Tudományos orbanológia

Ha Orbán Viktor megszólal a nyilvánosság előtt, rendre publicisták hada veti rá magát minden szavára a kormányhoz lojális és függetlennek mondott sajtó berkeiből. Így volt (van) ez most a keddi szónoklata után is. Első körben rendszerint a konkurens pártok nyilatkoznak meg róla, olykor meg sem várva a beszéd végét. A nagyon szerény képességű, roppant tehetségtelen Nyakó Istvánnak ezen a helyen nem szeretnék reklámot csinálni: elég két összefüggő (vagy összefüggéstelen) mondatot meghallgatni tőle, hogy az ember eltűnődjön: igen nagy káderhiány lehet ebben az MSZP nevű szép nagy pártban, hogy erre a nyeretlen kétévesre kellett rábízniuk a szóvivés felelősségteljes feladatát. Figyelmet érdemel viszont az MDF reakciója, miszerint Orbán nem érintette az égető társadalmi kérdéseket. A kalapos elnök asszony társasági köreiben ezek szerint a gazdasági és szociális válság nem számít égetőnek, s elkerülte a figyelmüket a középosztállyal való szövetségkötés motívuma is, noha korábban ők házaltak ezzel. (Igaz, a haláladó helyett Orbán az életadókkal bajmolódott. Tényleg, mi van a haláladóval?) A legnagyvonalúbb az SZDSZ reakciója: nem reagált sehogy. A jelek szerint magukévá tették a propagandisták által Orbánra aggatott aranyköpést, hogy aki nincs velünk, az nincs.
A sajtóvisszhangból két reakciót emelnék ki. Az első az MSZP-től abszolút független (bár alapítványa révén a az MSZP résztulajdonában álló) Népszabadságból való. Szerzője Nagy N. Péter, a hazai mezőny legjelesebb igazságbeszéd-szakértője. Orbán a folyóban című dolgozatában azon dohog, hogy a Fidesz elnöke szájára merte venni az ünnep szót a Gyurcsány-féle lebukás évfordulójával kapcsolatban; s annyira belehergeli magát a dologba, hogy a törzsolvasó már-már úgy érezheti: a véres felfordulást nem a szeretett miniszterelnök meg brutális rendőrsége idézte elő, hanem az ellenzék vezetője. „Azóta ez az ország nem ugyanaz” – állapítja meg, s ebben kivételesen igaza van. „Ha valaki leveszi a hangot, mindent rendben találhatott” – sommázza Nagy N. Péter az óbudai beszédet, ami kísértetiesen hasonlít Gyurcsány Ferenc egy korábbi indítványára, csak ő úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor fogja be a száját. „Orbán szinte minden beszédében felteszi a kérdést: hol a pénz, amely miatt most a népet szikkasztani kell? Ha egyszer hitelesen válaszolna is, esély lenne rá, hogy az is megértse, akinek érvekre van szüksége” – véli a vezércikkíró. Talán meg kéne fontolni a szavait, s akkor rögvest kiderülne, hogy a kormányzati oldalról kíváncsi-e bárki is még holmi érvekre.
Az Index.hu (a balliberális kuruc.info) publicistája kevesebbet vacakol a Fidesz elnökével. Orbán Viktor kommunista – harsogja már a címben Tevan Imre (régebben jeles nyomdászok működtek ezen a néven). Mi másképpen emlékszünk, ezért felajzva várjuk a meglepő felismerés okszerű kifejtését. „Szép, egészséges, virtigli baloldali, sőt szocialista program” – véli az Orbán-beszédről, amiben van némi részigazság, de tudnivaló, hogy még egyetlen színbaloldali sem automatikusan kommunista. Tevan szerint Orbán programja „a javak elosztásáról szól”, ami elementáris felfedezés, hiszen a politika is nagyrészt erről szól. De hol vannak az érvek a kommunistázáshoz? „Meg persze arra sem én jöttem rá, hogy Orbán már Kádár.” Hát persze. Mint tudjuk. Aztán lassan kiderül: a fő (egyetlen) érve az, hogy a szónok használta a „Battonyától Nemesmedvesig” szófordulatot. Holott Tevan szerint „hazánkat a II. világháborúban a Székelyföldön érték el az oroszok, nem a Csanádi síkon. Mit szól Orbán battonyázásához Csaba királyfi?”
Bravó! Pulitzer-díjat a szellemes publicistának! Hogy ezt így összehozta, az igazán nem semmi. Még Nagy N. Péter hanglecsavarásánál is jobb. De miben reménykedhetünk, ha egy publicistának már humorérzéke sincs?