Nicolas Sarkozyn már belügyminiszter korában megpróbáltak fogást találni politikai ellenfelei, ám nem igazán sikerült nekik. Az agilis politikus határozottan kiáll elképzelései mellett, legyen szó akár a külvárosi fiatalok zavargásainak lecsillapításáról, akár a mostani protekcionista gazdaságpolitikáról. A hagyományos jobb-bal osztatú politikába azonban valójában nehezen fér bele, bár az tény, hogy pártja, az Unió a Népmozgalomért az újgaulle-ista tradíciók zászlóvivője. Bár a mai külpolitika elsősorban a pragmatizmusról és nem az eszméről szól, Sarkozy gondolkodásmódja egyértelműen a polgári pártokkal, hazánkban a Fidesszel van rokonságban.
Elnökségének eddigi három hónapja alatt valamit azért bemutatott Sarkozy abból, mit is várhatunk a további majd öt év során. Az egyértelmű, hogy az atlantista kapcsolatok mindenképp erősek lesznek Sarkozy számára. Az államfő az Egyesült Államokban nyaralt, mialatt ellátogatott a közelben üdülő George Bushhoz is. Amerika legszorosabb szövetségese, Izrael is megnyugodott, mikor bejelentették Sarkozy győzelmét, mivel a magyar származású politikust hagyományosan Izrael barátjának tekintik. Az eddigi gyakorlat azonban azt mutatja, hogy Sarkozy atlantista gondolkodásmódja nem jelent elzárkózást a „nem atlantistáktól”. A francia elnök határozottan kiállt ugyan az Irán elleni szankciók mellett, hogy megakadályozzák Teherán esetleges atomfegyverének kifejlesztését, ám egyúttal a békés célú nukleáris programhoz való jogát is elismerte, amely élesen eltér az amerikai véleménytől. Líbia és Bulgária közös ügyét, az ápolónők hazaengedését is Franciaország intézte el – azóta sem tisztázott körülmények között. Valószínűsíteni lehet azonban, hogy Párizs Tripolit vissza akarja vezetni a mediterrán térség politikai közösségébe. A Földközi-tenger medencéje Sarkozy számára egyébként is hazai pálya, a jövő egyik ígérete. Az Európai Unió mellett kialakulóban van egy annál jóval lazább, ám sok lehetőséget tartogató országszövetség, a mediterrán unió Dél-Európával és – a történetesen épp frankofón – Észak-Afrikával. A hagyományosan arabbarát francia külpolitika itt biztosan nem változik meg, ám az elképzelhető, hogy a francia csapatok a jövőben a világeseményekben az eddiginél sokkal nagyobb szerepet fognak játszani.
Az mindenesetre már most jól látszik, hogy az EU nem ugyanolyan Sarkozyvel, mint nélküle. Az általa irányított Franciaország nem engedi ki a kezéből az irányítást, és néha szimbolikus lépésekkel – mint a TGV sebességrekordja –, máskor hideg számítással – a GDF Suez egyesülése – jelzi, hogy a franciákat komolyan kell venni. Épp az ilyen lépések, valamint a Sarkozy által bejelentett gazdaságélénkítő program várható hatásai miatt érdemes nagyon odafigyelni Franciaországra. A tervezett „bölcsek tanácsa”, az unió középtávú jövőjét eltervező csoport tagjai között minden bizonnyal fontos szerepet fognak játszani a franciák, akik a múltban ugyan nem a magyarok pártján álltak, ám most mindez megváltozhat.
Világosan kiderül a legújabb hangfelvételből: hazudott Magyar Péter a tüntetések költségeiről - de honnan jöhet a pénz?