Hamis kormánypropaganda

Nicolas Sarkozy mosolyogva nézett körbe a Sándor-palota előtti impozáns téren. A Himnusz előtt odaintett a francia újságíróknak, kacsintott egyet, akik mosolyogva fogadták a gesztust. A kordonon túl francia turisták gyülekeztek, hogy lefényképezhessék a népszerű politikust. Üdvrivalgással fogadták, hogy Sarkozy őket sem felejti ki, integettek egymásnak lelkesen. Úgy látszik, a francia elnök körülbelül olyan népszerű, mint Zinedine Zidane. Pedig ő politikus, túl van egy hosszú és megerőltető választási kampányon, sőt az ötödik köztársaság eddigi legkomolyabb reformprogramját indította el.
Ezt nem is rejti véka alá, a reformok éltetik. – Reformokra van szükség, ennek mikéntjében eltérhet a véleményünk – mondta Sarkozy. A magyar kormányfő azonban nem akadt fenn ezen, úgy érezte, a szó a lényeg, amelyre rá tud ülni, s azon lovagolt aztán a sajtótájékoztatón és a megbeszéléseken. Sarkozy reformjai egy nagyobb rendszer részei, amelynek eredményeképp – a francia államfő szerint – növekedni fog a termelékenység az országban, az emberek pedig többet fognak keresni több munkával. Az ottani szociális hálónak sokat köszönhet az ország, ám már a francia elnökválasztás előtt kiderült, hogy lelassította az országot. A francia motor pedig működni akart, Európát hajtani, s felvenni a versenyt a legnagyobbakkal. Nicolas Sarkozy erre nyújt receptet.
Azt azonban nem érdemes elfelejteni, hogy ezt mindenki tudta. A franciák mást sem hallottak hónapokon át, mint Sarkozy terveit a reformokról. Tudták, hogy véget fog érni a 35 órás munkahét kényelme, ám a több munkáért magasabb bér jár. Az elnökválasztáson óriási előnnyel nyert Sarkozy a szocialista Ségolene Royal előtt. Az utcán osztogatták a kis könyvet, amelynek a címlapján ez díszeleg: „Együtt minden sikerülhet”. A reformok lépései pedig szépen sorakoznak egymás után. Nincs szemfényvesztés. Nincs hirtelen döntés. Nincs mellébeszélés. Mindenki tudja, mi következik, és az esetleges megszorítások miért vannak, és mit érnek el vele. Nem kell végigszenvedniük az ötletelés időszakát. Ott nincs olyan, hogy a főpolgármester utólag ismeri el, rosszul döntöttek egy bizonyos kérdésben, pedig annak meghozatalakor mindenki számára nyilvánvaló volt a tévedés. Nem derül ki, hogy az orvosok nem tudnak mit kezdeni a hirtelen ölükbe szakadt ötforintosokkal, és mindenki félig politizál, félig gyógyul a rendelőben. Ezek nem reformok, hanem megszorítások, amelyek valahová a messzeségbe vezetnek, csak közben elveszítünk rengeteg embert, a magyarság pedig szinte agóniába süllyed. A kampány során születtek a miniszterelnök szállóigévé nemesült szavai arról, hogy semmiképp nem vezetnek be „gyógyszerfelírási díjat”. Törvényszerű, hogy vissza fognak ütni hazugságai, és senki nem fog hinni neki. Mit is mond erről Nicolas Sarkozy? – A mai világban öngyilkosság lenne, ha elnökjelöltként mesékkel traktálnám a franciákat, és a korábbi évekhez hasonlóan arra biztatnám őket, hogy ha áldozatok árán is, de álmodozzanak egy jobb jövőről. Hazugságokra alapozva – még ha megtehetném is – nem vagyok hajlandó elvállalni az ország első emberének tisztét. A kampány idején elhangzott hazugságokért a mandátum ideje alatti tehetetlenséggel fizet meg az ember – írta Vallomásaiban.
Kissé olyan, mint egy vádbeszéd Gyurcsány ellen, a miniszterelnök környezetét azonban most nem ez érdekli. A baloldali média tudósításait olvasva mintha „egy gyönyörű barátság kezdetének” lettünk volna tanúi. A hivatalos cinikus szerint „izzott a levegő” a két politikus között, a Népszabadság vezércikkben méltatja a gyurcsányi és sarkozy reformokat, valamint a két, szerintük gyakorlatilag egyívású politikust. Laptársunk ugyanakkor azzal is foglalkozik, vajon hány percig tárgyalt egymással Sarkozy és Orbán Viktor. Tudósításuk szerint alig tíz perc jutott a Fidesz elnökének Gyurcsány újdonsült barátjától. Mondják ezt annak ellenére, hogy valójában 18 perces volt a húsz perce tervezett beszélgetés az Európai Néppártban együtt politizáló Sarkozy és Orbán között, ezután a Fidesz elnöke arról beszélt, hogy a francia elnök testesíti meg Európa megújulását. A francia diplomácia számára egyáltalán nem természetes, hogy az államfő találkozik az ellenzékkel, például Lengyelországban Sarkozy nem tartott megbeszélést a vele ugyancsak egy európai csoportban ülő Donald Tuskkal. Ez akkor történt, amikor a francia elnök ellátogatott Lengyelországba, amely bizony Közép-Európa, azaz a kormányzati propagandának itt sincs igaza, mert Sarkozy a térségben nem Magyarországra utazott először.
Gyurcsány Ferenc azon furcsa emberek közé tartozik, akik valami miatt úgy érzik, hogy tárgyalópartnere kedvét kell keresniük mindenáron. Ha Kínában van, akkor az Európai Unió tervezett akcióját ítéli el, Oroszországban az ottani gázszolgáltatást dicsőíti, és tökéletesen egyetért vendéglátójával, a hazánkba látogató francia elnöknek pedig a Nabucco-tervet méltatja. A miniszterelnök három hónappal ezelőtt beszélt arról, hogy álmokkal nem lehet fűteni, manapság azonban ő érvel ezen álmok megvalósítása, a gázbeszerzési lehetőségek bővítése mellett. Mert a stratégiai ágazatokban szerinte nem jó, ha egy forrástól függünk. Gyurcsány Ferenccel igen jó tárgyalni, ha az ember történetesen külföldi méltóság. Erről írni egy külföldi újságban udvariatlanság, meg hát nem is itt élnek, nem ismerik a kormányfő tevékenységét. Ezért jelenhet meg a Figaróban: a francia államfőnek a parlamenti beszédében elhangzott valamennyi javaslatát az európai közös energia-, bevándorlás- és védelmi politikáról, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelemről jóváhagyta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is.
A mostani találkozón nem írtak alá semmit a felek, nem döntöttek semmilyen kérdésben, hiszen nem erről szóltak a tervek. Előzetesen az volt a cél, hogy a kormányfő a meglevő jó kapcsolatot tovább erősítse, így alapot adjon az együttműködés fejlesztésének. Végül is „nem mindennap történik meg, hogy félig magyar a francia elnök” – hallhattuk Sarkozy szájából. A francia elnök hajlandó gesztusokat tenni a magyaroknak, ám önálló véleményéből jottányit sem enged. Számára nyilván érzelmileg fontos Magyarország, de mégsem a hazája. Bár a nyilatkozatok alapján mélyen gyökerezik a francia–magyar barátság, azért ezt illik kétkedéssel fogadni. Főleg, mert Sarkozy francia elnökként leszögezte Sólyom László felvetésére, hogy hazája bizony „visszafogottabb” álláspontot képvisel a határon túli magyarok kollektív jogaival kapcsolatban. Ez nem szabad, hogy meglepetést okozzon valakinek. A magyaros hangzású név ellenére egyértelmű a jogfolytonosság Georges Clemenceau-tól Nicolas Sarkozyig. Franciaország nem ismeri el, hogy hibázott 1920-ban, az akkori lépés az ő érdekeik szempontjából tökéletesen érthető volt. Szövetségesi hálózatuk a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságot, Csehszlovákiát és Romániát részesítette előnyben Magyarország kárára. Az Európai Unió idején erről beszélni ugyan diplomáciai körökben nem illendő, de érdemes megnézni, hogy a futball-világeseményeken hányan szurkolnak Franciaországnak, és hányan aktuális ellenfelének a kivetítős sörsátrakban. Sarkozy persze mindent megpróbál, hogy hazáját Magyarországon helyzetbe hozza. Franciaország számára potenciális befektetési terület lehet Közép-Európa. A Monde-nak Sarkozy azt mondta: „amit ma tettem, tudom, aggaszt néhány megfigyelőt. Egyesek abból az alapelvből indultak ki, hogy Kelet-Európa Németországé.” Tessék, 17 évvel a szovjet csapatok távozása után kell kiderülnie, hogy Németország és Franciaország küzd értünk?