A bukovinai székelység kincsei

A kincs csak úgy ragyog igazán, ha rácsodálkoznak. Így van ez a bukovinai székely mesekinccsel is, amely az elmúlt években – két fiatalembernek köszönhetően – könyv és CD formájában is elérhetővé vált. A bukovinai székelység központjának tekinthető Tolna megyei Kakasd hagyományait, énekeit, ünnepi szokásait és persze meséit az említett kiadványokból országszerte is ismertté vált Sebestyén István adja tovább – most már nem csak szájról szájra.

Úgy hozta a véletlen, hogy Tamás Menyhért önéletrajzi ihletésű Vigyázó madarát olvastam épp, amikor Korniss Péter fotóművész Betlehemese megjelent a könyvesboltokban. Akár Tamás Menyhért fájdalmas hangvételű sorsregényéből, úgy rajzolódik ki Korniss gyönyörű kiállítású albumából a Felcsíkból elüldözött, Bukovinától az Al-Dunán és Bácskán át a Dunántúlig hajszolt székelység tablója. Azé a népcsoporté, amely Magyarországon még ma is alig ismert, pedig a minden értékest túlharsogó bulvárkorban is makacsul ragaszkodik hagyományaihoz.
Erre a szigetvilágra lett kíváncsi Kovács Gergely (egykori pázmányos bölcsész, ma a váci Piarista Gimnázium tanára) néhány éve a csíksomolyói búcsúban. Utánakeresett és talált: egy falu nevét és egy e-mail címet, amely még aznap elvezette őt Kakasdig egy csíkszeredai internetkávézóban. Kiderült, a kilencvenes években elhunyt Sebestyén Ádám által csokorba szedett, a hetvenes években megjelentetett hihetetlenül gazdag bukovinai néprajzi kötet a könyvtárak mélyén porosodik. Kovács Gergely barátjával, a grafikus Szathmáry Istvánnal elhatározta, megkeresi a hagyaték gondozóját, és – kiadót alapítva, hitelt felvéve – újraközli a bukovinai székelység legszebb meséit. Nem gondolták, hogy hosszú jegyesség lesz mindebből: a kakasdi szigetvilág mindennapjait egyre jobban megismerve a bukovinai mesevilág az életük részévé vált. Így kerültek közel Sebestyén Istvánhoz (csak névrokona Sebestyén Ádámnak), aki többször is fellépett a kakasdi Makovecz-kultúrházban rendezett mesemondóversenyeken, és gyári munkásként is központi figurája volt a bukovinai hagyományőrző rendezvényeknek.
Sebestyén István autentikus figura: a családi tűzhely melegénél tanulhatta szüleitől a tréfákat, népdalokat, őt pedig saját bevallása szerint mindig fűtötte a vágy, hogy a hagyományőrzés terén maradandót alkosson. Kezdetben versenyekre járt, az utóbbi években önálló előadóesteken a bukovinai népmesék-népdalok javából tart előadásokat. Hogy ez így alakulhatott, abban nagy szerepe volt Kovács Gergelynek és Szathmáry Istvánnak: Rézbong nevű kiadójuk két mesekönyvet jelentetett meg 2005-ben, a könyvekhez mellékelt CD-ken a helyi mesemondók között Sebestyén Istvánt is hallani lehet. A kiadványok különlegesek abból a szempontból is, hogy a Sebestyén Ádám gyűjtötte eredeti, fonetikus szövegeket átültették mai nyelvre (hogy még a pestiek is értsék), a meséket pedig Szathmáry István grafikái illusztrálják – ő a Jankovics Marcell által kitaposott úton megy tovább, grafikái egyszerre bájosak és újszerűek.
A következő lépés Sebestyén István önálló lemezének megjelentetése volt: a Serkenj, lelkem! című CD-n olyan népénekek és beszédek hallhatók, amelyek a téli ünnepkörhöz kötődnek. Sebestyén István ma már a mesemondásból él, ennek a különös egymásra találásnak köszönhetően a meséi most már nemcsak a bukovinai szigetvilágot, hanem az azt körülölelő „anyaországot” is gazdagítják.
(Információk: www.rezbong.hu; www.sebestyenistvan.hu)