betiltja. A magyar kormányfő azonban épp Kínában van, és – súlyosan megszegve az íratlan szabályokat – természetesen szembefordul saját csapatával. „A rossz minőségű termékeket távol kell tartani a piactól, s ezért a gyártó tartozik felelősséggel. Az összes termék betiltása egy országból azonban nem fair play” – mondta Gyurcsány Ferenc pekingi sajtótájékoztatóján. A gondolatot követve hazatérése után asztalra csap Brüsszelben? Felháborodva tiltakozik a köldöknéző uniós bürokratáknál a játékimport korlátozása miatt? Igazságot persze nem tehetünk, hiszen mindenki, így Kína és az Európai Unió is saját érdekeit nézi. Egyedül a mi vezetőink azok, akik néha uniós, máskor pedig kínai érdekek mentén intézkednek. No de szolgálhat-e bárkinek a magyar kormányfő?